I Hate You//Jung Hoseok FF.//

IX.

*Kyra*

Céltalanul rohantam ki a suliból. Teljes idegösszeroppanást kaptam. Sok volt nekem ez így egyszerre... Tüdőm sípolt és érzékszerveim újra kiélesedtek, a sokkhatások után. Egy elhagyatott játszótér mellett zuhantam térdre és végre érzékeltem, hogy Choa mellettem van. Hajamba túrva dobtam el a táskámat és remegő kézzel halásztam elő cigimet. Choa nem mondott semmit csak üveges tekintettel ő is előkaparta a mérgező rudakat.
-Van tüzed?-kérdeztem meg erőtlenül, miután megtapogattam zsebeimet-A nagy rohanásban elhagytam a kedvenc gyújtóm...-dörzsöltem meg homlokomat.
-Tudom...-mutatta fel a kis fekete M.Y és K.N monogrammos tárgyat, majd meggyújtva sajátját felém nyújtotta-Nem akartam, hogy mégjobban elbassza a napod...-fújta ki a füstöt. Egy apró mosollyal arcomon és könnyes szemmel vettem el tőle az imádott tárgyat, amit még egy éves évfordulónkra kaptam a fiúktól. Végig simítva mindkét oldalán meggyújtottam én is cigimet és jó mélyen a zsebembe süllyesztettem a kis tárgyat, majd kieresztettem a füstöt tüdőmből.
-Fogalmam sincs mihez is kezdjek most-ingattam a fejem egy újabb adaggal mérgezve magam-Biztos, hogy ki fogom csinálni mind a két ribancot!-ingattam a fejem-Az is biztos, hogy miután végeztem ezzel a szállal is megindulunk a kórház felé...-vettem elő megint a dobozt és egy újabb cigarettát.
-Ma randiztam volna Hoseokkal...-nyomta el csikkjét Choa és ő is meggyújtott még egyet-De nem vagyok benne biztos, hogy ezek után szeretnék-e tőle valamit... szeretem, de fájt őt, azon a képen látni Daeunnal és ezt nem is titkolom... Megbízhatok benne Kyra?-nézett rám egy adag hamut lepöccintve. Nagyot szívtam a méregből és lassan megfontoltan, helyeslően bólogatni kezdtem.
-Teljes mértékben! Hidd el nekem Choa, hogy még senkivel nem viselkedett így, mint veled....-pillantottam felé fél szemmel-Megnyugodhatsz, még a fiúk is észrevették és nekik 1000%-ban hihetsz, mert régebb óta ismerik, mint mi a lányokkal! De most viszont menjünk! El kell látnom Kim Namjoon baját...-szívtam bele utoljára a nikotinos rúdba, majd felállva tapostam el Martensemmel. Felkaptam a táskám és leporolva magam indultam meg a kórház irányába Choaval az oldalamon.

Ahogy beértünk egyből a recepcióhoz siettem, ahol egy kiszőkített, agyonműtött cicababa mért végig undorodva minket.
-Miben segíthetek?-nézett rám lenéző tekintettel. Na igen... Ezt a fajgyűlöletet minden egyes alkalommal megkapjuk a lányokkal, ha féltékenyek ránk az átlagos koreai nők, mivel nekünk, velük ellentétben nincs szükségem arc-, szem, és mellplasztikára, ahogy kontaktlencsére sem.
-Kim Namjoont melyik betegszobában találom? Most délután hozták be...-vettem közömbösre a figurát, míg Choa mögöttem már-már elokádta magát a nőtől.
-Esetleg távoli rokon?-pislogott felém XL-es pilláival.
-Nem hölgyem, én a barátnője vagyok!
-Na ne röhögtess!-sípolt fel a pult mögött, mire felvontam a szemöldököm.
-Valami probléma van?-vonta be magát mögöttem a beszélgetésbe Choa is.
-Ugyan! Láttam a fiú adatlapját! Mégis, hogy alacsonyodhatna le idáig...-mutatott végig rajtam fél kézzel, mire elkerekedtek szemeim-A combjaid összeérnek és olyan vagy mint egy bálna ezzel a hassal! Na és ezek a fekete cuccok!-nevetett fel-Tiszta ízléstelen! Na menjetek innen míg szépen mondom!-intett és visszatipegett a papírjaihoz. Lesütött szemmel fordultam meg és könnyeimet lenyelve araszoltam oda a falhoz.
-Jól vagy unnie?-tette vállamra kezét hű támogatóm.
-Jól leszek!-hunytam le a szemem.
-Írtam Hobinak...
-Mi?!-pattantak ki a szemeim egy pillanat alatt.
-Mindjárt itt lesznek...és Yoongi, hogy is fogalmazzak-húzta el száját-Elég zabos!-ingatta a fejét. Homlokom megdörzsölve fordultam a recepció felé és elkezdtem visszaszámolni.
-Három, kettő és egy!-mutattam mutatóujjammal, a lift felé, ahonnan egy ideges Suga csörtetett ki, egy ijedt Hoseokkal karöltve.
-Hol az a ribanc!-kiáltotta el magát, mire minden szem rászegeződött, én pedig csak rosszallóan megingattam a fejem.
-Hyung sz-szerintem nem kéne...-bátorkodott megszólalni Hope.
-Ne most Jung Hoseok, mert téged tángállak el a kurva helyett!- mordult fel még mindig kissé hangosan, mire megjelent a szőke "szépség" a pultból.
-Valami probléma van?-nyávogta pilláit rebegtetve.
-Adjon egy másodpercet-tartotta fel a kezét és tekintetével átfutott a földszinten és megállapodott rajtam-Jagiya gyere ide!-kiáltott oda nekem, mire csak fejemet lehajtva kullogtam oda-Ez volt az?-fogta közre arcomat nagy tenyereivel. Csak sóhajtva pislantottam egyet, de egyből megértette. Arcom után derekamat megragadva terelt engem maga mögé és visszafordult a döbbent nőhöz-Maga merte ócsárolni a barátnőnket?-kérdezte egyenlőre higgadtan Yoongs, ami nála sosem jó.
-Erről a félvérről kinek ne lenne véleménye?-tért vissza hangja a nőnek. Yoongi megfeszült és a következő pillanatban torkaszakadtából ordítani kezdett, én pedig csak ijedten léptem egyet hátra ahol Choa és Hoseok támogató karjai vártak.

