Hozzád Tartozom //Taekook//

4.

— Szeretlek.

Taehyung megmerevedetten állt, Jungkook arcát fürkészve, hátha mond még valamit. Azonban Jungkook alsó ajkát rágcsálva figyelte Taehyung összezavarodott mimikáját.

— M-micsoda? — suttogta az idősebb, majd pár másodperc múlva elszakította tekintetét a cipőjéről - hisz idáig azt bámulta -, és az előtte fekvő csillogó szemeibe nézett.

— Taehyung.... én... — Jungkook lehunyt szemmel sóhajtott, majd pár másodperc múlva megszólalt. — Tudom, hogy beleegyeztem, tudom, hogy aláírtam azokat a papírokat, de — a fiatalabb szomorkásan felnevetett. — bár ne tettem volna.

— Jungkook...

— Tudom, tudom. Sajnálom. Tudom, hogy hirtelen jött, meg hogy tovább kéne lépnem, keresnem kéne valakit, de Taehyung, nem megy. — Jungkook szipogva, mérgesen törölte le a szeméből folyó könnyeket. — Baszki, egy csődtömeg vagyok...

— Hé, hé! — Taehyung egy pillanat alatt az ágy mellé lépett, kiszakadva a vallomás okozta sokkból. Bíztatóan Jungkook karjára fogott, de nem tudta, mit mondjon. — Holnap megbeszéljük ezt, rendben?

— Tae...

— A szüleid már várnak. — Taehyung felkapta magára a kabátját, majd visszafordult, és egy erőltetett mosollyal elköszönt a fiatalabbtól.

—°—

— És akkor Rin nekifutásból támadott a superman macival, és lerombolta a Kocka városi tűzoltóságot. Eunsoo elkezdett sírni, és mikor az óvónéni odajött, Eun azt mondta, hogy a Barbie-ja sírt, mert ott lakott. A tűzoltóságon! — nevetgélt Hanbin az autóban ücsörögve. Éppen az óvodából jöttek haza. Ismét péntek volt, mindenki örült, hogy jön a hétvége, kivéve Taehyungot.

A múlt hét vasárnap igen érdekesen sikerült. Először egyikük sem merte felhozni az előző napi témát, majd végül Jungkook volt az, aki belekezdett. Órákig ömlengett, a felét végigsírta, ami később nosztalgiába torkollott. Késő délután volt, amikor Jimin felhívta Taehyungot.

— Hanbin szeretne beszélni Jungkookkal. — a kék hajú FaceTime-ra váltott, amit Taehyung azonnal követett.

— Várj egy percet. — Taehyung betipegett Jungkookhoz, majd mellé ült, és újra bekapcsolta a kamerát. A telefon jobb felső sarkában így már ketten figyelték, ahogy Hanbin mindent eldobva a kezéből szalad Jiminhez, és ül le az ölébe, majd a kezébe veszi a telefont.

— Apa! Chiminie, ott van apa! — mutatott a telefonra a pici, miközben fülig érő mosollyal bámulta hol Jimint, hol a mellette ülő Yoongit.

— Szia, Hannie baba! — vigyorgott Jungkook. Le se tudta volna tagadni a fiát, hisz Hanbin kiköpött apja volt. Ugyanúgy hasonlítottak egy nyúlra amikor mosolyogtak, ugyanolyan nagy, barna szemük volt, még az arcuk bal oldalán lévő anyajegy is stimmelt.

— Hol vagy apa? Mehetek hozzád? — Jungkook Taehyungra pillantott, majd vissza a kamerába.

— Talán jövő héten picim. — már vette a levegőt az újabb mondathoz, de Hanbin félbeszakította.

— Apa! Bibis az arcod! — kiabálta kétségbeesve, majd hátrafordult Jiminhez, és neki is elmondta a hírt, mintha nem hallotta volna.

— Nyugodj meg szívem, már nem fáj. — mosolygott Jungkook, majd Taehyungra pillantott, aki a mellette ülő kezébe nyomta a telefont, majd eltátogta, hogy elmegy mosdóba, és magára hagyta a fiatalabbat.

— Képzeld apa, — pattogott izgatottan Hanbin. — Hyukie majdnem elvitt szánkózni. De én nem akartam menni. — gyűrögette a pólóját a kisfiú. — Én állatkertbe szeretnék menni! Ugye elmegyünk apa? Láthatok hódokat?

— Persze, majd elmegyünk akkor, amikor Taehyungie és Minhyuk összeházasodnak! — kuncogott halkan Jungkook. Hanbin lehajtotta a fejét, és tovább babrált a pólója aljával. Motyogott valamit, de Jungkook akárhogy fülelt, nem hallotta.

