,,Kis Lány" A Pál Utcában

Három

Egy hónappal később

Deja vu érzésem van. Egy hónappal ezelőtt is így kezdődött minden. A barátságunk meg minden. Ma már mindenkivel jóban vagyok. De a ghit egyletbe nem vagyok hajlandó beszállni. Csónakos mellettem ült és nyomkodta a telóját, míg a csengő meg nem szólalt. Kint vártam, mikor Csónakos termett mellettem.

- Krisznai...- Megszólalt.

- Igen? - Kérdeztem. Ekkor megjelent valaki más is.

- Te vagy az aki behúzott Pásztor Dávidnak, egy hónapja? - Kérdezte. Kíváncsi és meglepett a tekintete.

- Igen. - Mondtam határozottan. - Ki kérdezi.

- Áts Feri. Te meg vagy Krisznai. - Nézett a szemembe. - Hát...Látjuk még egymást Krisznai Timi. - Mondta és elviharzott.

- Tehát ez volt a Füvészkert vezetője. - Csónakos halványan bólintott.

- Hazakísérjelek? - Kérdezte. Bólintottam. Elindultunk, amikor kaptunk egy értesítést egyszerre. Megnéztük. "Gyere a grundra, most!" Írta be a csoportba Leszik. Egymásra néztünk és rohanni kezdtünk. Addig nem álltunk meg, míg a grundhoz nem értünk. Ránéztünk Bokára.

- Ellopták a zászlónkat. - Mondta Boka. Erre összenéztünk.

- Ki volt az Papuskám? - Kérdezte Csónakos.

- Áts Feri. - Mondta Boka. Szóval ezért mondta, hogy mi még találkozunk. Csónakossal megint összenéztünk. - Mi a baj? - Kérdezi.

- Elmondjuk neki? - Kérdezem.

- Igen. Ilyen dolgot miért ne mondjunk el? - Mondta Csónakos.

- Mint elnök kérlek titeket, hogy magyarázzátok el! - Utasított minket Boka. Szólásra nyitottam a számat.

- Ma Áts Feri felkereste Krisznait. - Mondta Csónakos. - És azt mondta, hogy még látják egymást. - Lesütötte a szemét.

- Mondott még valamit Krisznai? - Kérdezte Richter.

- Azt, hogy...Én húztam e be a Pásztornak. - Mondtam.

- Mit feleltél? - Kérdezi Barabás.

- Azt, hogy igen. És, hogy ki kérdezi. - Mondtam.

- Te aztán tényleg bátor vagy. - Mondta Nemecsek. - Behúzol a Pásztornak, visszaszólsz Áts Ferinek.

- Nem bátor. - Mondtam. - Csak utálom az igazságtalanságot. - Erre elkezdtek nevetni.

- Kis szerény. - Mondta Geréb. Ekkor csörgött a telefonom. Felvettem.

- Timi azonnal gyere haza! - Ordított anyám. - Mit képzelsz, hogy minden nap egy csapat fiúval járkálsz. Olyan vagy, mint egy kurva! - Ezt mindenki hallotta.

- Muszáj neked mindig akkor ordítozni, amikor a barátaimmal vagyok? - Kérdeztem.

- Engem nem érdekel! Gyere haza! Most! - Utasított. Leraktam.

- Bocsi fiúk de a főnök asszony szava szent. - Mondtam és kimentem a kapun. Hazaértem és bementem a házba. Bevágtam az ajtót. - Na mi van?! - Kiabáltam. - Miért kellett fontos megbeszélésről elrángatni?! - Dühös voltam. Anya nem válaszolt csak ittam a vizét. - Ha ezt csinálod többet haza se jövök! Ez a héten a harmadik ilyen! Én utólag tudok meg mindent! Ezért utáltak meg a Siófoki barátaim is. Mert sosem mehettem sehova és sose tudtam miről van szó. - Bementem a szobába. Két órával később Boka csoport hívást indított. - Na miről volt szó? - Kérdeztem.

- Betörünk a Füvészkertbe és ott hagyunk egy cetlit azzal a felirattal, hogy itt jártak a Pál utcaiak. Ehhez keresek három önkéntest.

- Én benne vagyok. Mondtam. - Mindenki egyet értett.