,,Kis Lány" A Pál Utcában

Négy

Reggel arra keltem, hogy iszonyatosan fáj a lábam és be van dagadva. Anyám bejött volna kelteni.

- Mi van a lábaddal? - Kérdezi anyám. Megnézte és megállapította a diagnózist. - Semmi bajod nincsen. Na húzd a segged a suliba! - Mondta. Mondom ok. Apa kint vár.

- Mi lett a lábaddal? - Vett ki egy kis jeget.

- Elestem a gangon. - Mondtam bizonytalanul

-  Majd a kocsiban megbeszéljük. - Suttogta és besegített a kocsiba. Rányomtam a jeget. - Na szóval...van még egy kis időnk. - Rátette a kezét a kormányra. - Mi történt igazából a lábaddal?

- Hát...Tudod vannak a barátaim...- Kezdtem bele.

- Ja igen, a Jó madarak. - Mondta.

- És van egy másik csapat, akiket nem kedvelünk. És ellopták a zászlónkat. És jelezni akartuk, hogy nem félünk tőlük. És ezért tegnap este betörtünk az ő területükre. Rájöttek, hogy ott vagyunk. Ezért észvesztve menekülni kezdtünk, mikor átmásztunk a kerítésen, rosszul érkeztem és ráestem a bokámra. - Mondtam. Ő szó nélkül nézett.

- Akkor most...két opció van. - Mondta. - Vagy kikérünk egy igazolást erre a napra. Bemész a házba és anyád csesztetni fog. Vagy...elviszlek kivizsgáltatni és az utolsó pár órában odamész, ameddig el nem megy anyád. - Mondta. - Mi a választás?

- A második. - Mondtam.

- Rendben. - Mondta és elmentünk megröntgenezni a lábam. Nem tört el szerencsére. De megzúztam rendesen. Ezért pihentetni kell és jegelni. Kaptam egy felmentést a hétre és erre a napra igazolást. Nem éltem vele inkább bementem az utolsó három órára. A fiúk jól megnézték maguknak.

- Így ráestél? - Kérdezte Boka.

- Aha. De nen tört el. Semmi olyan. - Mondtam. Valaki megérezte, hogy fázom, mert a hátamra terítették a pulcsimat. Hátra fordultam.

- Azt hittem már nem jössz. - Kolnay, Barabás és Csele is idejött.

- Te veled mi lett? - Kérdezik egyszerre. Csónakos is megjelent.

- Tegnap rosszul értem földet és megzúztam a lábam. - Mondtam. Már a fél csapat ott volt körülöttem, mikor Boka lépni kezdett.

- Hagyjátok már! - Szólt a többiekre. - Menjetek kicsit hátrébb!  Nehogy elájuljon itt nekünk, mert nem jutott levegőhöz. - Nemecsek annak ellenére, hogy tegnap megázott jól néz ki. - Majd Janótól kérek jeget. Gyere Csónakos segítsük fel...- Ekkor megjelent Rácz tanár úr.

- Kik alapítottak, Ghit egyletet?!- Mondta. Rámnézett. - Krisznai, miért nem voltál bent az első órán? - Kérdezi dühösen.

- Tanár úr én azért voltam bent csak az utolsó három órában, mert megnézték a lábamat. - Feleltem határozottan.

- Rendben...ezt még megbeszéljük holnap, első óra után. Ha jössz. Az egylet tagjai jöjjenek velem! - Mondta és az egylet tagjait magával vitte. Mi vártunk és vártunk. És vártunk. És vártunk és vártunk. Aztán kijöttek.

- Na mi lett? - Kérdeztem.

- Az egyletet feloszlatták. - Mondta Weisz.

- Elkobozták a pénzt és a ghittet. - Mondta Kolnay.

- Ti persze ötültök. - Mondták.

- Tudjátok, hogy viszonyulok a hülye egyletetekhez. - Mondta Boka.

- Csak egy nyakba tekert ghittünk volna. - Mondta Barabás.

- Hm...Van. - Kiköpte Nemecsek.

- Na mi megyünk mielőtt még rosszul leszünk. - Mondtuk és elmentünk a grundra. Mentünk volna ha apám nem jelenik meg. - Meg leszel?

- Aha. - Mondtam. - Mi lesz Gerébbel?

- Kirakjuk a csapatból. - Mondta és besegített a kocsiba.

- Ti meg lesztek? - Kérdeztem. Bólintott.

- Majd hívásban mindent meg beszélünk. - Mondta.