-𝐀𝐧𝐠𝐞𝐥 & 𝐃𝐞𝐦𝐨𝐧-

Chapter Two: Lucifer

>>Bevezető<<

Remegve néztem végig, a nagy teremben, mindenkin.Az előttem álló férfit, Lucifernek hívják.Ő egy arkangyal volt, de miután elárulta Istent, a pokolra jutott.Néhány kis cirka arcába lógó tincset, mindig félre simított, amik mögül kivillantak a vérvörös szemei.Félve vártam az elkövetkezendő szavait.Viszont, hírtelen semmit sem értek.Mit tettem, hogy ide kerültem?Hiszen, csak lefeküdtem aludni az ágyba.Nyolcvan éve, hogy hűen szolgálom Istent, mégis ez történik velem?Mit tehettem?

-Vigyétek őt a tömlöcbe, majd később foglalkozom vele. - jelentette ki, majd elfordult felőlem, és legyintett még egyet.

Hírtelen egy csomó kéz megragadott engem, majd fölkapott a földről.

-NEE!NEM AKAROM!VEGYÉK LE RÓLAM A KEZÜKET! - kezdtem el akaratosa össze-vissza rángatózni, de minél jobban kiabáltam, annál erősebbre húzták a rajtam lévő köteleket.

Éreztem, hogy a lábaim és a karjaim kezdenek belilulni, és néhány tollu is kiesett a szárnyaimból.

-Minél akaratosabb vagy, annál később kapsz jobb bánásmódot, aranyom!Ha nem akarsz már most több kínszenvedést kapni, akkor csukd be azt a rést, ahonnan a nyávogó szavaid erednek kifelé. - vigyorgott önelégülten, közben a mutató és a hüvelyk ujját egymásnak nyomta, jelezve az "összecsukni" szót.

Kétségbeesetten és sírva engedelmeskedtem,Összeszorítottam a piszkos arcomon lévő számat, majd félve vártam, hogy mit fognak tenni velem.Kivittek a démonok abból a teremből, majd egy rövidke folyosón elkezdtek egymás között beszélgetni, majd hírtelen és is szóba kerültem.

-Milyen rövidke kis szoknyád van, angyalka! - simította végig a kezét valamelyik a combomon.

-HAGYJ BÉKÉN!NE MERJ HOZZÁM ÉRNI! - kiabáltam tiszta könnyes szemekkel.

Meg fognak rontani!Kérlek Istenem!Segíts nekem, én nem akarok itt lenni!Nem is tettem semmi rosszat!

-Ne merjek?Haha, miért akkor mi lesz?Elmondasz értem egy imát? - nevetett fel gúnyosan.

-Fejezd be!A főnök megparancsolta, hogy nem tehetünk vele semmit. - szólalt meg egy másik, komoly hangon.

-Na és?Amiről nem tud, arról nem is fog tudni! - csúsztatta be a kezét a szoknyám alá, aminek hála ijedten felsikoltottam.

-NEE!

-Mondtam, hogy fejezd be! - pofozta fel azt aki a szoknyám alá nyúlt, majd kinyitotta az egyik cella ajtaját.

-Bolond vagy, hogy egy ilyen lehetőséget elhalasztasz! - simította végig a kezét az arcán, ahol volt a pofon nyoma.

A másik démon nem mondott semmit, csak bevette a szájába a kulcsot, majd vissza tette a másik kezét ugyan oda, ahol tartott engem.Egy nagy lendülettel behajítottak a cellába, majd rám csapták az ajtót.Elég erősen nekicsapódtam a falnak, aminek köszönhetően össze is estem.A cella ajtaját bezárták, majd elmentek.Egy ágyon kívűl nem volt semmi más, ebben a picike cellában.Egy sáros lepedő volt egyedül az ágyon, matraca pedig nem volt.A kezeim és a lábaim még mindig le voltak kötve.A szárnyaim már szörnyen fájtak, ezért úgy döntöttem, hogy visszahúzom őket.A kötél leesett a hátamról, és némán csücsült, mellettem a földön.Újra bekönnyesedtek a szemeim, a könnycseppek pedig oldalra kezdtek lefolyni az arcomon.Szipogtam egy-kettőt, majd erőt vettem magamon, és elkezdtem kúszni a földön.Egyenesen bekúsztam az ágy alá, majd reszketve lehunytam a szemeimet, és megpróbáltam elaludni, ami nehezen ment, mivelhogy, szinte mindenki káromkodott körülöttem.Elmondtam egy imát magamban, majd elaludtam.

>>Time skip<<

-Hahó, Csipkerózsika! - rúgta meg valaki a cella ajtaját, aminek hála azonnal felrezzenten, majd kinyitottam a szemeimet.Lucifer állt előttem, egy késse a kezében.M-mit akar tőlem?

-Vegyél erőt magadon, és kússz ki az ágy alól, majd dőlj neki az ajtónak.Leszedem a köteleket a kezeidről. - mutatta föl a kést.

A szemeim a sok sírástól biztosan pirosak voltak, és táskásak.Alig tudtam mozogni az energia hiánytól, de megtettem amit kért, ő pedig levágta a köteleket a kezemről, majd a lábamról.A kötelek helye teljesen megmaradt.

>>Befejezés<<

Nagyon remélem, hogy tetszett, ha igen akkor azt jelezzétek nekem, addig is puszi❤️