Vigyázni akartam rád /Yoonmin\

~II~

Második szemsz.

Boldog vagyok? Igen. Van családom akik nagyon szeretnek engem, most fejeztem be az iskolát és még az osztály egyik legjobb tanulója is vagyok, jó azért ne hívjatok okoskának annyira nem vagyok jófiú. Nemrég költöztem el a szüleimtől, magányosnak is érzem magam mert a legjobb barátom Tae is messze lakik csakúgy mint a szüleim. Anyuék fizetik egyenlőre a lakásomat amíg talpra nem állok, de ne higgyétek azt hogy gazdagok vagy valami csak szimplán egykének születte és minden félretett pénzüket rám akarják költeni, hogy nekem egy tökéletes életem legyen majd.
Mesélek még magamról ne aggódjatok.
Jimin vagyok 23 éves ,Koreában lakom a fővárosban egy csinos kis kávézó mellett egyedül , vagyis nem teljesen van egy kiskutyám Ben.
Őt is hoztam magammal ,nem bírtam volna anyáéknál hagyni Busanban. Jelenleg nincsen munkám de ezen változtatni fogok minél előbb. Nem akarok egy ingyen élő lenni.

Reggel picit még ébredésem után lustán nyújtózkodtam vagy 20 percig az ágyamban. Ben rajta is kapott és gyorsan felugrott hozzám mintha csak azt akarná ő is ,hogy még élvezzem ezt a reggelt.
-Ben, menj le elég mostmár. -Néztem rá és mint akinek semmit se mondtam volna feküdt a lábamon tovább és kémlelte az arcomat. Gyengéden tettem arrébb egy mosoly kíséretében és keltem ki az ágyból. Lassan oda cammogtam a konyhába majd kinyitottam a hűtőt, de semmi nem volt benne.
-Ahj, legalább egy tejet vehettem volna.-Fogtam a fejem és neki álltam készülődni. Fogat mostam és le is tusoltam mert este a pakolás után már nem volt sok kedvem.
Felöltöztem és elindultam a boltba.
Ahogy kiléptem a lépcsőházból egy gyönyörű autót pillantottam meg a kávézó előtt. El is mosolyodtam egy pillanatra. Belenéztem a pénztárcámba és megállapítottam ha megiszok itt egy kávét  úgy is be tudok majd vásárolni.
Elmentem az autó mellett és be nyitottam a kávézóba. Nem láttam sok vendéget csak egy lány társaság ült egy asztalnál és egy fiú beszélgetett a pultnál. A hajam mentás színű volt, talpig feketébe. Közelebb léptem és vártam mikor kerülök sorra.
-Suga menj arrébb vendég van. -Szólt az eladó lány kedvesen mosolyogva az előttem állónak. Aki szótlanul lépett egyet balra.
-Szia egy karamell macchiatot szeretnék. -Mosolyogtam a lányra aki már fel is írta mit szeretnék.
-Nekem is csinálj egy olyat.-Mondta a srác aki előttem állt egy perce. Ha jól hallottam Suga a neve, érdekes név. Megakadt a tekintetem a fekete ruháin, olyan mintha álcázná magát vagy nem is tudom. Fürkésztem az arcát de a száján kívűl nem nagyon láttam mást.
-Mit nézel?-Kérdezte flegmán és ha engem kérdezel, volt a hangjában egy kis félelem is, mintha tényleg nem akarná hogy bárki felismerje őt.
-Ja én? Öhm semmit, ne aggódj nem tudom ki vagy.-Röhögtem egy kínosat amire ő össze ráncolta a szemöldökét és kérdőn nézett rám, legalábbis a szája ezt a képet nyújtotta.
-Tudnod kéne ki vagyok? Miért te ki vagy?- Tartotta a hangjában ugyanazt a flegma lekezelő stílust és úgy tűnik  nem is akarja ezt megváltoztatni egy hamar.
-É-én Jimin vagyok-Dadogtam , már megint előjött a dadogásom, gyűlölöm. Mint  valami óvodás ez annyira kellemetlen ilyenkor.
-Örültem. -Mondta és elvette az asztalról az első kávét ami kész lett, és mivel én kértem előbb az engem illetett volna.
Nem Jimin nem csinálhatják veled ezt az emberek,gondolj arra amikor általánosba jártál és mindig bántottak lenéztek megaláztak csak azért mert meleg vagy, elég legyen.
Fogtam magam egy kis hezitálás után és utánna mentem.
-Ne haragudj de az az enyém é-és ne-em a tied.-Mondtam nyugodtan de a dadogásról nem tudok leszokni.
-Jimin, leszarom nincsen otthon kávém én ezt megiszom és el is tűnök innen érted?-Mondta és láttam hogy ahhoz a kocsihoz sétál ami miatt egyáltalán én ide jöttem.
-Ilyen autód van de nem tudsz kávét venni magadnak otthonra. -Motyogtam magam elé mintha nem is neki címeztem volna a mondatomat.
-Képzeld kisfiú, a takarítónőm nem vett de ne aggódj már kirúgtam őt. -A stilúsán nem változtatott.