Szerencsétlenül szerencsés [BokaCsek]

2.

Boka szemszöge:

Az első nap Ernő nélkül az iskolában érdekesen telt. A csata előtti pár napban sokkal közelebb került hozzám, mint a többiek. Mindig mikor hátrafordultam és szólásra nyitottam a szám észre kellett vennem kis barátom hiányát. Rossz érzés, hiába tudom, hogy jövőhéten már ő is itt lehet velünk. Be kell vallanom nagyon hiányzik az a kiváncsi kék szempár, amely minden lépésem figyelmesen végigkíséri, a nap szőkítette hajának csillogása és az a ragyogó mosolya, amit sose rejt el, sőt inkább előszeretettel mutogatja jobb kedvre derítve az őt körülvevő embereket. Egész nap jegyzetgettem még jobban is, mint általában. Odafigyeltem a külalakomra, hogy Nemecsek könnyen ki tudja olvasni a számára fontos dolgokat. Szünetenként lemásoltam a jegyzeteket, de azok a másik mellett inkább macskakaparásnak hatott.

- Min szorgoskodsz ennyire papuskám?-ült le mellém Csónakos. 

- Nemecseknek írok jegyzeteket, hogy a lehető legtöbb időt tudjon a gyógyulásra fordítani.-nem néztem rá, mert akkor tuti kifolyik a tinta a tollamból és kezdhetem előről. Ha az a tinta egyszer kifolyt nincs az az Isten, hogy tovább tudd írni, amit akartál, anélkül, hogy szétkend az egészet.

- Te papuskám...Nem lehet, hogy mostanában többet foglalkozol vele? Péntek óta eltelt egy teljes hétvége és a mai napból is 4 óra.-vakarta meg zavartan tarkóját András.

- Ne csodálkozz, hiszen kis hijján elveszítettem az egyik legjobb barátom! Ez a legkevesebb, amit tehetek érte. Nem értem, hogy miért én vagyok az egyetlen, aki foglalkozik vele. Ti mind úgy csináltok, mintha itt lenne....A legtöbbőtök akkor sem vette észre.....

- Ezt úgy mondod, mintha te egyátalán nem így tettél volna! Ha bűnbakot akarsz keresni hibáztasd a Pásztorokat, Áts Ferit vagy a Vörös tököm bandát ne pedig a barátaidat!-emelte meg a hangját teljesen jogosan. Nem is értem mi ütött belém.

- Andris ne haragudj....Nem tudom mi van velem....Csak annyira aggódom....-komorodtam el egy pillanat alatt.

- Tudom Boka. Mi is így vagyunk....De nem tudunk mit tenni. Ha felgyógyul jobban tudunk majd bármit is kezdeni a helyzettel. Az meg hogy ennyire aggódsz normális. Amúgy is szívesen reagálod túl a dolgokat.-vigyorodik el.

- Igazad lehet.-sóhajtok egy nagyot.- Nincs kedved ma ezeket elvinni Nemecseknek? Biztos örülne, ha te is meglátogatnád. 

- Szerintem annak jobban örülne, ha nem temetnéd papírhalmok közé.-nevet fel hangosan.- Ettől függetlenül szívesen elkísérlek. Mi lenne ha vinnénk neki valami édességet? Mondjuk vigyünk neki törökmézet vagy karamellát. Azt úgy tudom szereti.

- Benne vagyunk akkor ma suli után egyből megvesszük és elmegyünk hozzá.-vidultam fel egyből Andris terve után.

- Vettem főnök.-nevetett majd visszament Cseléhez beszélgetni, így újra vissza tudtam fordulni a jegyzet másoláshoz.

Hál égnek hamar eltelt a az utólsó óránk is, így a kicsengő után egyből felpattantam és rohantam ki az ajtón, de persze elköszöntem Rácz tanár úrtól. Toporogva az iskola bejáratánál megvártam Csónakost és közösen elmentünk megvenni a Nemecseknek szánt édességet. Nagyon izgatott voltam, mikor beléptünk a Rákos utcába. Bekopogtunk az utca hármas számú lakásának ajtaján, ahol Nemecsekné nyitott ajtót.

- Kezét csókoljuk asszonyom! Ernőhöz jöttünk látogatóba, valamint elhoztuk a házi feladatokat és a jegyzeteket.-mosolyogtam, mire a nő is viszonozta ajakgörbületem.

- Gyertek csak beljebb. Tíz perce ébredt fel. Biztosan nagyon örülni fog nektek. Egész nap a Grundról beszélt és rólatok. Olyan lelkesen, hogy látszott a szemeiben a csillogás. Köszönöm, hogy ilyen kedvesek vagytok hozzá.-mondta majd beengedett minket az szobába, ahol Ernő az ágyában félig ülve pihent és olvasgatott.

