Ellenség vagy szerető?

7. fejezet - A rémálom

Másnap Harry fáradtan kelt. Hiába aludt többet, mint szokott, rettenetes rémálma volt.
Álmában Dracoval volt felnőttként, egy szép  tisztáson. Ez egy másik világ volt. A világ ahol nincsen Voldemort, Harry nem híres, nem akarja minden sarkon elkapni valaki egy fotóért vagy esetleg egy interjúért, nincs kiválasztva trimágus bajnoknak és nincsen szinte senkinek semmilyen gondja, baja. Ez a világ tökéletes. Mindenki boldog volt. De legfőkébb ő és szerelme, ott azon a tisztáson. Beszélgettek a fűben ülve. De Harrynek rossz érzése volt. Nem tudta mi az. Mikor elcsattant egy csók, beborult az ég. Olyan hirtelen, hogy Harryék azt hitték vihar lesz. De sajnos nem. Ez más volt. Gyorsan felálltak majd elkezdtek szaladni. De hiába mert minden megfagyott körülöttük. Dementorok jöttek, de nem csak egyedül. Jött egy férfarkas is. Miközben a dementorokkal foglalkoztak, a vérfarkas megtámadta Dracot. Hiába küzdöttek. Harryt elkapta egy kötözőbűbáj, így végig kellett néznie, ahogy szerelmét felszabdalja, majd otthagyja az az ember. Sikerült kiszabadulnia a kötelek fogságából, de késő volt. Draco meghalt, és ő hagyta. Órákig zokogott fölötte, mígnem elaludt. Egyszer csak elkezdték rángatni és szólítgatni.

- Harry! Harry! Kelj fel haver! Harry!

Harry felkelt, de csak sírni tudott. Azt hitte valóság volt. Egy borzalmas valóság.

- Harry, semmi baj, csak rosszat álmodtál. - ölelte át barátját Ron. - Mit álmodtál?

Harry elkezdett szipogni. - Azt, hogy Draco meghalt. A szemem láttára, és én nem tettem semmit.

Egész reggel Harry csak szipogott az ágyában. Próbált megnyugodni. Reggelizni sem akart lemenni, hiába szólt neki többször is Ron.

- Figyu haver, nembaj ha én lemegyek reggelizni?

- Nem, menjél csak nyugodtan.

**Ron**

Mielőtt elindultam reggelizni, megkerestem gyorsan Harry köpenyét. Szegényt úgy sajnálom. Nem lehet így élni. Kínok között.

Kitaláltam valamit. De remélem, hogy nem fogok átkokat kapni a fejembe. Éppen sétálok le a Nagyterembe, amikor is megpillantom azt az embert akire most szükségem van.

- Malfoy! - kiáltottam utána.

- Szervusz Weasley! Mit szeretnél?

- Harry rosszul van. Nagyon borzalmasat álmodott veled kapcsolatban és most nem tud megnyugodni. Egész reggel sírt és nyugtalan volt. Kérlek segíts neki.

Láttam az arckifejezésén, hogy rendesen megijedt. Egy pillanatra lehullt az a tipikus Malfoy álarc. Viszont mikor észbekapott csak ennyit mondott: - Vigyél oda!

Elindultunk a Griffendél toronyhoz. Viszont mikor már csak egy folyósónyira voltunk, odaadtam neki a köpenyt.

- Ezt vedd föl kérlek. Majd visszaadod Harrynek. Elmondom a jelszót és menj be. A szobánk a 3. ajtó.

- Köszönöm Weasley!

Fura volt ezt hallani egy Malfoy szájából. De jól esett, hogy Harryért tényleg bármit megtenne. Elvittem a festményig, elmondtam a jelszót és beengedtem Dracot. Utána visszamentem reggelizni, és mindent elmeséltem Hermionénak.

**Draco**

Számomra furcsa a Griffendél klubbhelyisége. Túl világos és fényes. De inkább nem ezzel kéne törődnöd Draco, hanem Harryvel. Elindultam a fiúk hálótermeihez, majd szépen lassan benyitottam a 3. ajtón. Körbenéztem a szobában és ott láttam a leghátsó ágyon a szerelmemet. Ott fekszik és sír. Nagyon rossz így látnom. Szépen lassan leveszem a köpenyt, összehajtom, majd leteszem a szekrényére. Leülök az ágya szélére és csak elkezdem simogatni a vállát.