Singularity(BTS/Ff.)

8.rész (Tegnap?)

Jimin? – szólaltam meg halkan.

A fiú töretlenül engem bámult de nem szólalt meg.
Egy kis idő után úgy éreztem el kell tűnjek és ezt is tettem fel álltam majd gyors léptekkel a kijárat felé vettem az irányt.

- Várj! – kiáltott utánam.

Mit sem foglalkozva a fiúval ki rohantam az ajtón vissza se néztem és próbáltam el felejteni ami az előbb történt. Nem tudtam el dönteni magamban mit is érzek. Már majdnem otthon voltam amikor a telefonom megállás nélkül rezgett a zsebemben.

- Igen? – szóltam bele a telefonba.
- Yá!!! – kiabált bele Alice a telefonba.
- Á.. – fogtam meg a fülemet amibe bele kiabált.
- Te meg hova tűntél? Mindenhol téged kereslek.
- Haza jöttem. – adtam meg egyhangúan a választ.
- Valami baj van? – kérdezte aggódó hangon.
- Majd holnap beszélünk most le teszem. – mondtam neki majd megszakítottam a hívást.

Vettem egy nagy levegőt majd az égre néztem.

(Nem hiszem el... miért kellett hallania? Nagymama neked köszönhetem ezt a hangot de nem mutathatom meg senkinek... az emberek csak bántanának utána)

- Hiszem én nem vagyok szép... - szólaltam meg hallkan miközben lassú léptekkel haladtam haza.

/Másnap reggel./

A telefonom ébresztője szólt élesen a fülembe. Lassan nyitottam ki a szemem olyan fáradtnak éreztem magam mintha semmit nem aludtam volna pedig tegnap korán le feküdtem. Gyorsan össze szedtem a gondolataimat mit is kell ma csinálnom. El mentem a fürdőbe meg fürödtem meg mostam a hajam és először csináltam egy videót a reggeli rutin smink és haj készítésről a blogomra majd le mentem reggelizni ahol anya gyilkos fejjel nyomkodta a gépét nem mertem hozzá szólni mert munka közben nem érdemes meg pusziltam az arcát majd miután meg ettem a reggelim fel vettem a cipőm és el indultam az egyetemre. Lassan de oda értem be ültem az első órámra ami gyorsan le is ment majd a második is le ment. Kicsit meg éheztem ezért le mentem az ebédlőbe venni magamnak valami ennivalót. Miután meg vettem azókat amiket meg kívánt a szemem pár lány el kezdett mellettem sikítozni.

- Aigo... - szóltam hozzá hallkan a sikítozáshoz.

Mit sem foglalkozni a lányok hangosodásával tovább ettem és halvány mosollyal olvasgattam a reggeli videóm hozzá szólásait.

- Az nem..
- De ő az!
- Omo! Mit keres itt?

(Aish... de hangosak vagytok)

Mérgelődtem magamban.

- Ide jön!!
- Jól nézek ki?
- Gyorsan csinálj róla képet.

Meg ráztam a fejem majd fel álltam az asztaltól és ki dobtam a szemetet a kukába majd megfordultam és hirtelen azt éreztem hogy hátra fogok zuhanni majd az előttem álló ember meg ragadta a kezemet és erősen megtartót meg mentve a pofára eséstől.

- Jól vagy? – kérdezte érdeklődve Jimin.
- Oh.. Jól vagyok. – adtam meg a választ miközben ki kerekedett a szemem. – El engedhetsz. – néztem rám majd a kezére ami erősen engem fogott.

El engedte a kezemet majd meg igazította a haját és el kezdett rám mosolyogni.
Nem érttetem miért mosolyog így rám majd csak annyit mutattam neki hogy kövessem mivel túl sok ember vett minket körül.
Miután el hagytuk a nagy tömeget az egyik üres terembe mentünk.

- Mit keresel itt? Nem emlékszel arra hogy te ki vagy? Nem jöhetsz csak úgy ide. – tettem fel neki meg állás nélkül a kérdéseket.
- Beszélni akartam veled. – szólalt meg nyugodt hangom miközben engem az idegesség majd szét vetett.
- A cégnél is beszélhettünk volna holnap úgy is segítenem kell Alice-nak.

(Vajon miről akar velem beszélni? Eddig amikor meg láttuk egymást csak köszönt majd el is ment...)

- Miről akartál beszélni? – kérdeztem végül rám.
- Tegnap...
- Tegnap?! – szólaltam meg kicsit hangosabban mint szeretem volna miközben meg is csuklott a hangom.

Egy kisebb cseng telepedett le közöttünk és csak bámultuk egymást. Töretlenül egymásra nézve álltunk a teremben.

- Énekelj velem. – szólalt meg végül a fiú aki komoly tekintettel nézett rám.