— Binnie, ne mondj ilyet! — súgta Jimin, de Hanbin csak tovább gyűrögette a pólóját.

— Hannie édes, nem hallottam mit mondtál. Megismételnéd?

— Nem akarom, hogy Hyukie apa férje legyen! — mondta a fiú kicsit hangosabban, majd csillogó szemekkel felnézett. — Én azt akarom, hogy te legyél a férje!

— Han... Ez nem így működik. — rázta a fejét Jungkook. — Ráadásul, apa szereti Minhyukot, és ő is Taehyungiet. — Hanbin szipogni kezdett, majd Jimin aggódóan átölelte a fiú apró, rázkódó testét.

— Hiányzik apa! — sírt Jiminnek a fiú. —Nem szeretem Hyukiet! Én apát szeretem, apár akarom! — Jungkook szíve összefacsarodott a látványtól, de főleg a hallottaktól.

— Hannie, babám! Picim, ne sírj! — próbálta nyugtatni a síró fiút az apja. — Én is szeretem Taehyungiet, de ő így boldog.

— De csúnyán beszél apával! És csúnyákat mond rólad! — Jimin sóhaja volt az egyetlen és utolsó, ami hallatszott, egy jó ideig. Jungkookot nem is az érdekelte, hogy Minhyuk milyen véleménnyel van róla. Sokkal jobban foglalkoztatta az, hogyan viselkedik Taehyunggal, és miért nem kedveli őt Hanbin. Taehyung eközben mosolyogva, a kezét törölgetve sétált vissza a szobába, majd visszaült Jungkook mellé. Mosolya azonnal lehervadt az arcáról amint meglátta Hanbin szipogó alakját.

— Binnie, te sírtál? — kérdezte aggódva Taehyung majd Jungkookra nézett, aki szintén szomorúan bámult maga elé.

— Szerintem elviszem, csinálok nekik kakaót, és kapcsolok neki mesét, hogy felviduljon. — mondta Jimin, majd maga elé emelte a telefont. — Később beszélünk.

— Szia Jimin! — köszönt el Taehyung, majd amint a hívás véget ért, azonnal felpattant és Jungkook elé állt. — Mégis mi történt? Öt percre nem mentem el, és arra jövök vissza, hogy a fiam sír!

— Ne haragudj, nem akartam... — szipogott Jungkook is.

— Mit mondtál? — Jungkook csendben maradt, Taehyung azonban egyre idegesebb lett. — Nyögd már ki!

— Hannie megkérdezte, hogy elmegyünk-e az állatkertbe, én pedig azt mondtam, hogy majd akkor, amikor ti házasodtok Minhyukkal. Viccnek szántam, de nem éppen az lett belőle... — Taehyung az egyik székre rogyva temette az arcát a tenyereibe. És bár nem kérte, Jungkook elmesélte a beszélgetést, töviről hegyire. Taehyung, miután pár percig néma csendben ültek felállt, majd köszönés nélkül elhagyta a szobát.

Össze volt zavarodva. Sosem látta, hogy Hanbin tényleg így érezne Minhyukkal kapcsolatban. És bár a szánkózós esetet furcsállta, hisz imádja a telet, a havat, nem gondolta volna, hogy mindez azért van, mert Hanbin nem szereti Minhyukot. Az sem segített a helyzeten, hogy csupán két nap Jungkookkal, és megkérdőjelezi a szívét, az érzéseit.

Az utóbbi napokban sokkal gyengébbnek látta Jungkookot, mint valaha bármikor. Alig tudott mozogni, ráadásul a szavak, amik elhagyták a száját... Olyan gyengének, olyan sebezhetőnek tűnt. Biztos csak szimpátia. Taehyung ajkát egy fáradt sóhaj hagyta el a gondolatmenet lezárás után, és megnyugodva könyvelte el az éledező szerelmet együttérzésnek.

Azonban a napnak közel sem volt vége, ismét négy és fél óra várt rá, amikor Busanból hazaér Szöulba. Taehyung gondolatai csak Jungkook körül forogtak, ujjai idegesen doboltak a kormányon. Ha Hanbin továbbra is ellenséges marad Minhyukkal szemben-

Mit csinál? Csak úgy szakít? Esküvőt szerveznek, az istenit! Ezt nem lehet csak úgy félbe hagyni, nem elég hozzá az, ha egy gyermeknek unszimpatikus. Mondjuk más kérdés, hogy mi van akkor, ha Hanbin az a gyermek.

🌹