I Hate You//Jung Hoseok FF.//

VIII.

Már ebédidő volt, mi pedig a lányokkal befoglaltuk szokásos nagy asztalunkat és a mai menün nyammogva beszélgettünk, míg meg nem jelent a hét jómadár.
-Szia szépségem!-lépett oda Nora mögé Jin, mire a lány csak felkuncogott.
-Most megint a tükörképedhez beszélsz, vagy rám gondolsz Worldwide Handsome?-nézett fel rá vigyorogva.
-Rád gondolok kincsem!-simított vigyorogva arcára és lágy csókot hintett ajkaira, majd helyet foglalt mellette és a felhalmozott ételt kezdte tömni magába. Sosem értettem, hogy marad ennyire vékony...
-Szia Jagi!-lépett Kyra mögé egyedül Yoongi, kissé feszült állapotban, amit hirtelen nem tudtunk hova tenni.
-Mi a baj Yoongs?-fordult felé egyből a vörös hajú lány vesébe látó tekintetével-Joonie?-nézett rá kérdőn, de a srác meg se szólalt csak lerakta a tálcáját és leült. Kyra állánál elkapva a srácot fúrta tekintetét az övébe-Hol van Namjoon?
-Legutoljára az öltözőben láttam és ott is eléggé be volt lassulva...de azt mondta jól van és jöjjek előre...-piszkálta meg ételét-Bevallom nem szívesen hagytam ott...-ingatta meg fejét. Kyra csak aggódó tekintettel méregette, míg Tae, Jimin és Jungkook is köszöntötték párjukat
-Nehogy megijeszd!-mordult fel hirtelen Chenge rosszalló tekintettel meredve, a minden bizonnyal mögöttem elhelyezkedő Hoseokra.
-Elrontottad a meglepetést!-tette le mellém a tálcáját és egy lágy csókot nyomva arcomra foglalt helyet.
-Te esetleg nem tudod hol van Namjoon?-kérdeztem tőle halkan.
-Ha tudnám már régen elmondtam volna...-pusmogta vissza, mire bokán rúgtam, ő pedig fájdalmasan felszisszent.
-Minden rendben hyung?-nézett rá összeráncolt szemöldökkel Kook.
-Minden a legnagyobb rendben-bólogatott-Csak valami megcsípte a bokám!-tette hozzá pimasz vigyort villantva felém.
-Akarod, hogy máshol is megcsípjen? Lehet jobban fájna...-néztem rá semleges arccal, mire csak feltéve kezeit, egy gyenge bocsánatkérés után enni kezdett. Hirtelen kinyílt az ebédlő ajtaja és egy kócos Namjoon szédelgett be rajta, így felpattantam helyemről, de nem mozdultam.
-Mi az Choa?-nézett fel rám Jimin, de nem reagáltam csak némán, teljesen lesokkolva néztem végig, ahogy Nam felénk nyúlva lép egyet aztán a földre zuhan. Pár alsóbb éves felsikkantott, míg Kyra, Yoongi, Hoseok és jómagam ijedten rohantunk oda a fiúhoz, a többiekkel nyomunkban.
-Joon!-kezdte pofozgatni ijedten a vörös-Nam! Namjoon!-mellkasára borulva kapta el a sírás-Yah! Kim Namjoon!-kiáltotta a pólóját szorongatva.
-Jimin-sshi!-súgtam a fiúnak-Hívd a mentőket!-pillantottam rá könnyes szemekkel, mire azonnal telefonjához kapott.
-Nyugodj meg Jagiya!-húzta el óvatosan a földön fekvő másik fiútól könnyes szemekkel-Nem lesz baj! Erős fiú ő!-simogatta folyamatosan a síró lány fejét, de abban a pillanatban nem csak őt hanem saját magát is ezzel nyugtatta.
Perceken belül kiértek a mentők, mi pedig Hoseokot és Yoongit mellé engedve a mentőbe, csuktuk rájuk az ajtót sokkos állapotban lévő barátnőnket támogatva.
-Gyere!-karoltuk át Jasminnel- Szedjük össze a cuccainkat és menjünk!-Chenge és Nora is elment a cuccaikért, mi négyen Larával, pedig elmentünk, az egy helyre eső szekrénynégyesig. Amint kinyitottam egy fénykép hullott le a kőre, én pedig összeugrott gyomorral szedtem fel és fordítottam meg. Sírás fojtogatott és fejem lüktetni kezdett, ahogy megláttam mit, vagyis kiket ábrázol.
Hoseok és Daeun volt rajta, miközben épp a dolgok közepében tartottak. Lehet nem mostani kép volt, de akkor is fájt... Megbíztam benne, szerelmes voltam belé, ezért is fájt annyira.
Hirtelen egy vérfagyasztóan fájdalmas sikoly hallatszódott mellőlem, mire odakaptam a fejem. Egy földön remegve zokogó Kyrával, előtte egy fotóval és az őt támogató unokatesójával találtam szembe magam.
-Mi van a képen?-guggolt mellé Jasmine és kezébe vette az említett tárgyat-Choa! Gyere ide...-motyogta a végét. Remegő végtagokkal araszoltam oda, a szekrényeknek támaszkodva és felé nyújtottam azért a képért cserébe az enyémet, amit kikerekedett szemekkel fogadott. Amint kezembe került a kép csak mégjobban lesápadtam és ijedten pillantottam, a még mindig zokogó barátnőnk felé. Mellérogytam a földre és kezét megragadva némán sírni kezdtem én is.
Az ő fotóján Daeun egyik csatlósa, név szerint Miyoung "kényeztette" az öltözőben, a szinte eszméletlen fiút. Ez viszont friss kép volt...és ezt a vörössel egyetemben mi is jól tudtuk. A következő pillanatban Miyoung ment el mellettünk egyik barátnőjébe karolva és még figyelemre sem méltatta a földön tanyázó négyesünket. Kyra puszta felindulásból fordult meg és gáncsolta ki hirtelen, mire a vakolatképű csak visítva egyet esett el.
-Normális vagy?!-sipította, de amint észrevette ki is gáncsolta el gúnyos mosolyt villantott-Na mivan csak nem elhagyott az egyik pasid?
-Mentő vitte kórházba te idióta, levakolt ribanc!-morogta neki könnyeit törölgetve, amik csak nem akartak elapadni.
-Mi?-sokkolódott le a lány egy pillanat alatt-E-Ez nem volt a terv része...-motyogta maga elé ijedten.
-Mégis mi a picsáról beszélsz?!-csúszott oda és kapta el a gallérját Kyra.
-Daeunnel csak egy kicsi partidrogot és egy kis vágyfokozót adtunk be neki, a kép miatt...a-azt mondta Daeun, h-hogy nem lehet baj, h-hiszen makkegészséges a srác...
-Szívbetegsége volt gyerekként, te nagyon degenerált!-kiabálta zokogva, miközben rángatta a lányt-Daeun mégis mi a kurva anyját tudhatna róla?!-taszította el a földre, majd táskáját felkapva rohant ki az épületből. Felpattantam, cuccomat és magamat is kissé összekaparva iramodtam meg utána.
-Jó lesz most már leállni!-morogta neki vérfagyasztóan Jas, és a hangokból ítélve belerugott egy jókorát, de már nem foglalkoztam vele. Csakis a vörit akartam utolérni, hogy ne csináljon semmilyen hülyeséget.
Bocsánat Hoseok, de ma biztos nem randizunk...

