I Hate You//Jung Hoseok FF.//

VI.

Két hét telt el a könyvtáras incidens óta. Azóta Hoseokot folyamatosan másik csajjal láthatjuk köreinkben, de lassan egy hete a suli kurvája van az oldalán, Im Daeun.
Kibírhatatlan a csaj és mióta velünk van a sleppjével együtt, azóta külön eszünk a fiúktól. Yoongi, Nam és Kyra kapcsolatán is meglátszik a sok idézőjeles távollét. A lány és a srácok hangulata is a békasegge alatt van, így a vörössel némán támogatjuk a másikat, míg a többiek próbálják terelni a figyelmünket. Nekem Hoseokról, míg Kyrának Sugaról és Namjoonról.
A többiek mindig valahogy eltudnak szakadni, aminek Nora, Jas és Lara nagyon örül, de mivel a két srác Hoseok legjobb haverjai, ezért került ennyire nehéz helyzetbe barátosném.
Éppen a folyosón sétáltam, mikor nekem jött Daeun és ennek köszönhetően, az egész üdítője a fehér blúzán landolt. Felsikoltott, miközben folyamatosan magát legyezgette, majd gyilkos tekintettel nézett rám a műszempillái alól.
-Tudod te mennyi volt ez a blúz?!-sipított-Drágább, mint a szánalmas életed!-visította, miközben egy helyben toporzékolt és félő volt, hogy eltaknyol a húsz centis tűsarkújában.
-Nem hinném, hogy szánalmasabb lennék nálad...-mértem végig lesokkolódva az előbbi jelenettől.
-Ez még mindig eredeti designer darab te primitív, korcs kurva!-lökött meg vállamnál fogva, mire nekiestem háttal a szekrényeknek. Hitetlenül felnevettem és ellöktem magam a fém laptól. Egy  gyors mozdulattal táncos múltamnak köszönhetően, egy igen szép forgással  mentem le a földre és rúgtam ki lábait. Földre zuhant és műkönnyeket teremtve kezdett el bömbölni, a bokáját szorongatva.
Már rég körénk gyűlt mindenki, kivéve Hoseokékat és Kyráékat.
-Ne érj hozzám többet a mocskos kezeddel!-morogtam neki, miközben még mindig a földön siránkozott. Undorodva poroltam le fekete oversized felsőmet ott, ahol az előbb hozzámért.
-Mégis mi folyik itt?!-nyílt szét hirtelen a tömeg Hoseokék és a lányok előtt.
-Oppaaa!-sípolt továbbra is fülsüketítő hangján, miközben bokáját szorongatta-Ez a ribanc nekem jött és direkt rámöntötte az innivalóm, aztán a szekrénynek lökött és kigáncsolt!-"bőgte" folyamatosan, mire Hobi felém kapta tekintetét.
-Igaz ez Choa?-kérdezte ridegen.
-Hogy lenne igaz?!-néztem rá hitetlenül és kezdett felmenni bennem a pumpa-Ez az akármi jött nekem, mert nem látott a vakolattól a képén! Ja, és azt se felejtsük ki, hogy ő taszított neki a szekrénynek is!-fontam össze kezeim magam előtt.
-Hazudik!-sipított Daeun és felpattant a földről.
-Látod ribikém!-lépett elő Sakura hirtelen, mire rákaptam tekintetem-Már nem is fáj a lábacskád!-bigyesztette le az ajkát, majd kihívóan nézett Daeunre-Vagy tévedek?
-Nem fájt annyira a lábam!-kezdett el hebegni egyből, keresztbe tett karokkal.
-Az előbb még a földön vonaglottál te szerencsétlen idióta, mint aki mindjárt meghal!-forgattam meg a szemem, nyers felszólalásom után.
-Hallgass te korcs ribanc! Én is meghaltam volna anyád helyében!-nézett végig rajtam lekezelő tekintettel, miközben mérges nyelve csak úgy köpte felém, a fájdalmas szavakat.
-Hogy mered?!-indultam meg felé egy pofonért és már emeltem a kezem, de végül szememet lehunyva, fejemet lehajtva eresztettem vissza törzsem mellé jobb kezemet.
-Na! Mi van ribanckám fáj az igazság?-nevetett fel, mint egy hiéna.
-Nem fáj, sőt igazad van-néztem fel rá érzelemmentes arccal-Csak az a nagy büdös helyzet, hogy még félvérként is, egy szülővel az oldalamon, nagyobb értékem lesz, mint neked valaha is életedben! Romlott vagy, velejéig!-mutattam végig rajta undorral tekintetemben-Egy megjátszós, kétszínű valaki vagy, aki nincs magával eléggé megelégedve, ezért vakolattal jár és kivágott ruhákba, hogy megszerezze a fiúk elismerését, ha már másét nem kapja meg! Ha ez az ára, hogy mindenem meglegyen és teljes legyen a családom, akkor köszi, de nem!-tártam szét a kezeim, amolyan leszarom stílusban és elfordulva a lefagyott csajtól a tömeghez léptem, így folyosó nyílt előttem-Ja és Hoseok!-fordultam még vissza mutatóujjam feltartva-Fogd vissza az alkalmi kurvádat, mert nem vagyok kíváncsi a hisztijeire! Köszi!-néztem a srácra, majd kisétáltam az iskolából. A suli melletti parkhoz mentem és letelepedtem az ott lévő játszótér egyik hintájára, majd előkerestem cigis dobozom és rágyújtottam. Könnyeim szépen lassan indultak meg, ahogy kifújtam a füstöt. Elővettem a telóm és írtam Kyrának.

