Horror!!! (Jikook fanfiction)

A fiú

A hangra megugrok és majd kiugrik a szívem is.
A szellem itt lebeg előttem, de már nincs rémisztő sötét arca, a bőre színe természetes , csupán véres maradt helyenként.

-mi?

"Még meg kell ölnünk a férfit, utána mehetünk el"

-a-azt akinek a neve nem szerepelt a nyílvántartásban?-kérdezem

-Jimin mit csinálsz ,menjünk- jön elém Jungkook és megragadja a karom.
Most a síroknál vagyunk , gondolom pont a fiúénál vagyok azért jelent meg.

-várj- rántom vissza .
Furcsán néz.

-mi van? Jimin tudod nekem edzésem lesz , szóval síetnünk kell -hisztizik és újra elkezd rángatni, míg a szellem csak unottan űl a sír tetején.
Jungoo felkap vállára és úgy cipel magával.

-még visszajövök- ordítom a szellemnek.

" nem kell, veled tudok menni"

Kuncog a fiú , amin meglepődök, de jól áll neki.

-majd , majd- csap rá fenekemre Kokkie , amitől elpirulok és arcomat is eltakarom. Jézusom, itt gyerekek vannak Jungkook.

-mi a neved? -kérdezem a fiút, mire Jungkook válaszol , amire csak szemet forgatok.

"Yuuki, de most ne a nevemmel foglalkozz már.
Keresd meg a férfit , a neve Kim woo szóval így menni fog.
Olyan 56 éves , még élnie kell"

Bólintok tudomásul véve.

Rámosolygok-szép neved van -kicsit meglepődik, de hamar rendezi vonásait és elfordul.
Jungkook ismét válaszol , de nem foglalkozok vele

"Mindegy , a lényeg veszélyes ,szóval vigyázni kell vele.
Csupán annyit kérek keresd fel és kérdezősködj a családja felől, ha erőszakossá válik azonnal tünj el.
Mihelyst meg tudom amit akartam, megölöm"

Komoly tekintetéből itélve nagy tervei vannak , így nem is ellenkezem , bár ígyse úgyse tenném ,szóval hevesen bólogatok, majd aranyosan rám mosolyog és eltünik.

-Jungkook mostmár letehetsz , tudok menni- vágom tarkón járgányom, mire le is rak.
Megsimogatja az arcomat és lehajol egy szájra puszira, majd homlokát enyémnek dönti.

-megbeszéltétek a dolgokat?-kérdezi

-mi?- kérdezek vissza , most akkor ő tudja, hogy én...

-a szellemmel-mosolyodik el, mire állam a földet verdesi.

-ho-honnan?

-Jiminie nem vagyok hülye , tudom , hogy hiszel a szellemekben és azt is, hogy  valószínüleg ő mondta, hogy menj el a házba és keresd meg őket , ez sima logika- vigyorog.

-nem nézel zakkantnak- nézek fel rá boci szemekkel.

-nem , mert szeretlek és bárhova követlek.
Most mit kért tőled?- nyakába ugrok és kiszorítom belőle a lelkét.
Most annyira örülök, hogy Jungkook hisz nekem és támogat, eddig mindig csak viccet űzött belőlem a többiekkel együtt.
0
-meg kell találnunk valakit- szállok le róla.

-rendben- bólint , megfogja a kezem és együtt megyünk edzésre , mármint én csak nézem őt , de nekem is keményen kell tartanom magam , míg őt nézem , mármint nem úgy... csak, nehogy ráugordjak csak is azért , nem állna fel , de ezt sem úgy értettem.
Mindegy , az edzései után amúgy is lerendez egy ágytornával.