Ellenség vagy szerető?

2. fejezet - A hirtelen csók II

- Fogadtunk apámmal mikor elújságoltam neki, hogy Harry Potter is Trimágus Bajnok lett egy tévedés során. Nagyot nevetett ahogy én is. - mesélte Draco Pansynek vacsoránál. - és már azt is kitaláltam, hogy fogom legközelebb magamra hívni a figyelmét Potternek.
- Na mesélj, mit ötlöttél ki?
- Felmászok egy fára és jól megmondom neki a magamét.
- Draco, látom rajtad, hogy tiszta szívből szereted. Miért nem beszélsz vele inkább normális körülmények között?
- Nem tudom miről beszélsz....
- Arról, hogy harmadik óta róla álmodozol. Étkezéseknél le sem veszed róla a szemed. És tudod mit szerintem ő is szeret.
- Jó lehet, hogy tetszik, de nem hiszem, hogy viszonozná az érzéseimet. - mondta Draco elkeseredve.
- Ezért kéne beszélned vele.. - kezdett bele Pansy amikor is Draco közbeszólt.
- Pansy ne is folytasd. Nem hinném, hogy a Kis Túlélő az azonos neméhez vonzódna. Pláne nem azt, hogy a legnagyobb ellenségéhez. Úgyhogy én szerintem nem is lenne rá lehetőségem, hogy beszéljek vele négyszemközt, bevalljak neki mindent és mivel elutasító (már pedig az lenne) akkor sem hagyná szó nélkül az elkövetkezendő napokban.
- Jólvan Draco, csinálj amit akarsz, de a beszólásaidra nem vagyok többé kíváncsi mert még a vak is látja, hogy szeretitek egymást. - mondta Pansy, majd elhagyta a Nagytermet.

Draco is elindult, majd fáradtan lefeküdt aludni. Végiggondolta mi lesz másnap.
- Biztos, hogy megvalósítom holnap a tervem. Potter biztos nem hagyná szó nélkül. És lehet beszélhetnék is vele. - gondolta Draco, mikor szemeit el is nyomta az álom súlya.

Másnap Draco órák után boldogan kezdte a tervét megvalósítani. Elkezdett felmászni az udvaron lévő fára, mivel gondolta Harry biztosan arra fogja venni az útját. Így is lett. Mikor meglátta Harryt boldogság töltötte el a szívét. Mikor feltűnt neki, hogy túl régóta bámulja, elkezdte a mondókáját:
- Potter, fogadtunk apámmal. Azt mondta 10 perc alatt fogsz kiesni - mondta közben leugrott a fáról. - én csak 5-öt adtam - majd egy gúnyos mosolyt húzott a szájára.
-Tudnánk beszélni négyszemközt? - kérdezte Harry.
- Persze Potter. - mondta Draco, ám eközben kipattant a gondolat a fejéből:

Vajon hallgassak Pansyre és beszéljek vele most. Hiszen ő hívott félre, így nem lenne feltűnő. De mivan ha elutasító lesz ami elég valószínű, de napok múlva azt fogom hallgatni, hogy összesúgnak a hátam mögött.

Draco csak követte Harryt, de amikor úgy gondolta, hogy elég messze kerültek a többiektől, megtörte a csendet:

- Szóval, miről akartál beszélni? - kérdezte a mardekáros.
- Ha mardekáros lennék... - kezdett bele félve mondatába a szemüveges - ... akkor büszke lennél rám?
- Hát ... én.... nem is tudom - dadogta Draco.
Harry ekkor gondolkodás nélkül a falhoz nyomta, majd lágyan megcsókolta. Draco visszacsókolta ugyan, de mikor befejezték, teljesen lefagyott a tekintete, majd elrohant se szó, se beszéd nélkül.

Lehet, hogy Pansynek igaza volt. Lehet, hogy Harry tényleg a saját neméhez vonzódik. Lehet, hogy tényleg szeret. Nem az nem lehet. De akkor minek csókolt meg? Lehet játszadozik? Lehet, hogy le akar majd gyengíteni, hogy megtámadjon. Nem hinném...

Ezek a gondolatok jártak Draco fejében, míg meg nem találta Pansyt.

- Draco mi történt veled? - kérdezte a lány aggódva.

- Har... Potter meg.. megcsókolt.. és... és.. - zihálta Draco az egészet, míg barátnője félbe nem szakította egy nyugtató öleléssel.

- Nyugi.. látod? Megmondtam. Szeret téged. Remélem meg tudtátok beszélni.

- Nem sajnos.

- Miért nem?

- Najó... - Draco kifujta a levegőjét, hogy érthetően tudjon beszélni. - Elmesélem...

-... mikor megcsókolt, ugyan visszacsókoltam. De észbekaptam, hogy mi is történt. Így elrohantam és egyből téged kezdtelek el keresni. Mivan ha ez egy csapda?

- Ugyan ne butáskodj. Miért lenne csapda? Ha csapda lenne szimplán csak szerelmet vallott volna, de megcsókolni nem csókolt volna meg.

- Honnan tudod? Honnan tudhatnád? Az is lehet nagyon jól tud színészkedni. Tudod mit, holnapután úgyis megyünk Roxmortsba. Ott mindent átbeszélünk egy vajsör mellett.

- Te komolyan italba folytanád az érzelmeidet? Ahelyett, hogy megbeszélnéd Blaisezel vagy esetleg velem?

- Azt fogom tenni, csak szükségem lesz egy kis segítő támaszra.

Draco elköszönt Pansytől, majd felment a klubhelyiségbe megírni a háziját. Mikor végzett vele átöltözött, majd lefeküdt aludni. Nagynehezen elaludt.

Másnapja átlagosan telt. Egy dolgot kivéve. Egyfolytában a csók járt az eszében.
-Mikor lesz végre hétvége? Összetörök teljesen.

Mikor az óráinak vége lett, nem akart látni senkit, így felvonult a szobájába. Még vacsorázni sem ment le.

Lefeküdt de a szemére sehogy sem jött álom. Így csak a plafont bámulta.

- Haver.. Van valami baj? - szakította meg a csendet az akkor benyitó Blaise.- Nem is festesz jól, meg Pansy is mondta hogy valami gigszer van. Mond el kérlek.
- Figyelj! Hétvégén lemegyünk Roxmortsba Pansy, te és én. Ott mindent elmondok. De már fáradt vagyok és fél órája próbálok aludni.
- Rendben, jó éjt.
-Jó éjt!

Draco még így is sokáig nézte a fehér mennyezetet. De másfél óra gondolkodás után sikerült elaludnia.