Hozzád Tartozom //Taekook//

8.

- Picsába. - szitkozódott halkan, ahogy az egyik piros lámpánál a tükörbe nézett. Elfelejtette valamelyest is elrejteni az arcán éktelenkedő lila foltot, így már nem csodálkozott, Jimin miért marasztalta annyira az indulása előtt. Már Busanban járt, a kórháztól csupán párszáz méterre, és bár néha hosszabb ideig csukódtak le a szemei a kialvatlanságtól, eszébe se jutott megállni.

Rutinosan sétált a kórház folyosóin, ismét Jungkook szobájához igyekezve. Két hangosabb kopogás után óvatosan benyitott. A szobában egy pakolászó Jungkook fogadta, ahogy az egyik széken lévő táskába hajtogatja a ruháit. Amint a póló bekerült a táskába, Jungkook az ágyhoz bicegett, majd a következő ruhát is berakta a táskába. Taehyung érkezésére felkapta a fejét, majd széles mosollyal sántikált Taehyung elé.

- Szia Taehyungie. - köszönt mosolyogva a fiatalabb. Bár felhőtlenül boldognak tűnt, Taehyung valahogy érezte a fiatalabb feszültségét, ahogy az arcára fagyott mosollyal, pólója alját piszkálva futtatja végig tekintetét az idősebb arcán már a sokadik alkalommal. Taehyung megelégelve Jungkook tétlenségét mosolyogva előre lépett, majd szoros ölelésbe vonta a másikat.

- Taehyung... - eszmélt fel Jungkook, pár másodperc után mocorogni kezdett az ölelésben, majd Taehyung vállaira helyezve kezeit eltolta magától az értetlen idősebbet. Jungkook aggódva nézett Taehyung szemeibe, majd lágyan megfogta az állát, és oldalra fordítva a fejét az arcát kezdte tanulmányozni. Az idősebb lesütött szemekkel tűrte a fürkésző pillantásokat, majd hagyta, hogy Jungkook gyengéden visszafordítsa a fejét.

- Taehyung...

- Ne beszéljünk róla. - suttogta az idősebb. Szemei előtt újra lejátszódtak a tegnapi dolgok, így kénytelen volt behunyni a szemeit, és mely levegőt venni a sírás ellen. Jungkook végigsimítva a seben halkat szusszant, majd arcához hajolva óvatos puszit hintett a lila foltra. Taehyung tág szemekkel, pironkodva nézett Jungkook boldogságot sugárzó szemeibe.

- M-menjünk, pakoljunk össze. - lépett el vöröses arccal Taehyung, majd a maradék ruhát behajtogatta a táskába. Alig tíz perc múlva már a recepción beszélgettek a nővérekkel, hálálkodva, amiért segítették Jungkook felépülését. A nővérek legszebb mosolyukat villantgatták Jungkookra, néhányan a telefonszámaikat is a férfi elé csúsztatták. Jungkook meghajolva elvette a kis cetliket, majd az ajtóban várakozó Taehyunghoz sétált.

- Mehetünk. - vigyorgott a fiatalabb, majd kilépett a kórházból. - Ah, friss levegő... Végre! - szippantott mélyet a levegőből, majd a bejárat melletti kukához lépett, és kiengedte a markából a cetliket. Taehyung értetlenül nézte Jungkookot, aki mintha mi sem történt volna, sétált tovább Taehyung mellett.

- Azokat nem a nővérek adták? - értetlenkedett tovább Taehyung, mire Jungkook bólintott.

- De.

- Miért dobtad ki? Lehetőségek voltak... - Taehyung azonnal megbánta amit mondott. Gondolkozott Jungkook vallomásán, rájött, viszonozza az érzéseket, és úgy gondolta, ad egy esélyt Jungkooknak. Ezzel a mondattal viszont nagyon úgy tűnt, mintha nem is érdekelné, ez pedig nem volt igaz. Aggodalma kiülhetett az arcára, hisz Jungkook pár másodperc után felkuncogott.

- Nem hoznak lázba. - rántott vállat Jungkook. - Már van kiszemeltem.

-°-

- Megálljunk hazafelé enni? Nem is reggeliztél, nem vagy éhes? - kérdezte Taehyung, néha Jungkookra sandítva. Szöul határán jártak, még pár perc, és bent vannak a városban. Jungkook szinte hezitálás nélkül kezdett el bólogatni, amit Taehyung csak mosolyogva nézett.

Egy kisebb kávézó előtt parkoltak le. Kiszálltak, majd besétálva az épületbe egy otthonos, kávé illatú terem fogadta őket. Fekete székek és asztalok, a falak mogyoróbarnák, néhány esztétikus zöld képpel a falon, amik feldobják a kis helységet. A négy falból kettő tiszta üveg, így az egész kávézó a felkelő nap fényében úszik. Taehyung lazán a pulthoz sétált, majd rendelt két kávét, és már rendelte volna a reggelijüket is, de Jungkook félbeszakította.

