-𝐀𝐧𝐠𝐞𝐥 & 𝐃𝐞𝐦𝐨𝐧-

Chapter Seven: Maid

>>>Bevezető<<<

Ahogy kiértünk a teremből, megszorítottam Anpu pólóját, mire ő kérdően rám nézett, és megtorpant a folyosó közepén.

-Mi van? - nézett rám kíváncsi fejjel.

-Miért teszitek ezt velem?Én nem tettem semmi rosszat, mivel érdemeltem ki ezt az egészet? - remegett meg a hangom, majd újból könnybe lábadt a szemem.A hangomat ismét felváltotta a remegés.

-Aranyom. - mondta vigyorogva. -Ez itt a pokol, nem tűnt fel? - lógott a szemébe néhány fehér hajtincse, ami mögül csak úgy szikráztak a szemei.Kezdem elveszteni minden reményemet.Ha ez így fog folytatódni, akkor örökre el fogok tűnni, a szenvedéstől és az energiahiányosságtól.

A könnyek sorban potyogtak le az arcomról, közben csendben vártam, hogy hova fog vinni engem Anpu.Út közben leteremtő szavak fogadtak engem más démonoktól, és néhányan még meg is húzták a hajam, akik elérték.Még mindig él bennem egy kicsit a remény, hogy egyszer kijuthatok innen, de sajnos már elég halovány.Gondolataim közepette, annyit vettem észre, hogy Anpu egy hatalmas nagy ajtó előtt megtorpan, majd egy nagyot nyel, és letesz engem a földre.

-Húzd ki magad! - ütött egyet a hátamra, aminek következtében a hideg végigfutott a gerincoszlopomon. -Nem látszik, de Lucifer egy hatalmas démon.Nagyobb ereje van, mint Istennek, vagy bárki másnak a pokolban.Mától kezdve, itt fogsz lakni vele. - kopogtatott a nagy ajtón.

Minek kaptam akkor egy külön szobát, ha nem is ott fogok lakni?Nem értem.Egy vékony hang szólalt meg az ajtón túl, aminek következtében Anpu kinyitotta az ajtót, és elém tárult a hatalmas szoba.

-Wow. - tátottam el a számat.Nem volt valami világos, a függönyök el voltak húzva, a fal vörös színekben pompázott, a padló pedig fényesre csiszolt fenyőből volt készítve.

-Üdvözlöm, Addilyn! - köszönt nekem egy magas és gyönyörű nő.Haja éjfekete volt, akárcsak a szemei, és volt egy anyajegye a bal szeme alatt.Dereka karcsú és vékony volt.Tekintete szúrós, pont mint egy farkasé.Megilletődve álltam előttem, majd szomorúan köszöntem én is.

-Ö-örülök a találkozásnak. - mondtam egy kissé hamis hangon.Kevélység, fösvénység és bujaság.Három főbűnt látok benne.Pénz miatti gyilkosság, nem érzek felőle megbánást.

-Nem kell hazudnod. - sétált mellém, majd megállt. -Csak hogy tudd, ki nem állhatlak! - súgta ezeket a szavakat a fülembe, majd elsétált mellettem, és bement egy szobába.Valahogy éreztem, hogy nem kedvel, nem mintha bárki is kedvelne itt.

Gondterhelten forogni kezdtem körbe-körbe a nagy teremben.Mit kellene itt most csinálnom?Hova kéne mennem?Sóhajtottam egyet, majd megindultam a lánynak ellenkező irányába.Rengeteg sok ajtó volt, és úgy döntöttem, hogy legyen akármi, bemegyek az egyikbe.A kezem egy picit megremegett amikor a kilincsre ért, de elhatároztam magam, ezért meg is fogom tenni.Lassan benyitottam a szobába, majd bedugtam a fejem az ajtón.Lucifert pillantottam meg, ahogy a szoba végében egy számítógépen pityeg valamit.Volt rajta egy szemüveg, majd amikor meglátott, levette a kezét a számítógép billentyűzetéről, majd levette a szemüvegét.

-Te máris itt vagy? - simította végig a kezét az arcán, majd nehézkesen kiszállt a székből.

-S-sajnálom, hogy megzavartalak. - kezdtem el becsukni az ajtót.

-Gyere be.Beszélnem kell veled. - támaszkodott meg az asztalban, majd elővett egy gyújtót és egy szivart.A szivart a szájába tette, majd a gyújtóval meggyújtotta, közben a bal kezével beletúrt a bozzos hajába.Nem reagáltam erre a jelenetre semmit, csak becsuktam magam mögött az ajtót, majd háttal nekitámaszkodtam, és csendben a padlót kezdtem el bámulni.

-Szóval, gondolom tisztában vagy vele, de mától itt fogsz dolgozni. - vette ki egy pillanatra a szivart a szájából, majd egy szürke füstfelhőt varázsolt maga elé.

-D-dolgozni? - dadogtam meglepetten.

-Igen, jól hallottad, dolgozni.Ez itt a Pokol, aranyom.Nem olyan ez a hely, mint a Mennyország, hogy egész nap csak imádkozol. - teremtett le. -Értetted? - peregtette le a hamut a szivarról.

-Értettem. - bólintottam egy aprót.

-Akkor jó.

-Ömm.Mit fogok csinálni? - érdeklődtem.

Lucifer nem válaszolt, csak ellökte magát az asztaltól, majd megindult felém.Út közben egyet beleszívott a szivarba, majd megállt előttem, és a fejem fölé támasztotta a kezét.

-Jól figyelj arra amit most mondok. - fújta egyenesen az arcomba a füstöt, aminek következtében köhögni kezdtem. -Te fogod nekem készíteni a vacsorát az első napon.Ha bármilyen mérget is bele mersze keverni, akkor garantálhatom, hogy a szenvedés a minden napjaid egyik fontos része lesz.Megértetted? - hajolt hozzám közelebb, közben vörös szemei fényleni kezdtek a sötétségben, akárcsak a nap.

-M-megértettem. - remegett meg a hangom.

>>>Befejezés<<<

Remélem, hogy tetszett ha igen akkor jelezzétek nekem, addig is puszi❤️