I Hate You//Jung Hoseok FF.//

I.

Egész angolon Kyra fürkésző tekintetét éreztem magamon, ugyanis szerencsétlenségemre pont osztálytársak lettünk még tavaly vele és Larával is. Mivel ez volt az utolsó órám, így az ebédlő felé vettem az irányt és tálcámat kikérve ültem le szokásos helyemre, majd majszolni kezdtem az ételt. Épp újabb falatot emeltem volna számhoz, mikor valaki lehuppant mellém. Kezem megállt a levegőben és döbbenten pillogtam az illetőre, aki nem mást volt, mint drága osztálytársnőm.
-Min Choa, ugye?-könyökölt fel az asztalra és megtámasztotta állát tenyerében. Sötétzöld enyhén húzott szemei, melyeket cicás tussal emelt ki, kíváncsian fürkésztek, vörös ombres haja pedig még copfban is a derekát verdeste. Bizonytalanul bólintottam egyet, majd pálcikáimat letéve néztem rá vissza.
-Mit szeretnél?-kérdeztem bizonytalanul.
-Mit kerestél a dohányzó helyünkön?-vonta fel ívelt fekete szemöldökét-Beakartál köpni?-hajolt közelebb feketére lakozott hosszú körmeivel dobolva egyet-kettőt az asztalon. Megráztam a fejem és lesütöttem a szemem.
-Csak kicsit kiszellőztettem a fejem...meg néha én is oda szoktam járni. Olyan csöndes...-néztem fel rá. Azonban tekintete rólam egyenesen mögém vándorolt, így átnéztem vállam felett, de azonnal visszafordultam, amint megpillantottam Hoseokot. A következő pillanatban székem háttámláján megtámaszkodva, hajolt bele személyes terembe, így mellkasa nekem nyomódott. Éreztem szíve dobogását és testmelegét. Fejem egy paradicsom színével versengett és csak magam elé bámultam.
-Miről folyik az eszmecsere hölgyek?-búgta fülem mellett, mire összerándultam és segélykérő tekintettel néztem Kyra felé. 
-Semmi olyanról Hoseokie, ami rád tartozna!-mosolygott rá negédesen-Csak kérdeztem egy-két dolgot Choatól az angol házival kapcsolatban. Ugye Choa?-kacsintott rám, mire én csak aprókat bólogattam.
-Dehát felsőfokúd van angolból neked is!-ráncolta a szemöldökét, majd felém fordította a fejét, így orra a fülemet súrolta-Miről beszéltetek aranyom? Hmm?-dorombolta fülembe, mire tüdőmben rekedt a levegő és pulcsim alját kezdtem el gyűrni zavaromban-Ha kezelésbe vennélek megeredne a nyelved? Hmm pici? Hoseok oppa hallani akarja a hangocskád...-búgta folyamatosan fülembe és fekete hajamba szippantott. Csak tátogtam, mint egy hal és azt hittem ott helyben elájulok zavaromban. 
-Mi folyik itt baba?-állt meg Namjoon Kyra mögött a többiekkel karöltve. A lány felkelt, majd Nam és Yoongi arcára puszit nyomva fordult vissza felénk-Hoseok, hagyd már szerencsétlent! Gyere! Mindjárt vége a szünetnek!-szólt rá, mire a fiú lassan elhajolt tőlem, én pedig levegőért kaptam-Szia Choa!-intett egyet Kyra, majd asztalukhoz sétáltak mindannyian. Összeszedtem a cuccaim és a kajámat visszavittem a konyhára, majd üres gyomorral indultam haza kirohanva az épületből. 

Otthon apa helyett egy újabb papír fogadott, miszerint túlórázik és ne várjam haza. Átvedlettem egy rövidnadrágra és egy atlétára, majd leültem tanulni. 
Olyan tizenegy körül lehetett, mikor abbahagytam és nyugodt szívvel mentem el szokásos éjjeli sétámra. Felkaptam magamra egy fekete túlméretezett pulcsit és a szintén fekete conversemet, majd úgy ahogy voltam rövidnadrágba, szemüveg nélkül, telefonnal elindultam. 

