Furcsa Szerelem

Már megint suli

- Hol a fenében van... Á, megvan!

- Kicsim, igyekezz! Különben megint lefogod késni a buszt!...

- Aha... Igaza van... Oké, megyek már! – Kiabálok le anyámnak a szobámból, miközben próbálom összeszedni magam.

Persze, megint késésben vagyok, de ez nem is meglepő! Talán nem is lennék önmagam, ha nem késnék el mindig mindenhonnan – fut át az agyamon, mialatt lerohanok a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Egyhúzásra megiszom a kakaót a kedvenc bögrémből, majd sietve felkapok egy szelet mogyoróvajas kenyeret a tányérról, és azonnal bele is harapok. Amúgy a bögrét még a nagyitól kaptam karácsonyra még két éve, már ha ez bárkit is érdekelne. Mindjárt nyolc! – döbbenek rá, mikor felpillantok a konyhaajtó feletti órára.

- Hümmnyam... Sziiaa Maaami! – kiabálom teli szájjal, miközben kirohanok a konyhából, egyenesen a bejárati ajtó irányába.

- Jaj, istenem! Mindig ez a rohanás!... Szia Kicsim! Legyen szép napod!

Na persze! Legyen szép napom, csak ne kellene mindig rohanom! – mondom magamban, közben pedig igyekszem elérni a sarkon éppen most beforduló iskolabuszt. Még szerencse, hogy a buszmegálló itt van a sarkon.

- Pfúúú... Még éppen időben! Mint mindig...

A suli persze ma sem változott semmit. De miért is változott volna, nem igaz? A St. Bernard Középiskola ma is pont olyan, mint 63 éve. Na jó, nem pont olyan! De a lényeg még sem változott. Hiszen még mindig baromi unalmas!...Pfff...

Egy jó dolog azért még is van a suliban, ez pedig a kosáredzés kedd és péntek délutánonként. Így legalább tudok egy kicsit mozogni az egész-heti fejtágítás végén. Mázli, hogy az edző mindig hagy még dobálgatni az edzés után. Úgy sincs kedvem lógni most a többiekkel. Igazából nincs sok barátom a suliban. Sőt, őszintén szólva egy sincs!

Bár nem tudom miért, hiszen tök normális vagyok – legalábbis anyuék szerint. Igaz, valószínűleg ők elégé elfogultak, hiszen mégis csak a szüleim.

Áááá...Mia baj veled Vicky Hartmann? – kérdezem magamtól hangosan, mialatt ismét a buszmegállóhoz sietek, ám ezúttal már hazafelé.