*Yoongi*

-Már nem azért, te szőke kurva, de neki legalább normális teste van nem úgy, mint neked! Egy nővérnek így kell kinéznie?!-mutattam végig a nőn, kicsit sem finomkodva-Ez a lány legalább ér valamit az életben, és az ágyban sem utolsó te agyalágyult ribanc! Ezerszer többet érünk vele, mint te ahány pasival összefeküdtél itt és az iskolában együtt véve! Most pedig felviszem a MÁSIK barátjához is! Mert ő legalább egészséges párkapcsolatban van nem úgy mint te!-fejeztem be monológomat. Hangosan ziláltam és remegtem az idegtől. Megragadtam a ledöbbent Kyra kezét és a lift felé kezdtem rángatni, miközben intettem Hoseoknak, hogy nyugodtan lépjenek le. A liftben meg sem szólaltam, csak idegbetegen vártam hogy felérjünk a negyedikre. Amint kinyílt az ajtó a kórteremhez rángattam vörös hajú szerelmünket és kicsapva az ajtót löktem be a helyiségbe, majd én is beléptem és bebasztam magam után az ajtót kulcsra zárva azt. Még jó, hogy az igazgató rokonom...
Namjoon megilletődve bámult ránk a betegágyból, immáron saját cuccaiban feszítve.
-Lerendezted?-nézett rám végül, mire bólintottam-Jagi!-szólt neki, de a vörös csak lehajtotta a fejét-Jagiya!-kelt fel és elé lépkedett, majd állánál fogva felemelve fejét-Mi a baj?-mosolygott a lány könnyes arcát kémlelve, mire én is odaléptem és hátulról karoltam át, míg Joon elölről.
-Aggódtam, te nagyon idióta!-sózott egyet Nam mellkasára és homlokát az ütés helyére helyezte.
-Nincs semmi baj drágám! Újra együtt vagyunk mindhárman!-nyomott egy puszit feje búbjára.
-Most pedig lenne egy kérdésem...-léptem el mögüle Namjoon mellé araszolva, mire a fiú is eltolta magától-Mikkel tömte a fejed az a kurva?
-Hát....-sütötte le szemét és hátrébb lépett tőlünk-Nem értette, hogy hogy alacsonyodhattok le addig, hogy velem legyetek, mert a combjaim összeérnek és a hasam sem a legkisebb...-gyürkészte garbója alját zavartan-D-De igaza is v-van...-nyelt egy nagyot a mese végén. Szöszke égimeszelőre néztem, a vállán megtámaszkodva és egy pillantásból tudtuk, hogy mit is kell tennünk.
-Kyra!-szólt neki parancsoló hangján Nam, mire pirulva felkapta fejét. Felismerte a hanglejtését.
-I-Igen O-Oppa?-dadogta ártatlan arckifejezéssel, mire éreztem, hogy nadrágomban éledezni kezd nemesebbik tagom.
-Tedd le a táskádat!-bökött állával Joon a kényelmetlen fehér kanapé felé, ami a szobában helyezkedett el. Kyra csak csendben odasétált és ledobta a fekete tárgyat, majd kipirult arccal visszafordult felénk.
-Vedd le azt a bőrkabátot vöri!-találtam meg a hangomat én is, ő pedig csak fejét lehajtva csinálta, amit kértem. Ahogy letette a tárgyat megszemlélhettük lapos hasát, kerek fenekét és hihetetlenül csodás kebleit, amit bordázott garbója még ki is emelt egy pöppet.
-Gyere közelebb baby girl!-hangzott el Nam szájából a bűvös mondat és már tudta, hogy nem fog menekülni előlünk. Közelebb araszolt, én pedig mögé lépkedve rángattam le róla a fekete anyagot, mire már csak csipkés melltartójába és bőrgatyájában állt közöttünk.
Egyszerre léptünk oda hozzá és fogtuk közre testét. Namjoon jobb vállába, míg én a balba mélyesztettem bele fogaimat. Kéjes nyögést hallatott, hátravetette vállamra fejét, miközben mellkasát Namjoonhoz nyomta és háta ívbe feszült, így feneke nemességemnek nyomódott. Még jó, hogy bekulcsoltam az ajtót.

*Choa*

-Most el lesznek egy darabig, tehát leléphetünk!-villantott felém Hoseok egy sugárzó mosolyt, mitől nekem is jobb kedvem lett.
-Mi?-néztem rá kicsit értetlenül, mire csak kuncogva egyet, váltott át mosolya sugárzóból sejtelmesre.
-Tudod Choa van, amikor a szavak mindent csak elcsesznek, ezért testiségekhez kell folyamodni...
-Tehát azt mondod hogy ők hárman most...-mutattam az emelet felé, mire csak bólogatott-Dehát Namjoon...
-Az öreg Joont ez tölti fel a legjobban hidd el!-legyintett, aztán elkapta csuklómat-Most pedig nyélbe üthetjük azt a randit!-kacsintott rám, majd arcomra nyomva egy heves puszit rángatott ki magával a kórházból. Hihetetlen ember vagy Jung Hoseok.

BK_mnstr💜