,,Kis Lány" A Pál Utcában

2.1

Heló-beló! Itt vagyok megint egy jó kis kihagyás után. A karanténban unatkozom sajnos. De visszatértem untatni vagy szórakoztatni.

Öt évvel a történtek után:
Nos...Kezdjük elölről. Krisznai Timi vagyok Siófokról. A szüleim jobb munka lehetősége miatt, felköltöztünk Budapestre, azon belül Józsefvárosba. Tehát új suli, új barátok. És másnap meg ismerkedtem, Boka Jánossal, Nemecsek Ernővel, Geréb Dezsővel és Csónakos Andrással. Ők a Pál utcai fiúk. Ők a barátaim. Legalább is voltak. Az ellenséges csapat főbb tagjai: Áts Feri, Pásztor Márk és Pásztor Dávid.Ők a Füvészkertbe tartoztak. Áts Feri meg bandája szemet vetett a Grundra, a mi székhelyünkre. Geréb elárult minket, Nemecseket háromszor megfürdették a jéghideg vízben, nekem összetört a lábam és hiába az egész cécó, mert nem Áts Feriék vették el a Grundot, hanem a tulaj eladta. Engem randira hívtak és még jól is sikerült. Apám pár nappal később szólt, hogy vissza kell költöznünk Siófokra, beleegyeztem és tanév végén költöztünk vissza. Azóta öt év telt el, én rajzkurzusokra jártam és tetováló művész lettem, piercinges és még fodrász is. Igaz nem vagyok az a csajos csaj, de valamiből meg kell élni. Szóval itt állok, lassan egy hete visszaköltöztem Józsefvárosba és még a régi Grund felé se néztem, bár már el is felejtettem, hogy hol is van. Éppen a lakásomba megyek, amikor összetalálkozom egy szőke férfival, aki nagyon engem nézett. Hátra nézek, a csávó még mindig engem néz.
- Segíthetek? - Kérdezem.

- Te vagy az a tetováló, akit mindenki dicsér? - Kérdezi megszeppenve.

- Én vagyok. - Feleltem. - Ki kérdezi? - Kérdeztem.
- Éljen a grund! - Mondta. Ekkor nagyot néztem. A szemöldököm az egekben. Az agyam pörög.
- Nemecsek Ernő!? - Bólintott. - Azt a rohadt, de megnőttél. - Mondta. Nemecsek elmosolyodott. - És mi történt utánam? A többiek, hogy vannak? - Kérdeztem.
- Minden és mindenki jól van. - Mondta Nemecsek. - Nem is tudtam, hogy itt laksz. Nagyon megváltoztál külsőre. - Lenéztem a ruhámra. Most jelenleg egy fekete haspóló és egy rövidnadrág volt rajtam, egy magas sarkúval.
- Ó...Általában nem így nézek ki. Csak volt egy kis buli, a barátnőmnél. Igaz, hogy nincs sok időm..- Néztem a telefonomra. - De nincs kedved feljönni egy kávéra? - Kérdeztem reménykedve. Nemecsek ránézett a karórájára. Bólintott. Én levettem a magassarkúmat és felrohantunk, mint tizedikben. Kinyitottam az ajtót és a szeme elé tártam a rock poszterekkel feldíszített lakásomat. Körbe nézett. Én beindítottam a kávé gépet. Ernő leült a székre. Én ameddig nem készült el a kávé, addig átöltöztem.
- Jaj megint meg fog szólni a főnököm, mert pia szagom van. - Mondtam magamba, de Nemecsek hallotta.
- Bokát is párszor megszólta. - Mondta. Én átvettem a hosszú fekete nadrágom és a rövid ujjú pólóm, ami fehér volt. A cipőm is fekete volt. A kávé gép sípolt. Kifutottam a konyhába. Kivettem a bögréket és Ernő felé fordultam.
- Cukor, tej, mehet? - Ő bólintott. Beleraktam. Én kivettem a konyha szekrényből egy kis whiskey-t, ami a hétvégi házi bulimból maradt. Egy kicsit beleöntöttem a kávémba. Visszafordultam Nemecsekhez. - Na szóval... Mi újság? - Kérdeztem.
- Jó gyors vagy...- Mondta. - Ö...leéretségiztünk, van végre egy másik székhelyünk. Összebarátkoztunk a Pásztorokkal meg Átsal. - Ekkor félrenyeltem a kávém.
- Ezt hogy? - Kérdeztem. Ő elmosolyodott.
- Nem tudom. A volt barátnőmmel jóba voltak és...hát így lettünk barátok. - Mondta. Felhörpintettem a kávét. Ernő is. Én összepakoltam a cuccaim és kiálltam az ajtóba. Nemecsek is gyorsan követett
- Ha úgy gondolod, ma este átjönnek a többiek inni meg ilyenek. Ha akarsz, akkor átjöhetsz. 38-as lakás. - Mondta és lefutott a lépcsőhöz. Ránéztem a telefonomra és lassan indulnom kéne. Meg nyomtam a liftet és lementem a nulladik emeletre. Szinte futottam a mélygarázsig, és megkerestem a motoromat. (Igen nagyon sok történetem van, amiben a főszereplőnek motora van. Én imádom a motorokat és motorozni szeretnék.) Gyorsan beindítottam és már szálltam is. Beértem a tetováló szalonba és mindhárom munkatársam már nagyban tetovált vagy szúrta valakinek a fülét. 

