Horror!!! (Jikook fanfiction)

Party ház

-indulás-mindenki egyszerre elindul a bejárat felé engem kézen ragadva és hátamat tolva , hogy véletlenűl se maradjak kint.
Nagyot nyelve , remegő lábakkal lépdelek fel a korhadt lépcsőkön , amik csak úgy recsegnek a lábunk alatt.

A házba beérve a hideg futkos a hátamon.

-na váljunk szét vagy maradjunk együtt?-kérdezi a felfedező Tae.
-váljunk szét , akkor hamar végzünk és nem kell tovább unatkoznom.-Yoongi unalmas fejjel közli.

-nem kéne , mi van , ha megsérül valaki, szerintem ne is menjünk tovább csak menjünk haza, amúgy is unalmas az egész-próbálok hatni a csapatra kétségbeesetten.

-nem lesz baj. Akkor legyen úgy , hogy én veled leszek , Jin és Namjoon együtt , meg a maradékok együtt-mosolyog rám Jungkook édesen , amitől egy pillanatig ellazulok. Mancsát enyémbe csúsztatja és felemeli ajkaihoz , majd egy lágy csókol lehel rá.

Yoongi morog , de beleegyezik, így szétválunk.

Én Jungkook karját fogva, szorosan hozzá préselődve haladunk egy hosszú folyosón.
Sok ajtó van és mindegyik fekete, valamelyikről már leesett a kilincs, a fal szerintem valaha még fehér volt, de mostmár koszos és kéznyomos.
Biztosan az itt lakók sokat fogdosták a kezükkel.

Jungkook minden szobába benéz ,amelyik nyitva, nekem meg muszáj bemennem vele,  mert nem akarok egyedűl maradni.

Az egyik szoba koszos rózsaszín és egy csicsás ágy van benne. Egy kislányé lehetett, de nem költöztek el? nem azért üres a ház?? Nem értem, én vinném az ágyamat, ha milliókba kerülne, mert ez biztos annyi volt.

-hűha, itt aztán figyeltek , hogy örömet okozzanak egy kislánynak- bólogat a fejével szerelmem, miután körbe nézett.
-nagyon szép kis szoba-megy az ágyhoz és leül rá , ami a súlya miatt hangot ad ki magából.
-tudod szívesen szeretkeznék veled egy...
-soha- vágok szavába.
-olyan ünneprontó vagy-szemet forgatok.
-persze, majd a szellemek lássák a pucér picsám . Kössz kihagyom.
-csak én látnám, mondjuk , ha az alsó rajtad marad és becsúsztatom a combodnál a..- befogom a száját.

-Mindegy, menjünk- el veszem kezem lepcses szájáról , majd megrángatom Jungkook kezét , hogy indulhassunk végre.

Kicsit megnyugszom, mert ez a szoba aranyos , így nincs mitől félnem.
Mielőtt kilépnék, megbotlok valamiben, de Jungkook elkap.

Meg akarnám nézni mibe akadtam el, de nincs a földön semmi.
Vállat vonva haladunk tovább.

A következő szoba feketére van festve ,a falon vannak poszterek , amik eléggé morbidok és ettől már rendesen megijedek, de Jungoonak megse kottyan.

Szétnézünk és sehol sem találunk semmi normálisat , ezért a hisztizésem miatt hamar elhagyjuk ezt a helyet.

A kövi szoba egy normális helység . Csak egy ágy és egy íróasztal van benne . A plafon is egyszerű retkes fehér.

Az ágyon van valami sötét dolog, amit nem tudok kivenni , mintha össze lenne gömbölyödve. Lehet csak egy összehajtott paplan.

Lényegtelen.

Kinézek az ablakon, ami pont egy szép tájat mutat.
Egy fa van a messzi távolban , körülötte meg egy virágos mező.

-Jungkook néz milyen szép- fordulok Kookhoz, de szemet szúr, hogy eltünt a takaró az ágyról és Jungkook sincs sehol.

Szörnyen hevesen kezdett el dobogni a szívem és azonnal elindulok kifelé az ajtón, hogy mielőbb megkeressem Kokkiet.

De az ajtó becsapódik előttem.

-ne, ne neneeene-rángatom a kilincset , de szarnak sem nyílna ki.
A könnyeimet sebesen szabadjára engedem és teljesen kétségbe esek.

-Jungkook, Jungkooook-ordítozom és dörömbölök az ajtón , de semmi....

Lassan lecsúszok a padlóra és felhúzom térdeim, majd átkulcsolom kezeimet és elkezdek ringatózni.

Ez vicc , ezek csak szórakoznak velem, de ha elengednek soha többé nem állok szóba velünk. Tudják mennyire félek, el sem akartam jönni, de rávettek és most mégjobban kínoztatnak.
Nekem nem kellenek ilyen barátok. Jungkookra sincs szükségem.
Megvagyok egyedül is, legalább akkor nem kell más érdekeit néznem és senki nem vesz rá , hogy eljöjjek egy rohadt lakatlan házba.

Valami megragadta erősen a lábam , amire összerezzenek és felkiáltok.

"Megvagy"