A játszótérről egyből hazamentem és két napra kivontam magam a forgalomból. A telefonom egész hétvégén az asztalomon pihent lenémítva. Senkivel sem voltam hajlandó kommunikálni csakis Lilo társaságát viseltem el.
Hétfő van én pedig fekete farmerban, bakancsban és egy mélyvörös ujjatlan garbóban és bőrdzsekiben, fülhallgatóval a fülemben battyogok az iskola felé, tudva, hogy hatalmas lebaszást fogok kapni a lányoktól és a fiúktól egyaránt.
Amint beértem a terembe biccentettem Sakuranak, akivel az utóbbi időben felettébb jóba lettem, a múltkori balhé pedig csaj dobott rajta. Lepakoltam a cuccom és a rejtekhelyünk felé vettem az irányt. Amint odaértem megpillantottam a többieket és ahogy a fal takarásába értem rágyújtottam egy cigire és szótlanul, egy adag füstöt kifújva álltam be a körbe, mire mindenki elhallgatott.
-Mégis hol az istenbe voltál két napon keresztül?!-ugrott egyből a nyakamba mind az öt lány Kyrával az élen és kérdések tömkelege közt szorongattak halálra.
-Én is örülök nektek, de ha valaki letapossa a cigimet, azt megrugdosom!-bontakoztam ki nevetve az ölelésből.
-Valami magyarázat?-szólalt meg mögülem legnagyobb meglepetésemre Jimin. Megperdültem tengelyem körül és hét kérdő szempárral találtam szembe magam, mire egyből összébb húztam magam és ártatlanul pislogva szívtam bele a mérgező rúdba.
-Egyedül akartam lenni, feldolgozni az elmúlt hetek történéseit...-motyogtam magam elé egy kisebb adag füstöt kiengedve tüdőmből.
-Úgy, hogy teljesen bezárkózól?-szólalt meg a széléről drága Hoseok barátunk is.
-Nah, neked pont nem osztottam lapot!-mordultam rá miközben egy utolsót szívtam cigimbe, majd ledobva azt eltapostam és újra nekiszenteltem az összes figyelmem-Pont te ne prédikálj itt nekem! Nem az állítólagos csajod mellett lenne a helyed Jung Hoseok? Eddig le sem szartad a többieket!-engedtem ki a maradék füstöt is és tovább járt a szám-Hogy jössz azok után ehhez, hogy ennyire padlóra küldtél egyszerre négy embert?! A többiről nem is beszélve, akik csak nézni tudták az egészet és semmit sem tudtak tenni ellene!-kiabáltam könnyesedő szemekkel.
-Namjoon, Suga hyung és Kyra...-számolt a kezén, de nem jutott tovább háromnál-Ki a negyedik?-nézett rám értetlenül, majd mint aki megvilágosult döbbent arckifejezéssel engedte le kezét maga mellé-Ch-Choa, te...-dadogta sokkosan el a nevem, de zakatoló szívvel félbeszakítottam.
-Igen a rohadt életbe is!-túrtam bele mindkét kezemmel leengedett loboncomba, majd tovább tomboltam-Nem tudom, hogy sikerült, érted Hoseok? Kötődöm hozzád! Kurvára nem akartam és életembe nem gondoltam, hogy valaki miatt felfedem majd magam és ennyi ember lesz az életemben, akik hirtelen törődnek is velem! Lényegében ezt is neked köszönhetem! És csodák csodájára ez az egész olyan, mint egy kicseszett könyvben! Imponál nekem a rosszfiús viselkedésed és lényed, de nem tudok megbízni benned! Rohadtul elvetted az első csókom, igencsak álomszerű körülmények között és ezzel is csak pluszba magadhoz láncoltál! De ez a Daeunös tébolyulat, amit az utóbbi körülbelül másfél hétben a nyakunkra hoztál borzasztó volt! Az lehet, hogy te megdugtad párszor és levezetted a feszkót, de igenis szarul esett! Rohadtul nem akartam belédesni és kurvára nem gondoltam, hogy ezeket hangosan is kifogom mondani valaha...-itt már szabályosan téptem hollófekete hajkoronámat és nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek kínomban, de erős maradtam és csak hangtalanul szenvedtem a lányokkal magam mögött és a fiúk szánakozó tekintetében.
-Leráztam Daeunt...-szólalt meg egy kis idő múlva, maga elé bámulva Hoseok, mire először lefagyva bámultam rá, majd egy gúnyos mosolyt dobtam felé.
-Nagyszerű!-fontam keresztbe kezeimet magam előtt-Ki a következő kiszemelt, ha szabad kérdeznem?-vérem a fülemben dobolt és alig hallottam tőle valamit. Ezért ne legyen soha féltékenységi rohamotok...
-Te...
-Mi?-engedtem le, egy döbbent arckifejezés kíséretében kezeimet-Na ne röhögtess...
