Ellenség vagy szerető?

1. Fejezet - A hirtelen csók I

Harry egy nappal azután, hogy Hagrid megmutatta neki mi lesz az első próbán a feladat, szomorúan, de céltudatosan kezdte el a folyosókat járni. Ugyanis meg szerette volna találni Cedrig Diggoryt, a Trimágus Tusa másik Roxforti bajnokát, hogy segítsen neki azzal, hogy vele is megosztja a hallottakat.

Mikor meglátta az udvaron a fiút pár Hugrabugos társaságában, egyből felé vette az irányt, mikor is meghalotta egy ismerős, ám számára kedves ember hangját, Draco Malfoyét. A tejfölszőke hajú fiú a fán ült és Potterre várt, hogy jól kiossza ( persze csak a griffendéles fiú figyelmét akarta magára vonni ).

Majd mikor leugrott a fáról Harry odament hozzá és csak ennyit mondott :
- Tudnánk beszélni négyszemközt?
- Persze Potter . -mondta Draco, majd elvonultak pár folyosóval arrébb.

- Szóval, miről akartál beszélni? - kérdezte a mardekáros.
- Ha mardekáros lennék... - kezdett bele félve mondatába a szemüveges - ... akkor büszke lennél rám?
- Hát ... én.... nem is tudom - dadogta Draco.
Harry ekkor gondolkodás nélkül a falhoz nyomta, majd lágyan megcsókolta. Draco visszacsókolta ugyan, de mikor befejezték, teljesen lefagyott a tekintete, majd elrohant se szó, se beszéd nélkül.
A griffendéles ott maradt egyedül, majd mikor eszébe jutott miért ment eredetileg az udvarra, újra célba vette.

A nap további részét egyedül töltötte, ugyanis Ron nem állt vele szóba, Hermione Ron mellett volt, illetve barátainak más elfoglaltságai voltak.

Este sokat gondolkodott. Gondolatai között megfordult többek között a tusa, a hátat fordító barátai, meg Draco. Igen, Draco Malfoy elkezdett járkálni a fejében órákig.
Végiggondolta mióta is szereti igazán és rájött, hogy már harmadik óta fogta meg a fiú a "varázsával". Majd végiggondolta mi is vezette rá a mai tettére.

Reggel 1 óra alvás után nehezen kelt fel, majd felöltözött és elindult a Nagyterem felé, hogy megreggelizzen.

Mikor beért a Nagyterembe, az összes tekintet a fáradt arcára tapadt. De ő csak ment tovább és helyet foglalt Hermione mellett, aki éppen a bájitaltan könyvét bújta. Mikor felnézett a könyvből, egyenesen a szörnyen festő Harry szemébe nézett.
- Mi a baj Harry? Nem nézel ki valami jól. Nem aludtál az éjjel? - tette fel a kérdéseket.
- Igen, össz-vissz 1 órát sikerült aludnom.
- Miért, mi történt?
- Ha tudni szeretnéd, akkor ezt órák után négyszemközt is megbeszélhetnénk.
- Rendben.
Harry felállt, majd tekintetével egy másikat keresett, mégpedig Dracoét. Nézésük egybeakadt egy pár másodpercre, majd Harry elhagyta a Nagytermet.

Az órák után Harry elment a könyvtárba, hogy beszéljen Hermionéval, ám Ront is ott találta.
- Figyelj haver... - kezdett bele Ron - szeretnék bocsánatot kérni. Bunkó voltam, és biztos vagyok benne, hogy nem te dobtad a neved a Tűz Serlegébe.
- Végre hogy megjött az eszed. De köszönöm. - ölelte meg barátját.
- Na most hogy kibékültetek, Ronnak és nekem is elmondhatnád miért vagy fent éjszaka, és miért vagy teljesen lelombozva. - szólalt meg Hermione.
-Rendben gyertek. - majd egy üres asztalra mutatott.
- Mielőtt elmondanám, tartozok egy vallomással nektek. Szóval én egy ideje tudom.... magamról.... hát hogy is mondjam.... ööö.... hogy meleg vagyok. - és várta barátai reakcióját.
Ron teljesen levolt döbbenve, de Hermione szakította félbe a kínos csendet:
- Semmi baj Harry, köszönjük, hogy elmondtad. Tudjuk milyen nehéz ezt bevállalni, és te ugyanaz az ember maradtál, semmivel sem kevesebb.
- Igen haver, mi még ugyanúgy szeretünk. - helyeselt Ron.
- Köszönöm srácok. - mondta nagy mosollyal a száján.
- Szóval ez bántotta a lelkedet? - kérdezte Ron.
- Nem teljesen. Ugyanis tartozok mégegy vallommással mielőtt elmondanám a valós okot ami ehhez kötődik. Szóval én nekem régóta tetszik egy srác... és ez Malfoy.
Barátai ledöbbenten ültek előtte és semmit nem tudtak szólni.
- Wáó, haver ez azért durva. - Kezdett bele Ron. - Mármint te szereted ... teljes szívedből ... Draco Malfoyt ?
- Hát igen, nem is Lucius Malfoyt. - kuncogott Harry.
- És mond már el végre mi bántotta a lelkedet. - kérlelte Hermione.
- Az történt, hogy tegnap elmentem megkeresni Cedriget, hogy megosszam vele az első próba témáját. Majd útközben Draco megszólított és beszólt nekem. De én nem szóltam vissza, hanem csak félrehívtam mert kérdezni akartam tőle valamit.
- Mit kérdeztél tőle? - kíváncsiskodott Hermione.
- Azt, hogy büszke lenne-e rám, ha mardekáros lennék. Erre nem tudott válaszolni, majd valami ötletnél fogva megcsókoltam. Én sem tudom miért de csak jött az érzés. Majd mikor elváltunk a szemembe nézett és elrohant. Én meg egésznap bűntudatot éreztem.
- Te ... te megcsókoltad Malfoyt? - akadt ki Ron.
- Igen, de már látom, hogy hiba volt. Draco nem szeret. És valószínűleg mindenkinek szét fogja kürtölni, hogy a fiúkhoz vonzódom.
- Jajj Harry, nem hiszem. És tudod miért nem? Mert már régóta gyanakszok arra, hogy Draco szerelmes beléd. És lehet most is csak megijedt.
- Hermione ne butáskodj ! Ha szeretné Harryt az a görény, akkor nem bántotta volna meg. - mondta Ron majd átölelte Harryt.

Megcsinálták házi feladatukat, majd visszatértek a klubhelyiségbe.

Harry fáradtan vetette bele magát az ágyba és rettegett Draco miatt. Majd mikor lehajtotta szemeit, elnyomta az álom.