,,Kis Lány" A Pál Utcában

Kilenc

- Krisznai! - Szólított meg valaki nevemen, miután hazafele mentem.

- Mi van már megint...- Fordultam meg, unottan. Meglepődtem, mikor Pásztor Márkot megláttam magam előtt. 

- Csak gratulálni szeretnék és Áts üzenetét küldi. - Mondta. 

- Mi az üzenet? - Kérdeztem karba tett kézzel. 

- Azt üzeni, hogy annyira megtetszett neki a bátorságod, hogy ha megnyerjük a grundot bármikor beállhatsz közénk. - Mondta. 

- Kösz. De inkább maradok grund nélkül. - Mondtam és elmentem. Haza mentem és  ledőltem az ágyamra. Csónakos felhívott. Basszus. Remélem nem láttak a Pásztorral beszélgetni. - Mi az? - Kérdeztem.

- Te se tudsz aludni? - Kérdezte. 

- Nem nagyon. - Mondtam. - Nem akarom elveszíteni a Grundot. - Szomorodtam el.

- Én sem. - Mondta. - De nem kell ezen izgulni. Hát az az ajánlat, amit Boka mondott még él. - Mondta. 

- Ő Mondta, hogy beszélj velem? - Kérdezem.  

- Igen. És én is azt, hogy nem kéne ott lenned. - Ekkor megfogtam és letettem a telefont. Nem vagyok kíváncsi arra, hogy ne menjek, mert a lábam így meg úgy. Értem ha aggódik értem, de nem egy ablak vagyok, hogy vigyázni kelljen rám. Elkezdtem inkább aludni. Vagyis próbáltam. Nem sokat. Vagy öt órát sikerült, tehát a mai nap nem fogok tudni koncentrálni. Matek órán el is aludtam, de a tanár szerencsémre békénhagyott.  Óra végén bökdöstek. Felkaptam a fejemet. Oldalra néztem. Boka nézett rám. Majd a másik oldalra. Csónakos nézett rám.  

- Ki bökdösött fel? - Kérdeztem. 

- Csónakos volt. Én csak szólongattalak. - Mondta Boka. - Jól vagy? 

- Igen faszául. - Mondtam és felpattantam. - Ez hanyadik óra volt?

- Az utolsó. - Öszzepakolta a cuccaim. A hátamra vettem a táskám és odamentem azajtóhoz. Vártam amíg összepakolnak. - Mehetünk? - Kérdeztem.

- Persze. - Mondtam és megindultunk a folyosón. Mindenki beakart állni azzal az indokkal, hogy segítenek nekünk. De elküldtük őket azzal az indokkal, hogy a grund a mi ügyünk és nekünk kell megvédeni. Amikor kiértünk a suliból, összenéztünk. 

- Akkor kettőkor. - Mondta Csónakos, mi meg Bokával együtt mentünk haza.  Némán telt az út. Írtam Ernőnek, hogy megyünk harcolni. Boka az ajtóban volt, mikor menni készültem. 

- Szurkolok nektek! - Kiáltott apa.

- Én is magunknak. - Mondtam és becsuktamm az ajtót. Odamentünk a grundhoz. A legtöbben a homokbombákat gyúrták. 

- Neked is ott kell lenned fent. - Rakott oda egy létrát, hogy fel tudjak mászni. - Ne hagyjátok leesni.. - Leültem Csónakos mellé. Megjelent Áts Feri meg a társasága. Mi lebuktunk annyira, hogy ne látszódjunk. Amikor megindultak, mindenki dobálni kezdte őket. Bár ez nem nagyon fájt nekik. Csele visszavonulót fújt, amire becsalhatjuk a Pásztorokat. Boka felmászott a farakásokra.

- Krisznai! - Szólt Boka, de nem tudta végig mondani, mert neki ugrott az egyik Pásztor. Aztán Csónakosra is ráugrott az egyik Pásztor.  Csónakos leszorította a földre, de az felugrott. Na jó. Most én jövök. Megfogtam és behúztam Dávidnak. Erre mindenki lefagyott egy picit. Mindenki visszavonulót fújt. - Fiuk! Átsot engedjétek át! - Szólt nekik. - Timi ha le tudsz mászni segítség nélkül most csináld! - A vörösök is fújtak egyet. Arra mindenki özönlött. A fiuk átengedték Átsot. - Krissznai! Hol vagy már?! - Kérdezte Boka. Csónakosra néztem.