,,Kis Lány" A Pál Utcában

Hét

Mindenki gyakorlatozott. Csak én, Csabi, Ernő meg boka. Ernő tüsszögött.

- Kösd fel rendesen azt a sálat Ernő. Ne fázz meg jobban. - Megkötötte a sálját. - Mondd meg nekik, hogy másszanak át azokra a farakásokra. Mérni akarom az időt. - Nemecsek elkezdett köhögve futni. - Te jól vagy? - Jött oda hozzám. Bólintottam. - Bocs, hogy nem engedek mostanság semmit, csak ugye amíg az orvos nem engedélyezi, addig ne ugrálj. Nehogy eltörjön a lábad. Nemecsek kiadta nekik a parancsot. Ekkor bejött a kapun Geréb. Karba tett kézzel álltam fel. Boka jelzett, hogy nem kell. Geréb levette a kalapját.

- Boka...Timi..- Köszönt nekem. - Szeretnék beszélni veletek.

- Nekünk veled semmi, beszélni valónk nincs. - Boka hátatt fordított neki. - A legokosabb, ha most kimész ahogy bejöttél.

- Jani...én mint jóbarát jöttem ide. - Mondta Geréb.

- Te ide mint jóbarát, nem jöhetsz már soha többé. - Felelte Boka.

- De Boka...visszahoztam tőlük a zászlótokat, amit tegnap Nemecsek meg Krisznai visszalopott. Csak a Pásztorok elvették tőlük. - Erre rámnézett, majd vissza Gerébre.

- Tedd le a zászlóz a kőre. - Geréb rárakta. - Elküldöm nekik. Majd visszavesszük tőlük mi magunk. Ha tudjuk. De tőled nem kell a zászló. És te sem kellesz. Gyere Timi.- Hátat fordítottunk neki. Utánunk futott.

- Timi...Legalább te bocsáss meg. - Kérlelt.

- Én már megbocsátottam. - Feleltem.

- De vissza nem vesztek? - Kérdezte.

- Nem. Semmi módon. - Mondta Boka. Geréb megfordult és inkább elment. Mindenki éljenezni kezdett. Nemecsek annyira rosszul lett, hogy haza kellett vinni. Én meg haza futottam mert azt mondta apám, hogy jöjjek haza. Én szinte futottam, mikor egy rendőr állt az ajtónk előtt. Elém áll.

- Kisznai Tíme Szilvia, született kétezer-négy május harmadikán? - Kérdi az uraság.

- Igen. - Mondtam.

- Akkor jöjjön be. Felteszülnk pár kérdést. - Mit tettem? Leültem a székre egy picit, aztán felálltam, mert szomjas voltam.

- Kér vizet? - Kérdeztem. Ő rázta a fejét. - Akkor iszom egyedül. - Suttogtam magamnak. Visszaültem.

- Tudta, hogy az anyja drogozik? - Kérdezte. Ez erős volt.

- Nem. De gyakran bántalmazott. - Mondtam.

- És, hogy bántalmazta? - Kérdezte.

- Sokszor ütött meg oktalanul. A verbális bántalmazásban is benne volt. - Mondtam. Kis idő múlva bejött apám is. Neki is feltett kérdéseket. Aztán elment és elvitték Anyámat. Megkönnyebbültem egy kicsit. Elmentem sétálni. Áts Ferivel meg a Pásztorokkal találkoztam. Amint megláttam őket megfordultam és leléptem. Vagyis próbáltam, mert odakiabáltak nekem.

- Timi! - Megfordultam lassan.

- Márk, Dávid, Feri...mit akartok? - Kérdeztem.

- Csak Nemecsek házát keressük. Te tudod? - Kérdezte Feri. Én unott és elgyötört arccal válaszoltam neki.

- Figyelj...nincs kedvem semmihez, meg senkihez, most vitték el anyámat a fakabátok. Én.. Én nem, bocsi. - Mentem volna, mikor megfogta a kezem.

- Elvitte anyukád a rendőrség? Miért? - Kérdezi Feri.

- Drogozott. - Mondtam és tovább mentem. Megint elkapták a kezem. - Mit akartok tőlem? Mit akartok Ernőtől? - Márk (A nagyobbik) kivett a zsebéből valamit. Dávid (A kisebbik) is kivett a zsebéből valamit. Felém nyújtotta a kezét. Megmutatta az üveggolyókat. Meg az enyémeket, amiket eljátszott. Azt gondoltam, neki adom, ha megnyert minden üveggolyót megkapja az enyémet is. - Az jó és mit csináljak vele? - Kérdeztem.

- Hát arra gondoltam, hogy te megmutatod az utat. Hogy visszaadjuk neki. - Mondta Márk.

- Rendben. - Adtam be a derekam. - De aki, Szilvizni fog azt tarkón hajítom. - Mondtam. Elmentünk Ernő házához. Beértünk a gangba. - Az az ajtó jobbra. - Mondtam. Becsengettem. Ernő anyukája nyitott. - Hogy van Ernő?

- Magas láza van. - Mondta. - De gyertek csak be. - Bementünk a szobájába.

- Ernő...Hogy vagy? - Kérdeztem.

- Jól...vagyok. - Mondta erőtlenül.

- Itt van Áts Feri meg a Pásztorok. - Erre felkapta a fejét. - Hoztak valamit. - Márk meg Dávid kivették a zsebükből az üveggolyókat és odarakták az éjjeli szekrényére.

- Gyógyulj meg. - Mondták és kimentek az ajtón.

- Nekem is ideje mennem. - Mondtam. - Pihenj. - Kimentem.

- Olyan jók vagytok hozzá. Köszönöm, hogy itt voltál Timi. Hálásak vagyunk, hogy itt vagy. - Mondta Ernő anyukája.

- Köszönöm, hogy láthattuk. - Mondtam és elmendtem. - Viszlát. - Mondtuk és elmentünk. - Nekem is mennem kell. Akkor holnap megbeszéljük a szabályokat. Sziasztok. - Mondtam.