Hozzád Tartozom //Taekook//

7.

Csend borult a szobára. Taehyung remegve nézett Minhyukra, kezét lassan emelte az arcához, hogy megérintse az égő, piros felületet. Szeméből lassan kezdtek csordogálni a könnyek, ijedt tekintettel bámulta a padlót. Szédülve tántorgott hátrébb a vőlegényétől, hatalmas szemekkel fürkészve az előtte álló rezdüléseit. Minhyuk realizálva mit tett, előrébb lépett, de Taehyung egyenesen kettőt lépett hátra. Kezét elemelte az arcáról, majd elszánt tekintettel farkasszemet nézett Minhyukkal.

— Hagyd el a házat. Most. — kezdte Taehyung halkan, azonban Minhyuk nem mozdult.

— Édesem, kérlek én nem-

—Takarodj ki a lakásból, és ne gyere vissza! — üvöltött mostmár sírva Taehyung, idegesen az ajtóra mutatva. Nem nézett Minhyuk szemébe, túlságosan ideges és csalódott volt, hogy felnézzen rá. Fejében mint egy hurrikán, kavarogtak a gondolatok, össze vissza csapódva, egymásnak ütközve gyötörték Taehyungot. A csendet ajtócsapódás törte meg, Minhyuk távozását jelezve, azonban Taehyung még mindig csak állt, gyötrődve. Elveszve, átverve, becsapva, megalázva, szánalmasnak érezte magát. Percekig állhatott még ott, amikor végre megmozdult. Lassan, nehéz léptekkel indult a nappaliban álldogáló szekrényhez, majd az egyik polcon lévő ruhakupac mögül kiszedett egy nagy, sötétkék pulóvert. Magára aggatta, majd összehúzta magát a kanapén, és gondolkodott.

Minhyuk elment itthonról, és őszintén, nem is akarja látni többet. Taehyung ismerte magát, tudta, hogy megbocsátana Minhyuknak, ha egy veszekedésről van szó. Azonban az a férfi megcsalta, hogyan bízhat a benne ezután? És még meg is ütötte, így nincs garancia arra, hogy Hanbint nem fogja bántani. Nem bocsáthat meg, most az egyszer nem.

Jungkook volt a következő gondolata. Taehyung behunyta a szemeit. Fogalma sem volt, hogy mit érez a fiatalabbal kapcsolatban. Taehyung mindig úgy bánt Jungkookkal, mintha porcelán lenne. Mindig is fontos volt számára, még a válás után is, mindig aggódott, mindig kedves volt vele. Jungkook sem viselkedett másképp, mindig odafigyelt Taehyungra, figyelmes, udvarias volt. Jungkook azonban érzett az idősebb iránt valamit, ezért figyelt a modorára különösképp. Taehyung pedig csak szimplán ilyen, szimplán kedves. Ugye?

Taehyung a hátára fordult, a kapucnit a fejére húzva. Lehet, hogy többet érez iránta, mint ahogy gondolja. Taehyung hangosan felnevetett. Persze, hogy többet érez. Többet gondol rá, többet fantáziál róla, mint Minhyukkal valaha is tette. Idáig tudta elnyomni ezeket a gondolatokat, idáig tudta elrejteni saját maga elől az érzéseit, a sok elfedett érzelem pedig mint egy időzített bomba robbant fel.

Taehyung kézfejeire húzta a kék pulóver ujjait, majd az orrához emelte, és mélyen beszívta a ruha illatát. Bár a ruha már csak szekrény szagú volt, Taehyung megesküdött volna, hogy még érzi Jungkook régi parfümének illatát. Imádta a fiatalabbat körbelengő aromafelhőt. Két fajta parfümöt használt, az egyik drága, férfias, a másik egy szelídebb, halványabb aroma volt, és mindkettővel le tudta venni Taehyungot a lábáról.

