Szerencsétlenül szerencsés [BokaCsek]

4.

Nemecsek szemszöge:

Míg a fiúk elvonultak, a levelet írni, mi egyhelyben maradtunk Bokával és néztük a mosollyal teli arcukat. Nem sokkal később elénk hozták a papírost, amit különböző színű ceruzák varázsoltak inkább szivárvánnyá, mint levéllé. Átfutottam mindegyikük jó kívánságát és én sem tudtam elrejteni felfelé görbülő ajkaim vonalát.

- Elnök úr! Kapitány úr! Kérem írjanak valamit önök is. - mondta Csónakos.

- Igaza van Boka. Írjunk valamit neki mi is. - mosolyogtam Jánosra és megadtam neki az elsőbbséget.

- Legyen úgy.... - nyögte ki mintha a fogát húzták. Ezután levette rólam a kezeit és nem ölelt tovább. Az a nyugtató meleg érzés hirtelen eltűnt és átvette a helyét a hideg szél simogatása.

Kezébe vette a grafitot és a szokásos macskakaparásával elkezdett írni. Ha Geréb el tudja majd olvasni ezt, megeszem a kalapom....Gondoltam magamba és kuncogtam egyet halkan. Lassan felém csúsztatta az írásokkal tarkított papírt és kezembe nyomott egy ceruzát.

- Te következel Ernő. - mosolygott biztatóan. Ki ne írna alá, ha ezt kapja cserébe, de most komolyan.

Gyorsan minden gondolatot, ami a eddig fejemben kavargott leírtam és rajzoltam mellé egy suta kis négy levelű lóherét, ezzel kívánva sok szerencsét a későbbiekben. Remélem sikerekben gazdag élete lesz és ezúttal nem téved rossz útra.

- Akkor már csak el kell vinnünk a postára. Az egyetlen baj, hogy nem tudjuk a pontos címet.... - mondta ki a nyilván valót a Weisz.

- Igazad van. Talán, ha Áts Ferinek megemlítenénk a dolgot....Holnap mindenképpen elmegyek hozzá és rákérdezek. Hátha tud valamit.... - vetettem fel ötletem a fiúk sokaságának.

- Egyedül akarsz a bukottak vezére elé menni? Ne feledd mi történt legutóbb! - vágta rá Boka. Na ezt akartam elkerülni....

- Nem lesz semmi bajom! Kíséret nélkül is el tudom intézni a saját dolgaimat és kötelezettségeimet Elnök úr köszönöm. - feleltem gondolkodás nélkül.

- Viszont a hadsereg feladata a feljebbvalójuk védelme is. Csónakos, Csele! Ti holnap velem együtt elkíséritek Nemecsek kapitányt Áts elé. - adta ki a parancsot.

- Nem tudlak rávenni az ellenkezőjére igaz János? - sóhajtottam lemondóan.

- Jól mondod. Akkor iskola után pontban 16 órakor Ernőék haza előtt találkozunk és onnan kísérjük tovább.

- Igenis! - egyből vigyázba vágták magukat.

- Ezennel a mai gyűlésnek vége. Mehettek játszani. - jelentettem ki, mire mindenki egy emberként szaladt el labdázni. A továbbra is az árnyékban pihentem, míg Hektor fekete szőrébe bújtattam picinyke ujjaim.

Végig vezettem tekintetem a játszadozó seregen és boldogan konstatáltam, hogy ők bizony mind életerős, egészséges legények. Velem ellentétben.....Nekik meg sem ártott volna a fürdések sora....Én viszont majdnem az életemmel fizettem a bátorságomért....Rossz belegondolni mennyivel gyengébb vagyok náluk....Kicsi, vézna, törékeny és gyenge....Ez a négy szó tökéletesen jellemez engem. Még hogy kapitány. Mai napig itt csengenek a fülemben János szavai....Soha, míg élek soha nem feledem. Ő az egyetlen, aki mellettem volt és úgy tűnik annyira félt, hogy levegőt is csak azután vehetek, miután János barát megvizsgálta az összes kemikális ismeretét használva.

- Ernő! Szeretném, ha megbeszélnénk az előbbi kirohanásod. Nem jellemző rád, hogy így viselkedj. - hozott vissza Boka a saját gondolataim mezejéről a való világba.