Ellenség vagy szerető?

9.fejezet - Az átok

Piton a laborjába vitte Harryt, ahol egy erről szóló könyvet kerestek. Harry rácsodálkozott, hogy mennyi sötétmágiával teli könyv van itt. De hamar kizökkentette Piton hangja a gondolkodásból.

- Tessék itt van egy könyv ami rengeteg hasznos infót tartalmaz. - közben visszavezette a nappaliba Harryt és ismét a fotelekben foglaltak helyet. - Harry, ami veled történik majd, nagyon megfog viselni. Lehet, hogy tényleg kileheled a lelked, de az is lehet, hogy túléled, de egész életedre szürkén fogsz látni. Mintha egy dementor lenne a háziállatod amit mindenhova sétálni viszel. Igen, sajnos el kell hogy szomorítsalak. Nagyon kicsi esély van rá, hogy túléld, de mindent megteszünk. Életed leghosszabb és legfájdalmasabb félévében lesz részed.

- Tanárúr, elnézést, de egyvalamit nem értek. Ki átkozhatott meg úgy, hogy ne vegyem észre.

- Mond csak Potter mikor ájultál el utoljára?

Harrynek nem kellett sokat gondolkoznia, ugyanis előtörtek belőle az emlékek. Az emlékek a kviddicsvilágkupáról.

- Az év elején a kviddicsvilágkupán, mikor jöttek a halálfalók.

- Ezzel már előrébb járunk több szempontból is. Az egyik, hogy tudjuk, hogy valószínűleg halálfaló volt. A másik amit kitudunk számolni, hogy meddig maradsz biztosan életben. Viszont most jól figyelj rám. Bármi is történik, próbáld mindig a pozitív oldalát nézni. Azzal tudod enyhíteni az átok hatását és húzni az időt, ha boldog vagy. Ha szomorú vagy szólj azonnal valakinek. Egy sírással most többet ártasz magadnak, mintha leugranál valahonnan.

- Szóval a legfontosabb, hogy sose maradjak egyedül.

- Pontosan. Viszont most menj vissza a hálókörletetbe. Adok egy adag altató és nyugtató bájitalt. Ha bármikor rossz álmod lenne igyál meg egyet-egyet.

- Köszönöm Professzor. - Harry elindult az ajtó felé, de a kilincset megfogva megtorpant. - Tanárúr! Lehetne mégegy kérésem.

- Mondja.

- Megtenné, hogy tényleg senkinek nem szól a kapcsolatunkról Dracoval? Tudja csak mi négyen tudjuk, és nem nagyon szeretnénk ha ez kitudódna, főleg Draco apja miatt.

- Persze Potter, eddig is tudtam tartani a szám ezután is fogom.

- Köszönöm. - ekkor Harrynek kikerekedett a szeme - Micsoda? Maga tudta?

- Potter tudja jól, hogy évtizedeken át tanultam az okklumenciát. Emellett nem volt nehéz észrevenni.

- Oh, hát akkor további szép estét önnek! És mégegyszer is köszönöm!

- Viszlát!

Harry szép lassan ballagott fel a Griffendél tornyához. Éppen lépett volna be a klubhelyiségben, amikor meglátta barátait.

- Sziasztok!

- Szia! Na gyorsan menjünk föl mert nemcsak mi vagyunk. - sietette Ron őket. Elmondták a jelszót, majd fölmentek a fiúk szobájába. Szerencsére senki nem volt a szobában, így Hermione is be tudott menni.

Harry leült az ágya szélére, mikor is valami hirtelen leteperte.

- Szia Édes! - mondta Harry majd levette a köpenyt szerelméről, aki csókkal ajándékozta meg.

- Na ne most turbékoljatok kérlek. - mondta Ron.

- Mi volt Pitonnál? - kérdezte Hermione.

- Adott egy könyvet régi átkokról, pár bájitalt és elmondta, hogy mikre kell vigyáznom. Annyi a lényeg, hogy próbáljak mindig optimista lenni, ha meg szomorú vagyok, feltétlen szóljak valamelyikőtöknek.