Furcsa Szerelem

Nyomás bulizni!

Ismét a zenéhez menekülök. Felmegyek a netre és próbálok megnyugodni. Eltelik egy óra, ám a bűntudat csak nem múlik. Végül úgy határozok, hogy csinálok egy kis rendet. Kiviszem a szemetet és a mosatlant. A konyhában ismét összefutunk anyával. Lehajtott fejjel sétálok el mellette. Már sajnálom a veszekedést. De persze makacs vagyok, így nem szólok semmit. Később a tengernyi szennyest is kiviszem, majd jöhet a porszívózás. Anya arcán látom a meglepettséget. Persze nem is csoda, mivel utálok takarítani. De valamiért azt érzem, ezzel nemileg jóvátehetem a korábbi kirohanásom. Sőt, titkon azt remélem, hogy végül elenged az esti buliba.

Már késő délután van, mire mindennel végzek. Viszont most már egész vállalható a szobám. Teszek még egy próbát, így elindulok megkeresni anyát. Épp a mosógépbe pakol. Ránézek, ő pedig rám. Már majd nem megszólalnék, mikor ő nemet int, majd ki is mondja. Én persze azonnal felkapom a vizet és pufogva ott hagyom. Még mindig nem tudom megérteni, hogy miért nem mehetek el, hiszen ez csak egy buli.

Viszont ahelyett, hogy megint hisztizve bezárkóznék, elhatározom, hogy kilógom. Igen, mégis elmegyek megnézni a koncerteket, na és a menő verdákat. Lány létemre ugyanis bolondulok a járgányokért. Döntésemet, ezután tettek követik. Gyorsan letusolok, majd keresek valami normális göncöt estére. Egy fekete kapucnis pulóvert már is kikapok, ahogy az egyik kedvenc sötétkék pólómat is. Egy menő farmer és a kedvenc deszkás cipőm sem hiányozhat. A fehérneműs fiókból végül kikapok egy pár egyszerű sötétkék bokazoknit – Legalább menni fog a pólómhoz! – Fut át az agyamon gyorsan. Most jön az alsónemű kérdés, ami egy fiatal lánynak nem is olyan egyszerű. Sportosan kényelmes vagy inkább szexis legyen?

Bár magam sem tudom miért, de végül egy magasan kivágott darab mellett döntök, csipke szegéllyel és egy édes kis masnival elöl. Persze ez is kék, ám sokkal világosabb, mint a szettem többi része. Öltözködés közben persze még szépen ki is csinosítom magam, és hajam is belövöm.

Már sötétedik odakint, mire végzek a készülődéssel. – Telefon, kulcsok, pénztárca... Kész vagyok! Indulás! – mondom halkan a tükör előtt állva.

Lassan, csendben mozgok a házban. Apu is befutott már. Anyuval épp vacsorához készülődnek. Sikeresen elslisszolok az ajtó irányába. Halkan lenyomom a kilincset, majd nyomás!

- Phuu... Végül csak sikerült! – mondom ki hangosan a buszmegálló felé sétálva.

A busz majdnem teljesen üres. Az utazás eseménytelen. Mikor épp leszállok, megcsörren a telefonom. Ránézek a kijelzőre. Anya képe villan fel. Nincs kedvem megint veszekedni, ezért inkább kinyomom. Persze tudom, ebből megint oltári nagy balhé lesz. Most már mindegy...

Néhány percnyi séta után megpillantok egy kisebb tömeget a parti sétányon. Szerintem jó helyen járok. Ez pedig annyira felvillanyoz, hogy hirtelen meg is feledkezem anyáékról.

- Ideje jól érezni magam! – mondom magamnak.

Már a szól a jó kis muzsika, egymás mellett sorakoznak a szebbnél szebb járgányok, én pedig sodródom a tömeggel. Kicsit ugyan hűvös az este, de ez most egyáltalán nem érdekel. Még szerencse, hogy felkaptam egy pulóvert otthon, így fejemre húzva a kapucnit már nincs is olyan hideg.

Bár a legtöbben idősebbek, mint én, azért így is találkozom egy fiatalokból álló csapattal. Végül hozzájuk csapódom. Élvezem a koncerteket és a jó társaságot. Mostanra teljesen elfeledkezem az otthoni gondokról, és átadom magam a szórakozásnak. Közben persze nem feledkezem meg a gyönyörűséges gépcsodákról sem.