-𝐀𝐧𝐠𝐞𝐥 & 𝐃𝐞𝐦𝐨𝐧-

Chapter Four: Heartless

>>Bevezető<<

Egy ideig még bámultam Lucifert, majd szemet vetettem a szobára.Nagyon élénk és színes volt, azonnal jobb kedvre derültem, ahogy végignéztem a kis szobán.Az ágy egy nagy francia ágy volt, amin kék takaró, és fehér párnák voltak.A fal fehérre volt festve, és volt meg néhány szekrény a szobában.Egy nagyon cuki íróasztalom volt egy szép mintás kancsó, amiben virágok voltak.Egy icike-picike mosoly megjelent a szám szélén, és éreztem, hogy kezd visszatérni az energiám.Ránéztem Luciferre, akinek lüktetett az egyik szemhéja, ezért inkább nem tartottam vele sokáig a szemkontaktust.Nem mertem bemenni, csak álltam mellette, mint akinek a földbe gyökerezett a lába.

-Mi van? - nézett le rám unottan. -Nem tetszik?Ha akarod maradhat a cella. - forgatta meg a szemeit. -Csak gyorsan válassz, mert mi hamarább el akarok menni innen. - fordult el a szobától, hogy ne lássa.

-Ömm.Nagyon szépen köszönöm. - motyogtam.

Mi?Miért köszönöm én ezt meg?Engedjen el, azt kéne megköszönnöm!

-Eeeeh...Nem....fogsz sz-abadon e... - szakított félbe.

-Nem. - vágta rá egyből. -Mondtam már, nem emlékszel?Te bukott angyallá fogsz válni, és örökre itt fogsz maradni, velünk, Démonokkal! - vigyorgott rám gonoszul.

A mosolyom azonnal eltűnt az arcomról.Nincs más választásom, meg kell szöknöm innen valahogy.

-Szökést pedig ne is tervezz.Azonnal tudni fogom, hogyha megszöksz, és nincs sok esélyed a menekvésre.Nem ismered a helyet, így nem fogod tudni, hogy merre van a kiút.E mellett szörnyen naiv vagy. - hajolt le hírtelen hozzám, majd az arcát közel nyomta az enyémhez, amitől meglepődtem. -Az, hogy "odafenn" nem történt veled sem mással semmi piszkos dolog, az nem azt jelenti, hogy itt sem fog! - vigyorgott a képembe, majd elhajolt tőlem, és belökött a szobába, majd becsapta az ajtót. -Ma ki nem jössz innen.Talán még benézek hozzád egyszer, de ne reménykedj. - távolodott el a hangja.

Az ajtó előtt összerogytam, majd fölhúztam a lábaimat, és átkaroltam őket.

-Ezt nem hiszem el...Valaki segítsen nekem, nem akarok itt maradni!Félek, és nem akarok bukott angyallá válni! - mondtam egy kicsit hangosan, de beleremegett a hangom, minden egyes kis apró szóba. -Valaki mentsen meg... - tettem rá a homlokomat a térdemre, majd kinyitottam a szárnyaimat, és átöleltem magamat velük.

>>Time skip<<

Sikeresen elaludtam az ajtó előtt, majd arra ébredtem fel, hogy valaki nyitogassa az ajtót, ami nekiütközik a hátamnak, majd szerencsésen, előre estem.Egy nagyon sötét aurájú démon lépett be a szobába, aki megállt mögöttem, majd éreztem, ahogy bámulni kezd engem.Megpróbáltam feltápászkodni a földről, de mi előtt ez sikerült volna, a démon megragadta a hajam, majd a hajamnál fogva, fölhúzott a földről.Nem mertem kinyitni a szemem, csak megragadtam a kezét, és próbáltam elválasztani a hajamtól.Éreztem, ahogy néhány hajszálam feladja, majd kitépődik a helyéről, és a démon kezei között maradnak.

-Szóval te vagy az a kis angyal.Hehe. - szólalt meg egy mély hangú férfi.

Összeszorítottam a fogaimat, és majdnem sírásnak eredtem.

-Ha ennyire gyenge vagy, akkor sosem fogsz itt életben maradni, te törékeny pici virág. - húzott közelebb magához, közben az arcomba vigyorgott.

A szemei feketék voltak, a bőre sötét, és a haja pedig mogyoró barna volt.A haja hátra volt simítva, és kócos volt, de még így is, két kósza tincs, a szemébe hullott.Magas volt, nagyon izmos, és szörnyen erős.Egyre jobban kezdett fájni a fejem.

-K-ki vagy te? - nyitottam ki résnyire az egyik szemem.

-Haha!Milyen pofátlan vagy!Hogy van képed a feljebbvalódtól csak úgy megkérdezni, hogy ki? - nevetett fel, közben egyre erősebben szorította a hajam.

-A...f-eljebbvalóm? - csuklott el a hangom az ijedségtől.

-Igen, jól hallottad!Ugyanis ma este fogjuk eldönteni, hogy kinek leszel az "angyala" és minden szavazat eddig arra utal, hogy az enyém leszel.Haha, és ez nem azt jelenti, hogy "megfogtad az Isten lábát" - nevetett, majd hírtelen lefejelt, de éppen hogy csak eszemnél maradtam. -Ha valaha is, a közelemben a szádra mered venni a nevét, akkor azt nagyon meg fogod bánni! - váltott át a személyisége.

Éreztem ahogy valami hideg és nyirkos kezd lefolyni a homlokomon, majd pedig lefolyt az orromra, onnan pedig a számtól balra, lecsöpögött az arcomról.Pislogni is már alig tudtam, a hangokat is pedig csak nagyon picit hallottam.Teljesen elengedtem magam, és már nem tudtam ellenkezni sem.

-Blade...Engedd el őt.Nem mondta még senki sem, hogy hozzá érhetsz. - hallottam meg egy ismerős hangot.Lucifer volt az, aki karba tett kézzel állt az ajtóban, közben minket nézett.

-Tch! - engedte el a hajam, én pedig azon nyomban a földre érkeztem. -Nem leszel sokáig főnők! - állt meg előtte.Egy pár centivel magasabb volt Lucifernél.

-Persze, persze. - legyintett kettőt előtte. -Csak siess, és húzz el innen.Büdös a szád. - fogta be az orrát.

-Te kis...! - szorította a kezét ökölbe, hogy megüthesse, de amint hátralendítette a kezét, megtorpant.Egy nagy vörös, és részben átlátszó bilincs jelent meg a nyakán, ami erősen kezdte szorítani őt.

-Ne feledd, Blade.Nincs hatalmad fölöttem! - vigyorgott a képébe.

Az erek kidagadtak Blade nyakán, amire Lucifer sóhajtott.

-Blade, Blade.Csak nem el akarsz tűnni örökre?Bár, megértem.De most tűnj el innen, mert ha nem, akkor garantálom, hogy nem csak a szád lesz büdös! - lökte ki az ajtón, majd becsukta.

Lucifer reménytelenül rám nézett, majd az ajtóra.Fel sem tudtam kelni a földről, annyira fájt mindenem.

-Ha van elég erőd, hogy meggyógyítsd magad, akkor tedd, ha nem, akkor így jártál.Szedd össze magad, mert amint halhattad, az este te leszel a "díszvendég".

>>Befejezés<<

Gyerekeeeek!Végre vége van a tanulásnak, és a vizsgáimnak!Végre lesz időm írni!Remélem, hogy tetszett a rész, ha igen akkor azt jelezzétek nekem, úgy, ahogy szeretnétek!❤️Puszcsi!