Már egy ideje róttam az utcákat, mikor kétségbe esett nyávogást hallottam egy felettébb nagy papírdoboz felől a szomszédos sikátorban. Óvatosan körülnéztem és beosontam egy szórakozóhely mögé egyenesen a dobozhoz. Felemeltem az újságot és egy fekete hosszúszőrű, felemás szemű kiscica pislogott rám vissza. 
-Szia picúr!-guggoltam le hozzá és felényújtottam kezem. Először rám fújt, de amint feljebb húztam pulcsim ujját és nem fedte alkaromat semmi, megszagolta kezem és tenyerembe bújt. Kapucnimat megigazítva vettem fel a csöppséget és keltem fel, majd a sikátor vége felé indultam. Majdnem kiértem, mikor a bár hátsóajtaja kicsapódott és egy ládát cipelő Yoongi feje jelent meg. Ijedten néztem körbe, de rejtekhely híján lefagyva bámultam a fiút, aki szintén engem bámult a félhomályban. Letette  a ládát és hunyorogva lépett egyet közelebb. 
-Stréberke?-döbbent le teljesen, mikor meglátta a fél karom és a lábam. Szó nélkül fordítottam neki hátat és a kiscicát magamhoz szorítva, kezdtem el rohanni egyenesen haza. Otthon letettem a macskát az ajtóban és földre rogytam az előszoba közepén. Könnyeim utat törtek maguknak és csak az előbb történtekre tudtam gondolni. Lebuktam. Yoongi észrevette a tetkóimat. Bukhatom azt az évemet. A cica felfedező útja után visszarohant hozzám és nyakamba bújva dorombolni kezdett, ami most hihetetlenül jól esett. 
Amint összeszedtem magam kis barátommal felkelve vettem ki a hűtőből egy csomag felvágottat, majd a padlóra kuporodva etettem meg kis barátomat. Miután tele ette magát felvittem a fürdőbe és vele együtt megfürödtem, amit egész jól viselt. Felvettem a pizsim és szárazra töröltem kis barátomat, majd szobámba sasszéztam vele és az ágyba vetettem magam. Hosszú lesz a holnap...

Másnap reggel az ébresztőt kinyomva kászálódtam ki az ágyból és a cicussal a nyomomban elbotorkáltam a konyhába.
-Kéne neked valami név is...-tettem fel a pultra a macsekot és elétettem a maradék párizsit, amit majszolni kezdett-Hmm...Lilo?-néztem le rá, mire csak nyávogott egyet és dorombolva kiterült-Ezt megbeszéltük!-kuncogtam fel, majd letéve a földre és elpakolva magam után felrohantam a szobámba. Kikaptam a szekrényemből az egyik fehér farmerom és egy nagy fekete pulcsit "nevermind" felirattal, feldobtam egy kis szempillaspirált, megfésültem és leengedtem hosszú hajam, majd conversemet és szemüvegemet felcsapva indultam útnak egyedül hagyva Lilot otthon.
Amint a sulihoz értem görcsbe állt a gyomrom és fejemet lehajtva kerülgetem az embereket és csakis akkor néztem fel, mikor szekrényemhez értem. Bepakoltam fölös cuccaim, majd a tesiterem felé vettem az irányt sporttáskámmal vállamon. Az öltözőben már ott voltak a tinikurvák, tőlük elkülönülve pedig Lara és Kyra. Az utóbbi csak biccentett nekem egyet és vissza is fordult uncsijához. Berongyoltam a mosdóba és átvéve pulcsimat és cicanadrágomat cuccaimat összepakolva siettem vissza az öltözőbe, így pont visszaértem a tanár előtt. Ma szerencsétlenségemre Namjoon és Yoongi osztályával volt összevont óránk, így egész bemelegítés alatt feszengtem és kerültem Yoongi tekintetét. Kosarazni mentem, mert azt legalább tudtam, így nem kerültem el a fiúkkal való találkozást. Vegyes csapatokba álltunk a kinti pályán, így az osztály akinek lyukas órája volt odatelepedett mellénk a kilátóra. Történetesen Hoseokék voltak azok, így összegyűlt a társaság rendesen. Yoongiék elleni csapatba kerültem, így halálra voltam ítélve az 170 cm-mel. 
Teljes erőbedobással játszottam, a hajam már rég felfogtam és szemüvegem is leraktam a padra. Az én erőmből csapatunk fej-fej mellett haladt a másik csapattal és már csak egy perc volt az órából. Cseleztem, passzoltam és a labda megint nálam volt. Három pontosra készültem, de az egyik idióta teljes erejéből a bordáimba könyökölt, mikor dobtam, így kiterültem a földön a fájó részt szorongatva.
-Choa! Rendben van?-rohant oda hozzám a tesitanár és szép lassan felültetett. Grimaszolva legyintettem, majd felkelve a földről bicegtem oda a kilátóhoz a tanci segítségével.
-A kurva életbe stréberke!-huppant le mellém egy izzadt Yoongi-Nem tudtam, hogy ilyen jól játszol szemüveg nélkül is!-nézett rám fél szemmel. Szemüvegemért akartam nyúlni, de nem volt a helyén, így kétségbeesve forogtam körbe a földet kémlelve.
-Csak nem ezt keresed?-mutatta fel Hoseok a keresett tárgyat, majd a földre dobva rátaposott, így összetörve szerencsétlen tárgyat.
-Normális vagy?-indultam meg felé és löktem meg mellkasánál, mire elkapta a csuklómat, így a pulcsi egy picit felhúzódott kezemen, ezzel megmutatva egyik motívumom alját. Kirántottam kezem szorításából és lerántottam az anyagot egészen kézfejemig, hogy véletlen se lássa meg senki.
-Tehát Yoongi hyungnak még sem ment el az esze...-húzódott gúnyos mosolyra szája-Mihez kezdesz most stréberke?-döntötte félre a fejét egy pimasz mosoly kíséretében.
Tudod Hoseok, ezt most én sem tudom...

BK_mnstr💜