-Hányszor mondjam el, hogy kedvellek a kurva életbe is!-lobbant be hirtelen és megindult felém, mire én a falnak hátráltam. Kyráék és Namjoonék csak lélegzet visszafojtva figyelték az eseményeket egymás kezét markolászva, ugrásra készen arra az esetre, ha elfajulnának a dolgok-Rám nézz, ha hozzád pofázok Min Choa!-ragadta meg állam és maga felé fordította fejemet. Elsötétült íriszeibe bámultam és vártam. Hogy mire? Magam sem tudtam...-Hányszor is pofáztam el neked, hogy akarlak, hogy azt akarom, hogy mellettem legyél és birtokolhassam az egész lényed? Hm? Válaszolj szépen Choa!-morogta nekem, mire csak nyeltem egyet és visszapörgettem találkozásunkig és visszajátszottam az összes pillanatunkat.
-L-Legalább k-kétszer...-motyogtam.
-Úgy van babygirl!-bólogatott nagyokat-Emlékszel te, ha akarsz látod?-simította meg ajkaim, mire azok reflexből enyhén elnyíltak egymástól és nyeltem egyet zavaromban-Komolyan vettél hercegnő?-kérdezte, mire csak halványan megingattam a fejem, amennyire engedte-Szóban válaszolj, ha kérdezlek!
-N-Nem...-válaszoltam elhaló hangon.
-Akkor engedd, hogy bebizonyítsam neked mennyire komolyak is a szándékaim!-hajolt hozzám közelebb-Engeded oppanak, baba?-biccentette oldalra a fejét. Férfias illata az orromba kúszott és az összes szó torkomra forrt abban a pillanatban. Vérem őrülten száguldott ereimben és úgy éreztem menten elájulok. Csak egy újabb bólintásra futotta tőlem, így megint megingatta a fejét-C-c-c!-cicegett-Mit mondtam az előbb cicám?-húzta végig ajkát állkapcsomon. Kirázott a hideg és egy jóleső sóhaj szerűség hagyta el ajkaimat, majd végre válaszoltam.
-E-Engedem H-Hoseok op-oppa...-dadogtam megint. A belsőm égett és tényleg azt hittem, hogy helyben meghalok.
-Okos kislány!-simította meg fejem és egy lágy puszit nyomott vöröslő arcomra-Ebédnél találkozunk, aztán délután elviszlek valahova!-kacsintott, majd egy utolsó puszi után ellépett tőlem-Fiúk! Hagyjuk a lányokat pletyizni!-biccentett a suli fele, majd röhögések közepette otthagytak minket, de még annyi kitelt tőlem, hogy utána ordítsak.
-Utállak Jung Hoseok!-eresztettem ki hangomat, mire csak röhögve visszanézett és karjait széttárva válaszolt.
-Imádsz!-ingatta meg röhögve a fejét, majd a fiúk gyűrűjében eltűnt. Teljes kábulatban csúsztam le a fal mentén és hajamba túrva próbáltam meg feldolgozni a történteket.
-Ez rohadt aranyos volt!-guggolt le elém Chenge.
-Mi az, hogy aranyos?-huppant le mellé Nora.
-Majdnem lekapta előttünk!-csatlakozott Lara is.
-Helyesbítünk!-ugrott oda Jasmine is.
-Lehetne szóban aktust lerendezni, anélkül, hogy magatokhoz nyúlnátok, hát akkor ez lenne az!-fejezte be Kyra-Drágám! Dobd el a szókimondó szerepet! Vagy, ha nem dobod Hoseokie gondoskodni fog róla, hogy alárendelt legyél! Hidd el az a két idióta haverja is ilyen...Pláne mikor előkerül a szemkötő...huhú! Namjoon kicsit dominánsabb, de Yoongi sem piskóta...-mondta kicsit lehalkulva, mintha valami őrülten nagy titkot mondana.
-Jó isten unnie!-sípoltam és tenyerembe temettem arcomat.
-Sose fogsz hozzászokni a perverz és szókimondó mivoltomhoz ugye?-kérdezte nevetve, mire csak kinézve ujjaim közül megingattam a fejem-Nem hibáztatlak!-veregette meg a vállamat-Valamikor még nekik sem sikerül!-bökött állával Noraék felé.
-De jóval többet bírunk, mint Mrs.HateU!-mutatott rám felháborodva.
-Mrs...Mi?-nevettem fel a többiekkel.
-Mindig azt hangoztatod Hobinak, hogy utálod és így lettél Mrs.HateU!-magyarázta teljesen elégedetten.
-Te jó ég...-dörzsölte meg homlokát Kyra-Chen!-fordult szőke barátnőnk felé-Azt hittem eddig, hogy nálad senki sem lehet szőkébb...-ingatta meg a fejét, majd Norara nézett-De Nora ezt megcáfolta!-röhögte el a végét, mire mi is nevetésben törtünk ki.
-Lányok...-szólalt meg levegő után kapva Jasmine, miközben az óráját nézte kikerekedett szemekkel-Szerintem erősen elkéstünk! 9:15 van!-pattant fel, mi pedig fejvesztve rohantunk utána a suli felé.
Az is biztos, hogy ma nem fogok tudni még ennyire sem koncentrálni. Csak miattad Jung Hoseok...BK_mnstr💜
ESTÁS LEYENDO
I Hate You//Jung Hoseok FF.//
FanficChoa egy teljesen átlagos, sőt inkább strébernek mondható középiskolás lány. Tipikus jó kislány imidzset öltött magára és folyamatosan tanul apja kedvéért, aki egyedül neveli. Azonban egy nap ebből az állapotból is ki kell kecmeregni valahogy...Itt...