Horror!!! (Jikook fanfiction)

Dráma

Író szemszöge:

-mi-mit tegyek- Jimin remegve kérdezi a szellemtől , aki előtte áll és kezét a szőke fiú torkára szorítja.
A szellem megunta a játékot és békére akar lelni társaival együtt , meg látja Jimin nem javult, hanem teljesen tönkre tette.

"Rombold le a házat és temess el minket"

Jimin erőtlenűl bólint.
Nem érti miért, de megkérdezni sem akarja , mert félő, hogy felidegesíti vele  a fiút.

Azt se tudja, hogyan álljon neki és merre induljon, de ha ez kell ahhoz, hogy az élete újra normális legyen, megteszi.

" De előtte még játszunk egy utolsót Jiminie"

A csengő megszólalt , amitől Jimin összerezzent, a szellem pedig elmosolyodott, majd eltűnt.

Lassan lebandukolt a lépcsőről, hogy ajtót nyisson az idegennek.

-Jungkook?-kérdezi miután ajtót nyitott és meglepetésére rég nem látott barátja állt a küszöbön.

-Jimin hiányoztál- karjaiba zárta a magas fiú a kisebbet.
Nem tervezte rövid időn belűl elengedni, mert hiányzott már nagyon Jimin illata, a pici törékeny teste , a hangja, a gyönyörű arca.

Tudta, hogy valószínüleg Jimin mérges lesz rá, hogy szó nélkül elhagyta , de mégis idejött, mert már nem bírta tovább.

Jungkooknak is kelett idő, hogy feldolgozhassa Jimin hírtelen változását.
Nem hitte el, hogy egy életvidám , mindig mosolygós fiú átváltozott egy depressziós , boldogtalan emberré.
Azt akarta, ha Jimin nem mondja el mi bántja , akkor oldja meg egyedűl.
De végűl ez volt élete legnagyobb hibája.

Jimin mozgolódott Jungkook karjaiban, hogy végre elengedje, mert nem szeretne áruló szerelme karjaiban lenni.

-engedj- mondja a kicsi, mire Jungkook, mintha megse halotta volna tovább ölelte, majd engedély nélkül célba vette Jimin puha ajkait.

Jimin nem akarta , nem bírta , túl erőszakos volt a csók és Jungkook is. Beletuszkolta a nyelvét Jimin szájába és kezei is felfedező útra indultak.
Olyan mohón tapogatta a szőke fiút, hogy néha fájdalmasan szorította a csípőjét vagy a fenekét.
Jimin a kezeivel ütögette a acél falat , próbálta eltolni magától , de nem ment, túl gyenge volt.

Jungkook felkapta ölébe a kis nyuszit és a falhoz szorította prédáját.

-Jung-kokkh fejehzd be- zokogott a kicsi és eltolta a másik arcát.
Jungkook ekkor realizálta, hogy túl messzire ment. Így csak messzebbre taszította magát Jimintől.

-miért?-kérdezi Jimin, miután a földre csúszott.
-minek jöttél ide??- ordítja könnyel áztatott arcával az előtte álló ketségbeesett fiúra.

-én..én nem tudom, h-hogy mi ütött belém csak amikor megláttalak nem tudtam uralkodni magamon, oly rég érintettelek már meg- remegő kezeivel próbál újra érintkezni a síró fiúval , de az elcsapja a kezét.

-takarodj, takarodj a házamból-ordítva és sebesen fel állva elkezdi lökdösni ki az ajtón a másikat.

-nem akarlak soha többet látni-mondja a kicsi, mire szíve hevesen kezd dobogni, de ezt nem akarta , nem , ilyet nem akart mondani, ezt nem ő mondta és hiába akarja mondani, hogy ne menjen mégsem jön ki több szó a száján.

Jungkook könnyes szemmel elsétál , elfogadja amit Jimin mond , mert tényleg messzire ment és valószínüleg ezt sosem bocsájtja meg neki.

Jimin a földre kuporodik és keservesen itatja az egereket.

"Elintézem, hogy soha többet ne lásd"