Furcsa Szerelem

Bármit, csak ezt ne!

Brie most finoman megragadja az egyik cipőm fűzőjét, majd óvatosan húzni kezdi. Én eközben végig a tekintetét fürkészve próbálok rájönni, mi is járhat most a fiatal nő fejében. A csomó végül lassan kioldódik, így hosszú ujjai ekkor észrevétlenül átvándorolnak a párjára. Ezalatt persze ő csupán mosolyog rám, de miért is ne tenné, hiszen pontosan tudja, hogy mire is készül ellenem.

Egyszerűen látom rajta, hogy bármi is fog történni az elkövetkező órákban, az egy felejthetetlen élmény lesz. Remélhetőleg mindkettőnk számára. Legalábbis én ebben bízom. Így viszont nem is olyan meglepő, hogy egyik percről a másikra átragad rám is igéző mosolya. A pillanat varázsát a rádióból megszólaló Guns n' Roses Sweet Child O' Mine című számnak híres gitárszólója teszi teljessé.

Ám a tökéletes pillanat hamar elillan, amikor is hirtelen a semmiből megérzem, hogy a nő elkezdi lehúzni a mostanra már teljesen meglazított deszkás cipőimet. – Ó a fenébe! A cipőimet ne!... Bármit, csak ezt ne! – mondom magamban, miközben kikerekedett szemekkel nézem, hogyan próbálja Brie még jobban meglazítani a bal csukámat. – Nem! Ezt nem hagyhatom! – határozom el magam, majd sikítva egy nagyot, igyekszem gyorsan kirántani lábaimat a nő kezei közül, lehetőleg cipőstűl.

Persze őt sem kell félteni, hiszen azonnal ellentámadásba lendül, és mindkét kezét, valamint a felsőtestét is bevetve igyekszik megakadályozni, hogy elérjem a célom. Így mind a ketten előre görnyedve igyekszünk felülkerekedni a másikon. Aminek természetesen egy újabb játékos birkózás lesz a vége.

Folyamatosan rúgok, csapkodom és könyörgöm az anyós ülésen vergődve, mialatt Brie mindinkább igyekszik lefogni a lábaimat, és megszabadítani kedvenc kék lépőimtől. Ami majdnem sikerül is neki, mivel az egyik meggondolatlan mozdulatom hatására végül kivillan a bal sarkam. Felkínálva ezzel a tökéletes célpontot a fiatal nőnek. Aki nyilván azonnal ki is használja a lehetőséget, így egyik kezével rögvest oda is kap a sötétkék textilhez.

Az egész szinte olyan, mint egy hirtelen áramütés, ahogy végig fut a testemen az érzés. Természetesen azonnal felkiáltok hangos nevetés közepette, illetve megkettőzött erővel igyekszem ismét kiszabadulni szorult helyzetemből. Persze ha most itt lenne, anyu biztosan azt kérdezné – Miért kerülsz mindig bajba édes lányom? – és tényleg, Miért is kerülök én mindig ilyen helyzetekbe? – kérdezem magamtól, miközben tovább dulakodom egy olyan nővel, akit még alig ismerek.

Brie eközben tovább támadja az érzékeny sarkam a szabadon lévő kezével. A rádióból pedig hangosan szól egy újabb gitárszóló, amikor is ismét belém kap az ujjaival, pontosan eltalálva a sarkam közepét. Ezzel újabb áramütésszerű inger okozva. Igaz ezúttal, az érzés sokkal erősebb. – Már nem tarthatom vissza sokáig. – jön a hirtelen felismerés, ami egy végső, elkeseredett támadásra sarkal. Így minden megmaradt erőmet összeszedve rántok egy nagyot a lábaimon. Végig abban reménykedve, hogy ez már elég lesz a szabaduláshoz. Még egy erőteljes kiáltás is elhagyja a torkom erőlködés közben, akár egy valódi harcosét a csata hevében.

Talán ennek is köszönhetően, hogy végül sikerül kiszabadulnom a csapdából, majd villámgyorsan felülnöm az anyósülésen. A következő gondolatom persze nem lehet más, mint a menekülés. Ám ahelyett, hogy egy lendülettel kinyitnám a Mustang jobb ajtaját és kiugranék a kocsiból, én valamiért a kocsi hátsó ülése felé veszem az irányt. Így még mielőtt Brie újra elkaphatna, gyorsan átpréselem magam a két első ülés között, majd ugyanezzel a lendülettel rá is esek Brie hanyagul hátradobott bőrkabátjára, valamit a kedvenc fekete pulóveremre.

Egy pillanat alatt összekuporodom a hátsó ülésen, miközben hevesen rúgkapálva próbálom távol tartani Brie kezét magamtól. Hiszen időközben ő is feleszmél a váratlan kiáltásom okozta sokkból és persze mindent elkövet, hogy újra megszerezzen magának. Ezért én megállás nélkül rugdosom, persze végig ügyelve arra, hogy ne rúgjam meg túlságosan. Közben jóízűen nevetek a történteken, ami azért egy kicsit furcsa. Viszont most csupán a jobb lábamat használhatom ellene, hiszen a balon még mindig csak lifeg az egyik kedvenc sportcipőm.