Édes ellenségem - SZÜNETEL

Első fejezet- A kezdetek

Tavasz van, az erdő pompázik. Újra az a szempár. Nem tudom levenni róla a szememet. Nyugalmat és biztonságot sugároz. Kizökkent a hang. Az a hang ami eddig mindig bezavart, de eddig nem láttam. Egy farkas falka közeledik. A fekete farkas nem veszi le rólam a szemét. Még mindig nyugodt és ez a nyugalom tapad rám is. Nem értek semmit. Kezd eluralkodni rajtam a pánik. A rengeteg farkas csak úgy jön egyre közelebb. Amint a fekete mögé érnek leül mindegyik kivétel nélkül. Mind engem figyel. Nem értem miért. Már a halálomra készülök lehunyt szemekkel, amikor a fekete odajön és megnyalja a nyakam, majd megadóan lefekszik és néz tovább. A többi a példáját követi és lefekszik. Ekkor minden elhomályosul.

Felriadok.

Már megint mi volt ez?-nem várok választ, hisz magamtól kérdeztem, de nem tudom mit tegyek. Soha nem folytatódott még ennyiszer egy álom sem.

Kimentem a fürdőbe, lezuhanyoztam, majd elkezdtem hajat szárítani a tükör előtt, amikor is olyat láttam, hogy azt hittem elájulok. A szemem egy pillanatra kéken világított. Nagyon megijedtem, elejtettem a hajszárítót. Utána néztem, majd gyorsan felvettem, de amikor a tükörbe néztem, már a szemem teljesen normális színű volt. Akkor ezt most képzeltem? Ez az egyetlen logikus magyarázat a történtekre.

Felöltöztem. Szettem mindössze egy szakadt farmer és egy fehér póló volt. Nem szükséges kiöltözni, hiszen ma csak pakolok a holnapi költözéshez. Már nagyon várom. Sosem volt igaz barátnőm, hiszen nem lehetett, de most érzem hogy minden jobb lesz. Elkezdtem csomagolni a ruháimat egy hatalmas bőröndömbe. Majd néhány elengedhetetlen könyvet, fényképet és egyéb emléket gondosan összepakoltam egy nagyobb hátizsákba és igazából kész is voltam.

Lementem reggelizni. Eszter a házvezetőnőnk már várt. Mindig is jól kijöttünk.

Jó reggelt-köszöntöttem mosolyogva.

Jó reggelt neked is! Hogy aludtál?-kérdezi mosolyodva

Egész jól, már nagyon izgulok a holnap miatt.-

Ne izgulj, minden rendben lesz. Sütöttem neked palacsintát.-enged felém egy huncut vigyort amiből már látszik, hogy nem is akármilyen palacsinta lesz az.

Érdeklődve nézem ahogy elővesz egy palacsinta tornyot aminek a tetején áfonya és juhar szirup van, a palacsinták közt pedig nutella. Eldobom az agyam egy ilyen finom reggeliért. Tudja hogy mennyire imádom. A szavam is eláll.

Nyakába ugrok köszönetként - Köszönömm-még jó hogy letette a tányért, mert kishíján borultunk egy hatalmasat, de valahogy sikerült megtartani az egyensúlyunkat. Eszter nekem olyan mint az anyukám és a legjobb barátnő is egyben. Mindent megbeszélünk. Ő az egyetlen aki tud az álmaimról.

Mondd Eszter! Szerinted jelentenek valamit ezek az álmok?- tettem fel a kérdést mikor elkezdünk enni. Kicsit mintha lefagyott volna a kérdés hallatán.

Nem tudhatom kicsim. Ezt egy ember tudja, aki te vagy-kicsit meglepődtem. Vajon mit tud amit én nem? A mikró ami Eszter mögött van, most is a kék világító szemeim tükrözték vissza. Eszter csak mosolygott. Mit tud amit én nem?

Eszter?!-kicsit elhaló hangon mondtam, amitől kicsit megijedtem magam is.

Igen?-

Nos, te tudsz valamit amit én nem?-

Nem válaszolt, csak nekiállt mosogatni. Ez furcsa.

A nap többi részében gondolkodtam. Eszteren, a szemem színén meg az álmokon. Így nyomott el az álom is. És jöttek újra a farkasok...