,,Kis Lány" A Pál Utcában

Öt

Egy héttel később

Kint jártam este, mikor apa aludt. Ekkor megláttam valakit a Füvészkertnél. Nemecsek volt.

- Ernő! - Siettem oda. - Ernő mit csinálsz?

- Bizonyítani akarok, hogy nem vagyok áruló. - Mondta. Készült felmászni, mikor meg fogtam a kezét.

- Had menjek veled legalább. - Mondtam.

- Az orvos nem azt mondta, hogy ne ugrálj, mert eltörhet? - Mondta.

- De. Csak nem érdekel. - Mondtam.

- Rendben. - Adta be a derekát. - De akkor tényleg ne nagyon ugrálj. - Húzott fel. Leugrott és segített lemászni is.

- Mit is tervezel? - Kérdezem.

- Visszalopom a zászlónkat. - Mondta. - A műromhoz kell mennünk. - Odarohantunk. Megfogta a zászlót és lenyúlta.

- Rendben megvan amiért jöttél. Mostmár menjünk. - Mondtam.

- Krisznai Timi fél a vörösingesektől? - Kérdezte meglepetten.

- Nem...Csak a múltkor is emlékszel mi volt. Meg akarsz fázni jobban? - Kérdeztem megrovóan.

- Nem. De akkor sosem tudjuk meg mire készülnek. - Mondta. - Kérlek Timi...

- Rendben...Csak most nem megyünk a víz közeléMegfogtamndtam. - Gyere mássz fel a fára. - Felmászott a fára a létra segítségével. Én a bokorba bújtam. Odagyűltek a vörösingesek a tűz köré. Geréb beszélt arról, hogy milyen gyávák vagyunk. Nemecsek nem bírta ki, szó nélkül.

- Hogy nem sül le a képe. - Mondta. De jó, lebuktunk.

- Ki volt az? - Kérdezi Áts Feri.

- Én voltam. - Mondta Nemecsek és lemászott a létrán. A vörösingesek körbe vették. Az egyik Pásztor nem volt ott. Fogadok mögöttem van. Valaki megfogta a vállam és egy kicsit óvatosan húzott ki a bokorból.

- Itt is volt egy. - Lökött volna Nemecsekhez, de el kerültem a kezét.

- Nyugi, magamtól is odatudok menni. - Mondtam és odamentem. Áts Feri tapsolt nekem.

- Gondolom te vagy a híres Krisznai Tímea Szilvia. - (Igen van egy harmadik nevem is.) - Gratulálok nektek. Bátrak vagytok. Álljatok be közénk. Itt a kezem. - Nyújtotta a kezét.

- Nem tehetem. - Mondtuk.

- Értékelem a bátorságot. De a betörést nem. - Mondta Áts. - Nem verhetünk meg titeket mert kisebbek vagytok. Krisznai meg egy lány. Fürdessétek meg a fiút. A lányt meg... Engedjétek el! - Mondta. Nemecseket belökték a vízbe. Én karba tettem kézzel álltam és néztem. Amikor kimászott megkérdezték, hogy jó volt-e.

- Jobb volt, mint elárulni a barátaimat. - Mondta. Én megfogtam és behúztam a kisebbik Pásztornak. Mindenki nézett. Megfogtam Nemecseket és ráadtam a kabátom, meg a pulcsim. Elhúztunk a francba.

- Megint nem kell visszaadnod a cuccaim. Majd visszaadod holnap. - Mondtam és felmentem a gangba. Apa ott volt.

- Hol voltál Kriszi? - (Ez a becenevem.)

- Ernővel voltam a füvészkertben. - Feleltem.

- Megint betörtetek? - Kérdezte.

- Vissza akartuk venni a zászlót. De a Pásztorok elvették tőle. - Biccentett a fejével, hogy jöjjek vele. Kimentünk az erkélyre és apa elémtolt egy cigis dobozt.

- Szolgáld ki magad Kriszi. - Mondta. Kivettem egyet és meggyújtottam. - A lábad már nem fáj?

- Nem. - Beleszívtam a szálba.

- Rendben. Akkor holnap mehetsz a Jó madarakhoz - Mondta. Ezaz! Már vártam, hogy szabadidőmben is velük legyek.