Édes ellenségem - SZÜNETEL

Hetedik fejezet - Céltábla

Az egész éjszakám azzal telt, hogy azon gondolkodtam, hogy hogyan is kellene megismernem az érzéseimet. Arra jutottam, hogy talán ha ma nem ismertek meg emberi alakban, akkor a parfümös módszerrel nem fognak akkor sem, hogyha egyedül farkasként úgymond bemutatkoznék nekik. Talán ha kapcsolatba lépnék velük ,,személyesen,, akkor hamarabb megoldódna ez a kis katyvasz a fejemben és még Mayát sem sodornám bajba. Arra gondoltam, hogy mivel holnap nincsen suli, így kimehetek simán az erdőbe csak úgy bóklászni, meg gyakorolni ezt az átváltozósdit, hogy teljesen enyém lehessen az irányítás magam fölött.

Másnap:

Reggel egészen kipihenten ébredtem, pedig nem aludtam valami sokat, de annyi adrenalin van a testemben, hogy legszívesebben egész nap csak rohannék. A tervem az, hogy Mayának azt mondom, hogy vásárolni megyek egy kicsit és akkor szabad a pálya.

Így is tettem. Még reggel fél tíz előtt lebeszéltem vele, hogy kellene pár cucc, úgyhogy elmegyek vásárolni egy kicsit. Miután ez megvolt, gyorsan összedobtam egy gyors reggelit, ami egy sima tükörtojás és egy szendvics volt. Valamiért többet eszem mint eddig, de nem volt gond mert hála a jó égnek a múltkor este több kaját sikerült vennem mint amennyi aznap este belém fért. A reggelim után már indultam is a völgybe. 

A völgy még mindig ugyanolyan gyönyörű mint amikor először jártam itt. Van egy sajátos varázsa. Gondoltam, hogy mivel elfelejtettem ruhát hozni, hát levetkőzök még az átváltozás előtt és akkor nem lesz gond amikor megyek haza. Így is tettem. Először kellemetlenül éreztem magamat, mert azért mégiscsak meztelenül álltam egy mező közepén, de aztán elkezdtem vizualizálni. Elképzeltem ahogy a bundám előbukkan a bőröm alól és a mancsaimat, ahogy a földhöz simulnak, és úgy nézett ki hogy sikerül az átalakulás. Fájdalommentesen sikerült megvalósítani és ahogy elnéztem, az irányítás is az én kezemben volt. Nyújtóztam egyet, majd gondolkodóba estem. Szerintem van még egy kis időm alaposabban körülnézni itt is mielőtt megkeresem a falkát. Így is tettem. Elindultam körbe a fal mentén. Először csak lassú léptekkel, mindent jól megszaglászva, aztán az adrenalin győzött és futni kezdtem. Annyira szabad voltam, mintha csak szárnyaltam volna. A falról csordogáló kis víz egyenesen egy lassan és békésen csordogáló patakba folyt, melyet könnyedén átugorva folytattam utamat, egészen egy hatalmas fűzfáig. Megálltam a fűzfa előtt és csak arra tudtam gondolni, hogy vajon mennyi idős lehet, hogy ekkora és ilyen eszméletlenül gyönyörű. Láttam rajta egy egészen erős, vastag ágat, és hát gondoltam miért is ne, felugrottam rá. Ahogy leültem és körülnéztem, az egész völgyet beláttam. Minden olyan nyugodt volt. Itt nem ért utol a családi tragédia, a gyilkosság gondolata, a nagy terveim, itt kikapcsoltam.

Nem sokkal később amikor kigyönyörkködtem magam a tájban, gondoltam elindulok megkeresni a falkát és végre közelebbről is megismerkedni a fekete csodával. Elindultam ki a völgyből és csak mentem előre, keresve az ismerős illatot, elvégre farkas volnék vagy micsoda. Nem is kellett annyit keresni, hamar megtaláltam és egész erős illat volt ez. Követtem az illatot. Nem tudom mennyi ideig mehettem, de lépteket hallottam. Eddig fel sem néztem annyira koncentráltam, de ekkor megpillantottam az alfát akit kerestem. Mintha csak rám várt volna ült egy helyben és nem mozdult. Fejét méltóságteljesen magasan tartotta és úgy figyelt rám, de a szemében kíváncsiságot véltem felfedezni. Gondoltam közelebb megyek de nem túl közel. Elkezdtem körbe-körbe járkálni körülötte. Aztán leültem vele szemben. A múltkori győzelmem után a szemeimmel utalást is tettem arra, hogy emlékszem mi történt. Ekkor felállt, és pont úgy ahogy én az előbb elkezdett körbe-körbe sétálni körülöttem. Ugyanakkor ő nemcsak hogy velem szemben ült le, de konkrétan olyan közel foglalt helyet, hogy az orrunkat nem választotta el összesen öt centi sem. Az orrával megbökött és ekkor egy hangot hallottam a fejemben, de nem a sajátomat.

-Már vártalak Hercegnő!- hallottam a hangot, de ez ismerős hang volt, azt hiszem Noah hangja, bár nem tudom hogy ez hogyan lehetséges

-Milyen hercegnő?- gondoltam magamban, de úgy tűnt hogy érti amit ,,mondtam,,. Áh értem szóval ez így működik, hát ez zseniális.

-Tudod nem láttam még fehér farkast, de olyat sem aki engem legyőzött volna valaha, nem véletlenül én vagyok az alfa.-

-Pedig nekem minden erőfeszítés nélkül sikerült, akkor hogy is van ez Drága?- kezdtem incselkedni

-Hát Hercegnő szerintem könnyen kiderülhetne, hogy vajon emberként is sikerülne e vagy inkább te kötnél ki alattam, kicsit másképp- mondta pimaszul, mire nekem ez a szituáció lepergett a szemem előtt, így megrázva a fejemet vertem ki a gondolatot a fejemből.

-Ugyan ne legyél ennyire biztos a dolgodban, no meg, miből gondolod, hogy valaha is találkozunk még?-

-Hát ez teljesen egyértelmű, te is érzed azt a megmagyarázhatatlan vonzalmat amit én, így te sem  fogsz tudni ellenállni sokáig. Ebből kiindulva pedig szerintem nem lenne ám rossz ötlet rendesen emberként is bemutatkozni nem gondolod?-

-Hmmmm. Hát szerintem az izgalmasabb lenne ha magadtól jönnél rá, hogy ki is vagyok igazából. Küzdj meg értem, ha engem akarsz, én nem segítek.- azzal megnyaltam az orrát és visszafutottam a már jól ismert búvóhelyemre. 

Elgondolkodtam, vajon normális vagyok? Most konkrét céltáblát raktam a fejemre. De visszaszívni már nem nagyon tudom. Ugyanakkor legalább sikerült megtudnom, hogy az a furcsa vonzalom nem csak az én fejemben létezik, hanem őt is kínozza. Nem tudom mit kellene tennem. Azt hiszem elszúrtam most nagyon, de talán kihozhatok ebből még valami jót is....