A szobában szépen körbenéztünk. Rögtön az ajtó mellett helyetfoglalt egy varrógép, amely egy szabó foglalkozásnak az egyik legfontosabb eszköze. Nem messze tőle volt egy asztal, az asztal mellett pedig a kis kapitány helyezkedett el ágyában, ami a szüleié előtt volt. 

- Boka? Csónakos?-állt volna fel egyből, de visszatoltam.- Nem tudtam, hogy jösztök....Akkor lehet kicsit rendbeszedtem volna magam.-köhögött egy picit.- Kicsit zavarban vagyok, hogy láttok ilyen borzosan....

- Ne rágódj ezen papuskám! Meglepetést akartunk, bár Boka simán eljött volna. Egész nap írta neked a jegyzeteket olyan gyönyörű betűkkel, hogy olyat én még nem pipáltam. Pedig tudod nagyon jól, hogy az ő írásképe, ha kapkodva jegyzetel inkább rovásírás.-nevettek fel egyszerre mindketten és Nemecsekné is kuncogott egy kicsit, mire csak elvörösödve hajtottam le a fejem.

- Csónakos befejeznéd, hogy kínos helyzetekbe hozol? Rád szabadítom Csabit, ha nem fejezed be!-fenyegettem meg egy kicsit. Csele az egyetlen, akitől Csónakos kimenelüne a világból, főleg ha órát kezd tartani a helyes viselkedési formákról vagy a divatos öltözködésről. Mindenki ismeri Csabi legfőbb tulajdonságát....A gigerliségét.

- Jó jó csendbe maradok...-ült le az egyik székre Andris.

- Köszönöm Boka. Nagyon sokat jelent nekem. Az orvos azt mondta, hogy még két nap és mehetek én is iskolába.-mosolygott rám, akár a nap egy kicsi sugara. Valamiért megmelengette a szívemet.

- Igazán nincs mit Ernő. Hoztunk neked egy kis törökmézet is.-enyhültek meg ha lehet mégjobban a vonásaim.- Ha valamit nem értenél és segítségre lenne szükséged, rám bármikor számíthatsz. Szívesen korrepetállak és segítek felzárkózni. 

- Nem tudok elég hálás lenni János. De kérlek magaddal is foglalkozz. Nehogy miattam rossz jegyeket kapj.-szorította meg a kezem.

- Papuskám, hogy a Boka és a rossz jegyek egy lapra tehetőek legyenek? Lehetetlenség. Majdnem hogy osztályelső a gyerek.-vigyorgott a széken az ásítások bajnoka.

- Fiúk hoztam nektek egy kis csokoládét.-jött be Nemecsek édesanyja kezében két bögrével.

- Köszönjük asszonyom.-vettem át a jobb oldali bögrét ugyanis Csónakos egyből felkiáltott, hogy "Csokiii" és gyors köszönöm után elvette a másikat. 

Még körülbelül beszélgettünk 2 óra hosszát, de Ernő lassan kezdett fáradni így elköszöntünk és mindketten elindultunk haza, bár út közben még beugrottunk a Grundra, ahol a Pál utcai kiskapuban érdekes vendégre akadtunk Áts Feri személyében.

- Mit keres errefelé a bukott vörösek vezére?-kérdezte számonkérő hangnemben Csónakos.

- Érdeklődni jöttem Nemecsek felől. Jobban van azóta?-látszott rajta a szín tiszta komolyság.

- Szerencsére megmarad. Az orvos azt mondta, hogy két nap múlva már jöhet vissza hozzánk. Majd holnap iskola után átadom neki az üdvözleted.-mondtam lágy hangsúllyal.

- Köszönöm Boka. Legalább egyikőtöknek van modora. De nem csak Nemecsek állapota felőli érdeklődésem vezetetett idáig. Geréb üzenetét is elhoztam.-nyújtotta át a levelet.- Gondolom észrevettétek, hogy nem jár mostanában ő sem iskolába. A napokban keresett fel minket azzal a címszóval, hogy tegyek meg érte valamit. Elvileg vidékre költöznek valahová a Balaton környékére. A levélben minden le van írva. Most pedig ha megbocsájtotok.- ezzel intett egyet és sarkon fordulva elment.

Gyorsan benéztünk, hogy minden rendben van e majd elköszönve egymástól hazaindultunk. Vajon mit rejthet Dezső levele....? Miért költöznek el? Értem én, hogy az árulását szégyelli, de nem hiszem, hogy emiatt el kellene hagynia a várost....Érdekes.