*Hoseok szemszög*

Feszülten ültünk kint, a kórház folyosóján, ahogy vártuk Namjoon eredményeit. Nem sokára meg is érkezett a doktor és nem túl bizakodó tekintettel lépett elénk, mire felpattanva a székekről jeleztük neki, hogy mondhatja.
-Nos...-lapozta át mégegyszer a kórlapot-A vérkép alapján, a fiatalember szervezetében partidrogot és kisebb mennyiségű vágyfokozót találtunk, melyeket a régebbi szívrendellenessége miatt nem bírt a szervezete, ezért ájult el...Nem önként szedte be ezeket ugye?-pillantott felváltva ránk a doki, mire csak nemlegesen megráztuk a fejünket.
-Boldog kapcsolatban élünk, egy tökéletes lánnyal, higgye el nincs ezekre szüksége!-morogta homlokát dörzsölgetve Yoongi hyung, mire csak oldalába bökve könyökömmel figyelmeztettem, hogy ne kotyogjon túl sokat.
-Értem!-köszörülte meg torkát a férfi, majd utoljára átolvasva a papírt pillantott vissza ránk- Bemehetnek hozzá! Még nem ébredt fel, de egy órán belül biztosan fel fog kelni...Ha pedig miden jól megy, a holnap reggeli vizit után, kísérettel elhagyhatja intézményünket! További szép napot uraim!-villantott egy utolsó mosolyt, majd magunkra hagyott minket.
-Tudod mit jelent ez?-nézett rám félszemmel Suga, mire csak sápadtan bólintottam egyet- Daeun megint csinálta a fesztivált...Le kell állítani azt a ribancot Hoseok!-fogott a kórterem kilincsére idegesen- Kyra biztos vagyok benne, hogy teljesen kiakad, ha megtudja! Sőt! Most is teljesen ki van akadva!-ingatta meg fejét, majd sóhajtva egyet benyitott barátunkhoz. Én pedig csak szótlanul, bűntudattal küzdve követtem.
Sajnálom Choa...Mindig elkövetek valamit...

BK_mnstr💜