- Öt percet késtél csajszi. - Mondta Anikó. Én kapkodtam a levegőt. 

- Van kuncsaft? - Kérdeztem. 

- Van egy. Tetkót akar. Nemsoká jön. Ő a tied lesz. - Felelte Ati. Ő a legjobb tetováló itt. - Ja meg...- Ült le a székre, amíg a csajszi, akit tetovált pihent. - Ma este nálam lesz egy kis bulika. Cigi, pia...fű.Minden ami szem-szájnak ingere.  - Mondta.

- Jaj...Ati. - Mondtam. - Ma is alig bírtam felkelni...Tegnap is. Ez a héten a harmadik buli, ami után másnapos vagyok. Nem baj ha most kihagyom? - Mondtam unottan. Ekkor bejött valaki az ajtón. 

- Na lám csak lám...Krisznai Timi...- Mondta a férfi. Barna szeme volt és szőke haja. - Hallottam, hogy megint a Pesti utcákat taposod, de, hogy tetováló vagy. - Ati felállt. 

- Szevasz Feri! - Fogott kezet vele. - Most milyen tetoválásban gondolkodsz tesó? 

- Elszívok egy cigit. Amellett megbeszélhetjük. - Mondta. Ati hátra lépett és feltette a kezét. 

- Nem én csinálom neked. - Felelte Ati. Rám mutatott. - Krisznai csinálja neked. - Erre elmosolyodott. - Gyerünk Timi! Beszéld meg vele. - Lökött rajtam egy kicsit. Kimentünk az épület elé. 

- Azt hittem Nemecsek viccelődött, amikor azt mondta visszajöttél. De ugye, hogy megmondtam, hogy még látlak.  - Mondta. Rágyújtott a cigire. Ezt a kijelentést megmosolyogtam. 

- És hogy-hogy haverok lettetek? - Kérdeztem. - Annyira nem bírtátok egymást. 

- Hát, gondolom már hallottad Nemecsek verzióját. - Nézett rám. - De nem ez a fontos. Hogy-hogy visszajöttél? - Kérdezte. 

- Hát az akkori barátom megcsalt és már hiányzott Pest. Így visszajöttem. Egy hete jöttem. - Egy perc néma csend. - Na de...Milyen tetoválás kell? - Kérdeztem. 

- Nos egy pici kismadár. - Mondta. - Ebben gondolkoztam. A karomra kérem. 

- Menni fog. - Mondtam. Elszívta a cigit. Bementünk. Leült a székre. Én felhúztam a póló úját, lefertőtlenítettem a tűt, meg a bőrét. Megrajzoltam a kismadarat és megmutattam neki. - Így jó lesz? - Kérdeztem. Ő bólintott. Beletöltöttem a festéket a tűbe. Ekkor félre söpörte a nyakamból a hajam. Látta az én tetkómat. Egy végtelen jel és egy felírat. Éljen a Grund! Ez volt rajta. Elmosolyodott. Amikor kész lett meglepődtem. Egy rándulás nem volt az arcán. Éppen törölgettem a friss tetkót. - Hogy csináltad? 

- Mit? - Kérdezte.

- Azt, hogy ameddig csinált egy rándulás nem volt az arcodon. - Mondtam. 

- Tudod...én apám cégénél dolgozom. Ott keménynek kell lenni. - Mondta. Erre bólintottam. Felült. - Este lesz egy kis házibuli Ernőnél. Ha..akarsz...

- Tudom. Reggel beszéltük. - Erre Ati megszólalt.

- Nem fog elmenni. Én egy másik buliba hívtam. Arra is nemet mondott. - Mondta Ati. 

- Hát Feri...Ahogy látom. - Feleltem. Feri bólintott és távozott. 

- Szóval ismeritek egymást. - Könyvelte el Anikó egy olyan..."Tudom mi van itt" mosoly keretében. 

- Ne is álmodj róla! - Mutattam rá. 

- Ugyan már. - Fordult meg Rebeka a széken. - Látszik, hogy néz rád. Lerí róla, hogy bejössz neki.