I Hate You//Jung Hoseok FF.//

III.

Otthon miután megtanultam és adtam enni Lilonak, a szekrényem elé telepedtünk és együtt néztük át cuccaimat. Végül az egyik fekete v kivágású selyem atlétám mellett döntöttünk és egy fényes, bőrhatású, testemre simuló, magasított derekú szoknya mellett, amihez felvettem az egyik fekete magassarkúmat, aminek a bokámnál volt egy csatja, így azt becsatolva egyenesedtem fel és huppantam le sminkasztalom  elé. Hajamat kivasaltam és magas copfba fogtam, szemhéjamra enyhe ezüstös, de inkább fehérnek mondható szemhéjpúder került, amit egy cicás tussal toldottam meg és még feldobtam a bordó rúzsomat, majd kistáskámat összeszedve és Lilot egyedül hagyva indultam meg a club felé. 

Amint odaértem sóhajtva végignéztem magamon és megsimítottam tetkóimat. Utoljára lejjebb húztam a szoknyámat és Yoongiékra hivatkozva belépkedtem az épületbe. A tömeg őrülten nagy volt, de mégis megtaláltam a két sleppet az egyik páholyban. A lányok, amint észrevettek lejöttek értem és egytől egyig megdicsérték a karomat díszítő motívumokat, ahogy a lábamon tekeredő indát is, ugyanakkor nagyon elégedettek voltak a szettemmel is, amivel szerintük pont elkaptam a hely stílusát. Felvezettek a helyükre, ahol a fiúk is tárt karokkal fogadtak és nem győzték hangsúlyozni, hogy mennyire menők a tetkóim. Hoseokot egyenlőre nem láttam, de nem is nagyon izgatott legalább nyugalmam volt egy darabig.
 A srácokkal remekül elbeszélgettünk, mikor betoppant Hobi. Csak állt és kikerekedett szemekkel nézett, majd rendezte vonásait és lehuppant velem szembe Taehyung mellé és lehúzta az első felesét. Fekete inget viselt, a felső gombokat kiengedve hagyta így tökéletesen ráláttam kulcscsontjára. Nem bírtam róla elnézni, rabul ejtett és féltem, hogy a nyálam is kicsordult. A bambulásomból Lara hangja rántott ki.
-Choa! Choa!-csettintgetett szemem előtt, mire megráztam a fejem és a lányra néztem.
-Hmm? 
-Felelsz vagy Mersz?-kérdezett rá, mire csak bizonytalanul bólintottam egyet-Remek! Chim szívem passzold ide azt a sojus üveget!-szólt a fiúnak, aki egy szerelmes pillantás kíséretében átnyújtotta a tárgyat-Akkor kezdek én!-mondta és már pörgött is az üveg-Szabályok a következők! Ha nem vállalod be iszol, ha passzolsz iszol!-nézett körbe-Hoseokie!-vigyorgott a fiúra, aki csak sóhajtott egyet, mikor látta, hogy az üveg rajta állt meg.
-Felelek!-grimaszolt s fiú.
-Hmm...-dörzsölgette  állát a lány-Utolsó aktus?-húzogatta a szemöldökét egy perverz mosoly kíséretében.
-Egy órája!-vont vállat, mire a többiek csak hitetlenül felröhögtek-Most mi van? Szerintetek miért késtem?-röhögött fel, majd pörgetett és játszottunk tovább. Egy ideje már játszottunk, de én még nem kerültem sorra hálisten. Aztán Seokjin kipörgetett és elgondolkodva nézett rám.
-Felelsz vagy Mersz?
-Felelek!-vágtam rá csípőből.
-Volt már barátod?-kérdezte, mire a többiek is elhallgattak, Hoseok még egy kicsit előre is dőlt, hogy jobban halljon.
-Ki fogtok röhögni, de még nem...Nem volt!-vontam meg vállamat, számat elhúzva. 
-Az nem lehet!-nézett rám döbbenten Nora.
-De, ha mondom!-mondtam teljesen őszintén-Na, de lépjünk tovább! Én jövök ugye?-nyúltam oda és pörgettem meg az üveget, mire az Hoseokon állt meg.
-Merek!-húzta fel kihívóan a szemöldökét.
-Oldd fel azt a kurva alkut!-mondtam ki kerek perec, mire az asztalnál megfagyott a levegő. Hoseok hitetlenül felröhögött.
-Nincs azaz isten babygirl! Azaz alku csak akkor lesz feloldva, ha leleplezed magad!
-És ha megcsinálom?-kérdeztem gúnyosan.
-Akkor elhíresztelem, hogy csak azért voltál mellettem, hogy jól megdugjon valaki végre!-köpte felém a szavakat, mik hallatán megállt bennem az ütő.
-Hoseok!-morrant rá Namjoon. Felkeltem az asztaltól és elé lépkedve lekevertem neki egyet, de akkorát, hogy még a feje is oldalra bicsaklott.
