Singularity(BTS/Ff.)

2.rész (titkos testvér)

- Alice?

Rá nyomtam a fogadás gombra majd lassan a fülemhez emeltem a telefont.

- NA VÉGRE HOGY FEL VETTED!!! – kiáltott a lány a telefon túlsó végén.
- AIGO! – kiáltottam én is el magam.
- Csajszi.... Itthon vagyok!! – izgatottam közölte a hírt.
- OMO!
- Ma?
- A kávézóban!
- Ginger?
- Yes!!
- 1 óra múlva ott csajszi. – izgatottan szólalt meg a lány majd le is rakta a telefont.

Annyira izgatott lettem hiszen a legjobb barátnőm tért vissza külföldi nyaralásából vagy tanulmányaiból ez néző szempontól függött Alice-t kb 3 éve ismerem de ő a legjobb barátnőm szinte a legelső pillanattól meg érettük egymást.
Miután haza értünk gyorsan befutottam a házba át öltöztem majd miután el készültem anyának nyomtam az arcára egy puszit majd sietve el indultam a kávézóhoz.

Nem kellett sok már a kávézó előtt voltam kicsit korán értem oda ezért be ültem és rendeltem magamnak egy süteményt és kávét. Egész hallkan szólt a zene az üzletben de mivel kevesen voltak bent tisztán lehetett hallani a zenét. El kezdtem dúdolni miközben a telefonomat nézegettem majd a dúdolás alig hallható éneklésbe fordult át.

- Omo! És most hallották hölgyeim és uraim a gyönyörű és ellenálhatatlan HaeSoo-t.
- Ne ne vedd fel! – mosolyogva kaptam a kamera irányába. – Tudod hogy nem szeretem hogyha le videoznak miközben énekelek.
- Nem értem hogy miért.. De gyere ide nem is ölelsz át !!! 3 hónapja nem láttuk egymás barátnőm!! – szorított magához.
- Ki nyomod belőlem a levegőt. – szólaltam meg majd mikor el engedett mind a ketten le ültünk az asztalhoz. – Na szóval. Azt hiszem itt az ideje hogy el kezdj mesélni.

Miután Alice is rendelt magának egy kávét bele kezdett egy hosszú mesélésbe hogy mi is történt vele abban a 3 hónapban.

- De ha olyan jó volt ott és az iskola is akkor miért jöttél vissza? – kérdeztem tőle érdeklődve.

Alice egy nagy levegőt vett majd hátra dőlt a székben.

- Valami baj van?
- Nem dehogy. Csak a család.. tudod...hiányoztak na meg persze..képzeld el ki hívott fel..! – hajolt egy kicsit előrébb.

Kíváncsian és is előrre hajoltam.

- Namjoon. Tudod az unoka bátyám.
- Omo! De miért? Azt mesélted hogy évek óta nem beszéltél már vele főleg mióta ilyen híresek lettek.
- Nem tudom. Igazából csak annyit mondott nekem hogy jöjjek haza mert a szüleim felhívták őt és egy fontos dolgot kell megbeszélnünk.
- Húúúúú... izgalmas. – Gúnyos hangnemben dőltem hátra. – Lehet valami bajba keveredtél. – nevettem el magam.
- Az nem lenne újdonság. – kezdett el ő is nevetni.
- És mikor találkozol vele?
- Holnap. Miért talán kérsz egy autogramot? –kuncogott.
- Haha vicces... Az a baj hogy ha még veled is mennék nem csinálhatnék videót mivel akkor le buktatnálak és egy csomóan elkezdenének zaklatni téged és persze Namjoon-t is.
- Szerintem nem lesz gond. Több híreséggel is csináltál már videot gyere velem holnap és majd kiderül.

Még pár órát beszélgettünk a kávézóban majd mikor már mind a ketten el kezdtünk álmosodni el köszöntünk és el indultunk hazafelé.
Pár perc múlva el kezdett rezegni a telefon a zsebemben.

- Szia apa. Minden rendben?
- Szia hercegnő. Persze most rendezkedtem be. Nagyon hiányoztok.
- Te is nekünk de még csak pár órája mentél el. – nevettem el magam.
- Tudom de már nehéz.
- Legyél erős apa ez egy jó esély a munkádban végre úgy elfognak ismerni ahogy megérdemled..
- Köszönöm kicsim ha te nem biztatnál mindig nem is tudom mi lenne.
- Beszéltél már anyával?
- Persze. Mondta hogy Alice haza jött és vele vagy.
- Igen most indultam haza nem sokára otthon vagyok.
- Jól van hercegnő. Vigyázz magadra holnap is hívlak majd és nézni fogom a videoidat is és majd pár diákomnak meg mutatom.
- Ne apa ez ciki. – nevettem el ismét magam.
- Ugyan mér az én kis hercegnőm a legvagányabb na de most mennem kell puszi nagyon szeretlek kis hercegnő.
- És is szeretlek apa.

Miután apa le rakta a telefont fel néztem az égre és vettem egy nagy levegőt.

(kis hercegnő...mi?)

Azon kezdtem el gondolkodni hogy meddig fog még apa kis gyereknek nézni. Hiszen már 22 éves vagyok de még is úgy érzem hogy olyan vagyok mint egy kislány aki még a barbiaival játszik a szóbájában.

Az út további részét hangos énekléssel tettem meg nem foglalkozva azzal hogy mások meghallanak majd.