- Menj, ülj csak le. Látszik, hogy fáradt vagy. - simított Taehyung karjára a fiatalabb, majd egy mosoly után visszafordul a pulthoz, és sorolni kezdte az ételeket, amiket majd megreggeliznek.

Miután megérkezett a nyugati kultúrából származó ételekkel megrakott tálca, aminek Jungkook rögtön neki is esett, Taehyung gyors üzenetet küldött Jiminnek, miszerint ma későn ér haza, hisz a mai napot Jungkookkal tölti. Jimin válasza pár egyértelmű emoji volt, majd egy pár szavas biztatás Taehyung felé.

- Randin nem illik telefonozni. - Taehyung felkapta a fejét. Jungkook mint egy manguszta, próbálta megnézni, mit ügyködik Taehyung, aki lehajtott fejjel elrakta a készüléket.

- Várj, honnan veszed, hogy ez randi? - Jungkook megállt a rágásban, nagy szemekkel Taehyungra meredve. Egy ideig némán, tele szájjal értetlenkedett, majd lenyelte a falatot.

- Miért, nem az? - kérdezte magabiztosan a fiatalabb.

- Végülis, tekinthetjük annak... - Taehyung közel sem volt olyan magabiztos, mint Jungkook. Vállat vont, majd kabátja zsebébe mélyesztette a kezeit.

- Figyelj. - tette le Jungkook a félig megcsócsált gofrit a kezéből. - Ha ezt nem is tekintjük annak, én el szeretnélek vinni ma egyre. Kérlek, csak egy. Szeretném valahogy megköszönni, hogy itt voltál nekem ezalatt a pár hét alatt, hidd el sokat jelentett, hogy minden héten lejöttél Busanba, ráadásul Hanbinnal. Szeretném valamivel viszonozni a kedvességed, Taehyungie. - Taehyung és Jungkook is csillogó szemekkel figyelték egymás vonásait, végül az idősebb mosolyogva bólintott.

Reggelijük elfogyasztása után szinte egész délelőtt ott ültek, és beszélgettek. Elmesélték, mi történt velük az utóbbi időben, szó esett Hanbinról és a fura kis szokásairól, majd lassan, de óvatosan Jungkook Minhyuk felé terelte a szót. Taehyung lassan ugyan, de elmesélte, mi mindenen mentek keresztül az utóbbi időben. A sok veszekedés, a meggondolatlan szódobálás csak azért, mert Taehyung Jungkookhoz jött, egészen a pofonig, ami alig egy napja történt. Jungkook szomorúan hallgatta, miken ment keresztül Taehyung, majd a végén felállt, Taehyunghoz sétált, felsegítette a székből és szoros ölelésbe vonta.

- Menjünk, sétáljunk egyet, hm? - vetette fel Jungkook, amire Taehyung bólintott.

- Fizetek, aztán mehetünk.

- A frászt, én fizetek.

- Jungkook, ne csináld. Hagyd, majd én-

- Nem. Ma én állok mindent, nem nyitok vitát.

- De Jungk... - a fiatalabb Taehyung elé lépett, majd egy gyors puszival elhallgattatta az idősebbet. Mosolyogva indult a kasszához, majd kifizette az ételt, és Taehyungot karon ragadva kiléptek az épületből. Most Jungkook ült a volán mögött, egy idegeskedő Taehyunggal maga mellett.

- Ne félj, nem lesz semmi baj. Tudok vezetni. - Taehyung csak párat bólintott, majd Szöulig meg sem álltak. Ott először végigsétáltak a főtéren, órákat bolyongtak a karácsonyi vásárban, majd később megkóstolták az új ízesítésű kürtöskalácsokat, forralt bort és puncsot kóstoltak - amit Jungkook egyáltalán nem kedvelt -, és egy aranyos, plüss manót is vásároltak Hanbinnak. A vásárból kifelé menet egy hatalmas, égősorokkal körbetekert félkör alakú kapu alatt haladtak el, aminek a közepén egy nagy, jól észrevehető fagyöngyből készült koszorú pompázott. Jungkook széles vigyorra húzta ajkait, ahogy Taehyung reakcióját figyelte, amint az idősebb a fagyöngyöt bámulja. Lágyan megfogta a kezét, majd maga elé húzta, és se szó se beszéd, Taehyung ajkaira hajolt. Legnagyobb meglepetésére az idősebb szinte azonnal visszacsókolt, finoman mozgatva az ajkait Jungkookén. Mindketten megkönnyebbült sóhajjal váltak el végül, majd széles mosollyal, kézen fogva hagyták el a vásárt.

🌹