Édes ellenségem - SZÜNETEL

Hatodik fejezet - Új padtárs?

Kedves Olvasóim! Bocsánat, hogy ritkán vannak új részek, de a suli mellett kevés időm jut az írásra, de ha lenne igény arra, hogy gyorsabban jöjjenek ki az új részek akkor szívesen várnék visszajelzéseket!<3

Reggel ébredés után összepakoltam mindent ami kellhet a sulihoz. Első órám földrajz lesz Mr.Robertsel. A suliban érve az első dolgom az volt, hogy benéztem a földrajz terembe, de senki sem volt ismerős bent, úgyhogy csak leültem hátra a hátsó padsorba és bedugtam a fülhallgatómat és elkezdtem zenét hallgatni amíg a tanár meg nem érkezett. Úgy negyed óra múlva, mikor már  majdnem bealudtam a padon megérkezett a tanár a háta mögött a dögös Noahval. Nem is tudtam, hogy van közös óránk... Ahogy lépdeltek a terembe, a tanár megállt az előadóteremben az asztalánál ami a lelátószerű padsorokkal szemben volt. Noah igen erős fordulatot vett a tanári asztal után és elindult felém. Az ütő megállt bennem ahogy egyre közelebb és közelebb jött felém. A másodperc törtrésze alatt futott át az agyamon, hogy mi lesz ha túl közel jön hozzám és megérzi a szagomat, de de el is vetettem ezt az ötletet miután eszembe jutott, hogy a rengeteg parfüm és az a tömérdek mennyiségű dezodor elnyomja ami rajtam van. A kisebb pánikrohamom után Noah helyet foglalt mellettem. Abban a pillanatban arrébb húzódtam amennyire csak lehetett, bár ahogy megéreztem az illatát inkább csak hozzábújtam volna, de ezt gyorsan el kellett felejtsem, mert nem akartam felfedni vagy hülyének beállítani magam előtte. Próbáltam ezek után a földrajzra koncentrálni, de hogy is ment volna amikor egy félisten ül mellettem? Azon kaptam magamat, hogy bámulom. Nem tudom mennyi ideje, de szerintem elég feltűnően... Remélem észre is vette, már csak az tehetné kínosabbá a helyzetet. Ez is csak én lehetek. A gondolataimból a csengő ébresztett fel. Remek, egész órán bámultam... A csengő után rögtön összeszedtem a cuccaimat és megpróbáltam a lehető leggyorsabban elhagyni a termet. Sikerült is a kis akcióm, elsőként léptem ki a teremből és rögtön el is indultam a legközelebbi kávéautomatához abban reménykedve, hogy egy forró kávé majd észhez térít végre. Amint kiadta az automata a kávémat belekortyoltam, de a melegséggel eltöltő folyékony csodámat sem élvezhettem sokáig, mert megszólalt a tűzjelző és a falon lévő kijáratot jelző kis táblák is felvillantak, mutatva az utat a legközelebbi kijárat felé. A diákok és a tanárok egyaránt kezdtek el kiáramlani az épületből, úgyhogy csak sodródtam a tömegben annak reményében, hogy nem taposnak majd el. Előttem nem sokkal megpillantottam az egész falkát egyszerre mozogni kifelé, kissé megtorpantam és megpróbáltam hátrébb húzódni a tömegben, hogy távolabb kerüljek tőlük. Sikeresen elkerültem az esetleges problémákat a farkasokkal és szemmel Mayát kerestem de sehol sem találtam. Túl sok ember volt egy helyen és én nem a magasságomról vagyok híres. Hallottam fél füllel a mellettem tolongó diákoktól, hogy a mai tűzriadó ellenőrzés volt és így, hogy megszakították a tanítást tulajdonképpen elmaradnak a mai órák, mert az egész rendszert ellenőrizni akarják biztonsági okokból. Amint kijutottunk végre az épületből a rengeteg tolongás és taposódás után  elkezdett a sok ember szétszéledni és mindenki ment a dolgára. Voltak akik úgy döntöttek, hogy beülnek a gyorsétterembe enni valamit, volt aki hazament aludni és voltak akik hisztérikusan kikérték maguknak a tanítás elmaradását. Én úgy döntöttem, hogy csak simán hazamegyek. Beérve a kollégiumba Mayával találtam magam szemben aki aggódó tekintetével fürkészett.

- Nem volt semmi baj ma ugye? - kérdezte aggódva.

- Mellém ült a bátyád első órán, de azon kívül sikerült mindenkit elkerülnöm. - mondtam neki kissé idegesen, mert még mindig egy kicsit Noah hatása alatt voltam.

- Melléd ült? Hogyhogy vagy miért? Mi történt azon az órán? - fagyott le egy pillanatara drága barátnőm.

- Hát egyszer csak bejött a terembe és egyenesen megindult felém, az ütő is megállt bennem, de mégcsak hozzám sem szólt meg semmi, viszont én elbambultam és egész órán bámultam... - vallottam be neki kicsit pironkodva zavaromban.

- Hű te aztán bátor vagy. Óvatosan mert sejtik, hogy a fehér farkas a suliban van. - 

- Én tényleg próbáltam óvatos lenni, de egyszerűen az illata úgy hatott rám mint valami drog. -

- Na így már kicsit nehezebb a szitu. Megeshet, hogy elkezdett bevésődni neked? - félmosoly ült ki az arcára miközben a szemöldökét húzogatta incselkedően felém. 

- Fogalmam sincs, hogy az mit jelent én még az ilyenekben nagyon új vagyok emlékszel... - nevettem fel kissé az arcát látva.

- Minden farkas életében egyszer lesz úgy igazán nagyon szerelmes, amikor megtalálja az igazi párját. Ő lesz az akivel az életét fogja leélni. Azt hívjuk bevésődésnek amikor tudatosul valakiben, hogy ki is az igazi társa. - világosított fel, de enyhén kételyeim akadtak a mondandójában, Noah lenne a párom? Lehetséges ez egyáltalán? Annyira abszurd ez az egész... Nem is ismerem, hogy szerethetném meg ilyen gyorsan?

- Szóval azt mondod, hogy lehet hogy a bátyád lesz a párom életem végéig? Na ne röhögtess. - 

- Nevess csak, de fogadni mernék, hogy igazam lesz. - azzal kislányos módon kiöltötte rám a nyelvét amit viszonoztam is durcásan.

Vajon tényleg lehetséges lenne, hogy a félisten Noah legyen a jövőbeli párom életem végéig? Ahogy az álmaimra gondolok vissza, olyan valóságosnak tűntek. Az illata pedig egyszerűen megszédít és csak az érintésére és az ölelésére vágyom. A puszta gondolat, hogy valaki a közelébe akar férkőzni eszméletlen haraggal és dühvel tölt el. Személyesen nem ismerem, de az átváltozásom és az álmaim óta teljesen olyan érzésem van, mintha már ezer éve ismerném.  Nem tudom, de mindenesetre ki kellene derítsem titokban, hogy mit érzek a közelében. Mayát nem keverhetem bajba. Ha a falka megtudná, hogy a fehér farkast rejtegeti, nem is tudom mi lenne a büntetése..... Mindenképp titokban kell tartanom a kis magánakciómat. Nem tudom megfogalmazni miért de vonz az alfa és késztetést érzek arra, hogy közel legyek hozzá. Egyszerűen muszáj.....