Nevem : Kegyetlen Arany

6.fejezet - Ajtók sora

Szèlesre tártam az ajtót előttem, s ismét egy folyosón találtam magam. Félve léptem át a küszöböt, majd egyre beljebb és beljebb merészkednem az üresen kongó félhomályba. Egyre csak nyikorgott a talpam alatt a fapadló, s kívántam minél hamarabb jussak vissza a hallba. Egy pillanatra megtorpantam, s halk lihegés ütötte meg a fülemet, ha csak egy pillanatra is. Hátrakaptam a fejem, s egy villódzó szempár figyelt a sötétből. Gyorsabban szedtem a lépteimet a folyosó végéig, de mire a kilincset a kezembe kaptam volna valami hatalmas erővel rontott nekem. Csongor volt, kicsit tépázottan, de magabiztosan. Egyre csak szorított a padlózathoz a két kezemnél fogva rajtam tápászkodva, szerencsés helyzet mondhatom.
- Főnök látni akar.- mondta két lihegés közben.
- Akkor elengednél légyszi, így nem tudok menni..-mondtam neki halkan, kérőn a szemébe nézve.
- Elnézést.- majd elkapta a fejét és villámgyorsan a talpára ugrott, majd felhúzott engem is.
- Bocsáss meg a kellemetlenségért, de oda nem teheted be a lábadat.- mondta elnézően.
- Oh ez esetben bocsi.- majd a fejemet vakarva rámmosolyogtam bocsánatom jeléül.
- Nem gond, bár tudnod kellett volna..-mondta mindennemű szemkontaktus kerülve.
-Odavezetsz? - kérdeztem egy perc kínos csönd után.
- Öhm...igen, persze.- majd megindult jelezve, hogy kövessem.

A lépcső mögötti ajtó hatalmas termet rejtett, tele asztalokkal, székekkel és gyönyörű faragott szekrényekkel. Több kisebb csillár is csüngött le a plafonlór amit freskó díszített. Mintha egy barokk kastélyba lépett volna az ember. Ennek a teremnek a közepén ült főnök, azaz vöröske, körülötte Csongorral egyforma szerelést viselők és persze Csanád is ott volt. A vörös egy nagyobb karfás székben terpeszkedett, egyik lábát a karfán pihentette, olyan hatást keltett mint aki nem tud normálisan ülni.
- Hivatott uram?- kérdeztem elé érve.
- Nem uram hanem Bence és igen hivattalak. A pontos okát én sem tudom a mester kérte hogy keresselek meg.- mondta még mindig rám se hederítve.
Szóval akkor Mr. Ázsia keres vagy valamelyik másik fószer?
- És öhm...merre találom?- tettem fel a kérdést amire egy egyszerű válrántást kaptam. Komolyan ha tehetem ő lesz az első akit fejbelövök és akkor majd rángathatja a vállát.
- Nem tudom, majd jön ha akar. Addig vársz.- mondta hanyagul majd mit sem figyelve rám tovább a mellette álló palihoz kezdett beszélni.

Kerestem egy szabad asztalt és a székbe süppedve unatkoztam. Csongor lépett oda hozzám.
- Esetleg kérsz valamit?- kérdezte törődően.
- Ami azt illeti igen, valami ehető jól esne, köszönöm.- mondtam mosolyogva. Nem tudom mi baja van, csak úgy elviharzott. Valamit nagyon rosszul csinálok a barátkozás terén asszem...
Egy bő fél óra mulva megjelent pirítóssal és kaviárral. Huhuu utálom a kaviárt, egyszer ettem valami banketten és már akkor is borzalmas volt.
Biccentéssel megköszöntem és nekiláttam a vajas pirítósok elfogyasztásának. Nincs az az Isten hogy én azt megegyem. Furcsálló szempárok sokasága pásztázott amíg be nem fejeztem az étkezésem. Miért olyan fura ha valaki nem szeret valamit? Mindegy is. Csongor megjelent egy csésze teával és elemelte előlem a tányért. Utána kaptam, majdnem kivertem a kezéből a tányért.
- Mond meg hova vigyem vissza, ne fáradozz.- mondtam egyeszerűen, nemleges választ el nem fogadva.
- Veled megyek és megmutatom.- jólvan Csongorkám ügyike vagy vetted a jelet, gondoltam majd kuncogva egyet felálltam, betoltam a széket és követve kedves barátomat megindultam az engem bámuló öltönyösökön keresztül.
-Mit néznek ezek?-gondoltam- Nem ismerik a jómodort?- majd püffögve egyet becsuktam a lépcső mögötti ajtót és az előttem haladót követve igyekeztem a konyhába.