Lassan vezetem tekintetem az engem megragadó dologra, ami kibaszottúl egy kéz , majd a tulajdonosára ....
Baszki, baszki, baszki.Ez egy gyerek , sötét és beesett íjesztő szemekkel,az egész teste fekete,
véres a fejje, sőt a többi testrészét is vér borítja.Szemeim hatalmasra tágulnak és olyannyira kieresztem a hangom, hogy megfájdul a torkom.
De a szellemnek ez nem tetszik és lekever egy pofont, amitől elrepülök és falnak ütközöm.A sokk és a félelem miatt elhallkulok és Istenhez kivánkozok. Vegyél a neked dolgozó angyalok szárnya alá és védj meg.
"Fogd már be a pofádat, mert felvered a többieket, bár már a fogyatékos barátaiddal együtt mindenkit felbasztatok"
A szellemnek egyáltalán nincs rémisztő hangja, csak egy gyerek hangja, de nagyon rémisztő fejjel.
Nem merek ránézni se."Pedig az egyik kölyök segíteni akart elzavarni, de szartok ti ránk"
Basszus basszus basszus , tudtam, hogy valami nem akarja, hogy bejöjjünk , miért , miért kelett bele mennem.
Haza akarok menni."Ne rinyálj, mert hallom a hangod.
És ne legyél már ennyire puha pöcs , mert kitépem a szíved"Ne , ne legyek betojva, de azért fenyeget, hogy kitépi a szívem, hát kössz, hogy megkönnyebbíted.
-légyszi engedj el én..én . El sem akartam jönni, de a többiek rávettek.
Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.
Sajnálom, sajnálom- próbálom menteni magam , hátha nem öl meg , még azt se bánnam, ha össze szarnám magam, csak hagyja meg az életem.
Remegve , fejemet fogva próbálok védelmet biztosítani magamnak.
Elbújni előle."Nem.
Te tudtad , hogy létezünk, mégis belementél, hogy eljössz , holmi kis ajándékért cserébe.
Az emberek még mindig szánalmasak és kapzsik "-mi? Honnan tudod?- kapom rá tekintetem.
" Látok mindent, ha rád nézek"
Mosolyodik el , fültől fülig érő szájjal.
Hát most kurvára az ájulás szélén állok. Még a hányinger is kerülget.-engedj el kérlek, többet nem jövünk ide és nem zaklatunk, csak , csak hagyd meg az életem, az életünket- nézek rá szomorúan, bár még mindig nehezemre esik látni az arcát.
Fejét oldalra döntve természetellenes pózban vizslat. Bassza meg ez kitörte a nyakát.
Így gondolkodik?"Nem. Valamiért te látsz minket , amire eddig nem volt példa, bár nem is járnak erre normális emberek.
Hihihi"Röhög eléggé rémisztően, de minek mondom el százszor , így csak sok lesz a szóismétlés. A lényeg egy rémisztő házhoz , rémisztő lények is járnak.
-akkor mit akarsz?-lepődök meg.
" Úgy gondolod, hogy a szellemek nem rosszak csak szeretnék megtalálni azt a dolgot amitől békére lelhetnek."
Bólintok miszerint igen , így hiszem.
"Igazad van"
Mosolyodik el újra, és felém közeledik.
Lassan jár , gondolom direkt, hogy még jobban megijesszen , még fejét is jobbra, ballra, előre, hátra ropogtatja.....Nem, kibaszottul nem ijezget, hanem a kivégzésemre készűl.
Csak azt bánom, hogy anyáéktól nem tudtam elbúcsuzni és bármennyire is utálom a többieket ezek után, meg szeretném ölelni őket utoljára, és Jungkooknak elmondani, hogy ő az első és utolsó szerelmem.
Kezét felém nyújtja , én pedig tudom , hogy most drámaian fel kell sikoltanom.
Elkapja torkom és erősen el kezd folytogatni.
Könnyeimtől elmosódik a fiú és levegőm is kezd fogyni.
Minden érzékem eltompúl és magával ragad a sötétség."Segíts"
YOU ARE READING
Horror!!! (Jikook fanfiction)
HorrorVan egy ijesztő romos ház , tele szellemekkel. Valószínüleg a leíráshoz nincs köze a történetnek , így legyen egyenlőre elég ennyi💜