Tetkókirálynő😈😏: Guleum park, játszótér...csak, hogy ne aggódjatok👀

Háremtulaj😏🥵: Szerencséd, hogy az utsó óra tesi és jóban vagyok az igazgatóval...Félóra és ott vagyunk☝🏻

Csak hajtottam magam az eget bámulva, miközben egyre több és több mérgező rudat szívtam el. Már vagy a hatodikat gyújtottam meg, mikor megjelentek a lányok és körém telepedtek.
-Fogadjunk, hogy mindenki ezen csámcsog...-forgattam meg szemeim, majd beleszívtam cigimbe.
-Daeun legalább még fél órát őrjöngött a folyosón, miután leléptél-gyújtott rá a mellettem lévő hintán Kyra is, majd kifújva a füstöt tovább beszélt-Kicsit helyrettem Hoseokot is...
-Mit műveltél?-kaptam felé a fejem és gyilkos tekintettel meredtem rá.
-Hohó! Nyugi tigris!-tette fel a kezét-Semmi rosszat csak elmondtam a saját nézeteim! És ne aggódj az arcát megkíméltem!-forgatta meg szemeit,  majd tovább szívta cigijét.
-Egyet viszont nem értek Choa!-ingatta meg fejét szőke barátnőnk-Miért nem vallod be végre magadnak, hogy szereted?-fürkészett jégkék szemeivel.
-Azért unnie, mert akkor is én sérülök, ha bevallom magamnak, ha nem...-ejtettem hátra a fejem és fújtam ki a füstöt behunyt szemekkel.
-Nem hinném, hogy bárki is sérülne miattuk...-szólalt meg egy mély hang mögöttem és egy kéz a nyakamra simult. Kipattantak szemeim és bámultam a hátulról fölém hajoló fiút és nem tudtam megmozdulni-Pláne, hogy  oppa viszonozza őket!-villantott egy pimasz mosolyt, majd hüvelykujjával alsó ajkamra simított.
-Engedj el te hímringyó!-szűrtem fogaim közt, majd kezét letépve nyakamról pattantam fel a hintáról. Átkaroltam magam és egy utolsót szívtam a cigimből, majd elnyomva azt megindultam a kijárat felé.
-Nem fogsz tudni sokáig menekülni előlem!-kiáltott utánam-Az érzéseid nem fognak egyhamar eltűnni! Vonzódsz hozzám!-megálltam és csak hátamat mutatva hallgattam-Minden porcikád reagál az érintésemre!-hallottam ahogy közelebb lépkedett minden egyes szónál, szívem a torkomban dobogott és levert a víz-Akarsz engem!-simult hátamnak.
-Tudod Jung Hoseok...-kezdtem bele ridegen-Pontosan ez az az arrogáns viselkedés, ami miatt kerüllek! Nem egyszer bántottál már  fizikailag és mentálisan...Megzsaroltál és kihasználtál! Csak azért, hogy neked jó legyen...-néztem hátra vállam fölött szemeibe-De ennek ellenére is érzek valamit...Amit nem tudok megmagyarázni!-néztem vissza magam elé és indultam el haza.
-Akkor engedd, hogy megmagyarázzam!-kapta el a csuklóm és kérlelő tekintettel meredt íriszeimbe-Engedd, hogy megmutassam, mit is érzel valójában!
-Nem Hoseok...-ingattam a fejem és lefejtettem ujjat kezemről-Lassan úgy érzem nincs idegrendszerem, hanem én magam vagyok egy kicseszett idegrendszer...Soha nem tudom éppen mit fogsz lépni és ez kikészít! Daeunt is fogd vissza, nem akarom hallani a hangját már ebben a hónapban!-fordultam vissza eredeti célom felé.
-Nem fogok letenni rólad!-kiabált-Küzdeni fogok és az enyém leszel!
-Sok sikert Jung Hoseok!-intettem és otthagytam a srácot, aki fájdalmaim ellenére is a világot jelenti nekem.

BK_mnstr💜