-Utállak Hoseok! Egy utolsó szemét vagy nem több!-keltem ki magamból, majd a többiek felé fordultam-Egy öröm volt srácok, de most mennem kell! Egy utolsó barom elvette az életkedvem!-ezek után pedig kiverekedtem magam a tömegből és kirohantam a bárból. Kint a falnak támaszkodva kapkodtam a levegőt és éreztem, ahogy az első könnycsepp lefolyik arcomon. Odakaptam kezem és nem értettem. Hiszen nem kötődök hozzá!  Alig ismerem két napja, ez nem lehetséges! 
Ellöktem magam a faltól és megindultam haza. Csak a cipőm kopogását és néha a szipogásom lehetett hallani. Megcsörrent a telefonom, amikor félúton voltam. Megálltam és táskámból előkotorva néztem meg ki az. Hoseok neve villogott a kijelzőn, amit egyből kinyomtam, utána viszont Kyra hívott, így egy hatalmas sóhaj kíséretében felvettem.
-Ye?-szóltam bele bizonytalanul.
-Jobb lesz, ha mi érünk be előbb, mint Hoseok! Hol vagy most?-remegő lábbal odatipegtem az utca nevét mutató táblához és bediktáltam neki a címet-Jolvan kislány, most figyelj rám! Bújj el egy sikátorba vagy egy bokorba és csak akkor gyere elő, ha mi hívunk! Hobi részeg és mi mind tudjuk, hogy mire képes ilyenkor!
-Siessetek Kyra! Anyum halála óta most először félek igazán...-motyogtam és csak utólag esett le mit is kotyogtam most el-Mármint...
-Majd mesélsz Choa! Most viszont bújj el! Már úton vagyunk, a fiúk pedig Hoseokot keresik...Leteszem! Mindjárt ott vagyunk!-mondta és azzal lecsapta a telefont. Elraktam gyorsan a készüléket és egy szimpatikusabb sikátor felé az irányt, ahol az árnyékba bújva figyeltem, torkomban dobogó szívvel a kihalt utcát. Minden pici rezdülésre és neszre felfigyeltem és egyre jobban úrrá lett rajtam a félelem.
-Csak nem engem keresel babygirl?-dorombolta fülembe hátulról elkapva a derekam Hoseok. Felsikoltottam ijedtemben és próbáltam szabadulni, de teljesen magához láncolt-Miért nem vetted fel oppanak a telefont hmm?-húzta végig orrát nyakam és vállam vonalán-Rossz kislány voltál Choa! Most meg kell, hogy büntesselek!-morogta teljesen állatias hangon, majd durván kulcscsontomra nyomta ajkait és szívni kezdte a területet. Felnyögtem a kellemetlen érzésre és éreztem, ahogy könnyeim újfent utat törnek maguknak. Próbáltam elhajolni, de ekkor elengedte azt a területet és nyakam vonalát kezdte el harapdálni, majd vállam kezdeténél megállva belém harapott és szívni kezdte a területet. Nyakam zsibbadt és lüktetett egyszerre, de ő ellenkezésem ellenére is folytatta műveletét. 
-Hoseok! Az isten szerelmére szállj már le róla!-rohantak felénk a fiúk Namjoonnal az élen-Nem látod, hogy szenved?!-ordította, majd odaérve hozzánk Jungkook és Jimin leszedte rólam ezt a félőrültet. A falnak vetve hátam csúsztam le nyakamat szorongatva és  nem tudtam levenni a szememet a JK és Jimin karjai között vergődő srácról.
-Jól vagy kislány?-guggolt le elém Seokjin. Rávezettem a tekintetem és könnyek közt megingattam a fejem-Mindjárt itt vannak a lányok és hazavisznek!-simította meg a még ép vállamat, majd felkelt.
-Jagi!-hajolt ki a sikátorból Jungkook-Itt vagyunk!-kalimpált folyamatosan.
-Itt meg mi a retkes kisfaszom történt?!-kelt ki magából Kyra, ahogy odaértek hozzánk, mire mindegyik fiú megállt a mozgásban-Válaszokat akarok!-üvöltött.
-Akkor értünk ide, mikor már ilyen állapotban volt!-biccentett felém Yoongi, mire mind az öt felém kapta fejét.
-Édes faszom!-temette arcát tenyereibe, majd hozzám rohanva szépen lassan felsegített-Hazakísérünk és, ha szeretnéd veled maradunk!-vette le bundás kabátját és rám terítette, csak bólogattam és megpróbáltam csökkenteni lábaim remegését. Újra csak Hobira tudtam fókuszálni, ő pedig szintén engem kémlelt mostmár kicsit lenyugodva. Odalépkedtem elé és csak néztem elsötétült íriszeit.
-Kerülj el a jövőben Hoseok...-kezdtem el halkan beszélni hozzá párásodó íriszekkel-Ott leszek veletek egy társaságban, de kerülj el...Holnap felfedem magam és nem kell foglalkoznod velem többet...Utállak Jung Hoseok!-tört fel belőlem a zokogás. Kyra átkarolva a vállam vezetett ki a sikátorból a többi lánnyal nyomunkban és megindultunk a házunk felé. 
Mostantól kerülj el Jung Hoseok... 

BK_mnstr💜