A kanapén fekvő hangosan kifújta az eddig benntartott levegőt. Rájött, milyen Minhyuk valójában, és nem olyan, amit ő szívesen tudna maga mellett. Jungkook szöges ellentéte, őt maga mellett akarja tudni. Ismét vele kelni, együtt enni, hosszan átölelni miután hazajön munka után, együtt nevelni Hanbint, beszélgetni csak úgy a semmiről, érezni minden kis porcikáját, látni az érzelmeit kiülni az arcára, vagy a szemeiben megcsillanni, látni a mosolyát, hallani a nevetését, megvigasztalni ha sír, ha rossz kedve van, tudatni vele, hogy ő itt lesz neki, mindig.

Taehyung felpattant. Az óra fél négyet mutatott, pontosabban, hogy elmúlt hat perccel. Fáradtan tántorgott fel a lépcsőn, a hálószoba felé, azonban Hanbin szobája előtt megtorpant. Nem látta, hogy a fiú hova ment a veszekedés közben vagy után, így csak remélni tudta, hogy a szobájában van. Óvatosan belökte a fiú szobájának ajtaját, így rálátást nyert az ágyra, és a félig lelógó kisfiára. Halkan osont be a szobába, elrendezte, és betakarta a fiút, majd kiment a szobából, és becsukta az ajtót.

A fürdőszoba felé vette az irányt, majd a tükör elé állt. Arcán nem piros folt, hanem lila véraláfutás éktelenkedett. Kezét ismét a megütött helyhez érintette, de azonnal el is kapta, egy szisszenés kíséretében. Ha ennek hetekig nem lesz ott a nyoma, akkor semeddig. Taehyung megengedte a csapot, majd óvatosan megmosta az arcát. Megtörölközött, majd elindult a hálószobába.

Amint belépett a szobába, ami egykoron Jungkooké és az övé, majd Minhyuké és az övé volt, a telefonja bevilágította a szobát jelezve, hogy valaki hívja. Taehyung pár lépést tett a készülék felé, majd felmarta a paplanról, és felvette a telefont.

— Jimin, háromnegyed négy lesz, mi az isten?! — kiabált suttogva Taehyung, amíg becsukta az ajtót.

— Baszki, végre! Yoongi, Taehyung felvette! — hallatszott Jimin megkönnyebbült hangja. — Délután óta próbállak elérni, de nem válaszolsz se a hívásra, se az üzeneteimre, én meg egész nap paráztam, mert ugye kijelentetted, hogy Minhyukkal maradsz annak ellenére, hogy... tudod, és nem tudom mi van veled, és nem bírtam aludni, és-

— Chim, nyugodj meg! Minden rendben, semmi bajom! Illetve... — Taehyung nagyot nyelt. — Nincs semmi bajom.

— Taehyung?

— Mondom, minden a legnagyobb rendben!

— Akkor miért vagy még fent háromnegyed négykor? — Touché. Taehyung földbegyökerezett lábbal állt az ágy előtt, a földet bámulva.

— Mert nincs minden rendben. — mondta halkan Taehyung, majd az ágyra ülve mesélte el a délután történéseit. Jimin közben elsírta magát, így ismét Yoongi karjai között hallgatta végig mit tett Minhyuk.

— Átmegyek, negyed óra és ott vagyok. Vigyázok Hanbinra, te pedig indulhatsz Busanba, ha szeretnél. — ajánlotta fel a kék hajú, mire Taehyung szemei felcsillantak.

— Komolyan?

— Persze, mindjárt indulok. Pakolj, mire elkészülsz, már csöngetek! — rakta le a telefont Jimin. Taehyung rögvest pakolni kezdett, azzal nem is törődve, hogy nem fürdött, és félig pizsiben van. Egy farmerba bújva, egy kisebb táskával indult neki ismét, és mire Jimin csöngetett, ő útra készen állt, hogy ismét találkozzon azzal, akit igazán szeret.

🌹