,,Kis Lány" A Pál Utcában

Kettő

Este felnéztem a Facebookra.
Ernő Nemecsek bejelölt ismerősnek. János Boka bejelölt ismerősnek. Andris Csónakos bejelölt ismerősnek. Geréb Dezső bejelölt ismerősnek.
- Ezt ti sem gondoljátok komolyan! - Ordítottam hátha meghallja Boka. Nem hallotta meg. Ekkor bekopogott anya.

- Mit ordibálsz már? - Kérdezi flegmán. Tehát most jött haza a melóból.

- Semmit. - Mondtam és inkább megnéztem az instámat. Ott is mindenki bejelölt. - Ez meg mi? - Kérdeztem halkan. Értem én, hogy csak én vagyok az egyetlen lány, de azért ezt ne. Inkább elmentem aludni.  Reggel, korábban keltem fel. Odamentem apához.
- Apu, eltudnál vinni a suliba? - Kérdeztem.

- Persze kicsim, csak akkor most kell elindulni. Gyorsan megettem a reggelim és beszáltam a kocsiba. Hamarabb odaértünk, mint a többi fiú osztálytársam. Apa elhajtott. Bementem a terembe és leghátra ültem az ablakhoz, távol a fiúktól. Az első óra kémia. Rácz tanár úr el fog ültetni innen. Próba szerencse nem?
Lassan mindenki bejött a terembe. Nemecsek meglepődött, hogy nem mellette ülök. Csónakos elkezdett fütyülni. Idegesít ez a srác. Ekkor bejött Rácz tanár úr. Egyből észrevett.

- Krisznai kérem üljön át Csónakos mellé. - Király. Tehát leültem mellé.

- Mi a baj kislány még sosem, ültél fiúk mellett? - Kérdezte szórakozottan. Idegesítő vagy. Mondtam volna neki. De inkább belerúgtam a bokájába. Egy kicsit felnyögött. Amikor vége volt a napnak sprinteltem ki az épületből várva az apámat. Ekkor megjelentek a jó madarak és Csónakos akkorát fütyült, hogy megijedtem. Ekkor megjelent két testvér pár és a jó madarak ledermedtek. Ekkor elkezdték megkörnyékezni Nemecseket, aki utoljára jött ki. Kisebb volt mint ők és gyengébb is. A többiek sem mertek nagyon odamenni. Nem bírtam végig nézni ezt így inkább odamentem.

- Hé! - Kocogtattam meg a nagyobbik fiú vállát. - Valami gond van? - Kérdezem fenyegetően. Nagyobbak voltak nálam, de nem féltem tőlük.

- Az nem rád tartozik. Szóval inkább menj arrébb kis lány. - Mondta a nagyobbik. Ma másodjára hallom ezt meg. Ezért behúztam neki egyet a szeme alá. Nemecsek is csak nézett. - Senki nem hívhat engem ,,Kis Lánynak"! - Ekkor megfordultam és mentem a kocsik felé. Mindenki meglepve nézett rám. Ekkor kaptam egy üzit, hogy apa nem tud értem jönni. - Francba! - Suttogtam magam elé.
- Mikor végeznek a szüleid? - Kérdezte Boka.

- Este hétkor ha szerencséjük van. - Mondtam és indultam volna.

- Van kedved lejönni a grundra? - Kérdezi. Felhúztam a szemöldököm.

- Én? Mármint egy ,,Kis lány"? - Kérdeztem. - Megtisztelnétek vele. - Mondtam szórakozottan.

- Rendben...Megígérjük, hogy nem hívunk többet Kis lánynak. - Mondta. Mindenki bólogatott. Még Csónakos is. Lementünk a Grundra. Mindenki leült és rám nézett. Csónakos és Nemecsek mellém ült. Boka leült középre. - Krisznai Tímea! - Felkaptam a fejem. - Felkérlek rá, hogy csatlakozz a Pál utcai fiúkhoz! - Megint felhúztam a szemöldököm.

- Miért is? - Kérdeztem.

- Behúztál egy Pásztornak. - Mondta Csónakos. - Ez azért nagy dolog. - Ja persze. Két napja ismerjük egymást, de már jóban vagyunk. Na mindegy. Hátha valami jó is kisül belőle.

- Elfogadom a felkérést. - Mondtam és mindenki elkezdett tapsolni. Csónakos fütyült mellettem.nem süketített mwg kicsit sem.