𝑺𝒂́𝒓𝒌𝒐̈𝒛𝒊 𝑨𝒎𝒂𝒏𝒅𝒂 osztályelsőként lépi át utoljára a budapesti egyetem jogi karának küszöbét, és mint minden fiatal ügyvéd, ő is abban reménykedik, hogy sikere lesz gazdagsága forrása. Hamarosan meg is kapja első ügyét, amire úgy tekint...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
❝ Soha nem tudhatjuk, mi rejtezik egy-egy emberi álarc mögött. Mindenki életében lappanganak mocskos, elfeledni vágyott titkok. ❞ (Lakatos Levente)
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Még érettségi előtt egy héttel, különböző tananyagú könyveket bogarászva, kétségbeesetten kerestem a választ olyan kérdésekre, melyekre a velem egy korosztályba tartozó fiatalok számára már rég fel sem merült. Olyan hivatást szerettem volna választani, mely nagy nyomokban be fogja folyásolni a körülöttem lévők életét. Nem érdekelt a pénz, sem az, ha egy vasat sem fogok keresni, csupán mindazzal, amit tanulok, segíteni szeretnék olyanoknak, akik nem tehették meg. Azoknak, kiknek jövőjük meg volt írva szülőjük által. És abban a pillanatban eszembe sem jutott olyasmire gondolni, hogy netalán az én szüleim is gondoskodtak a megfelelő jövőm kivitelezésében.
Mert minden szülő a legjobbat akarja gyermekének, nemde bár?
Csalódottan éreztem magam, azokon az érzéseken kívül, melyeket nem tudtam megfogalmazni akkor. Mikor apa közölte velem, hogy Petra kihagyta a félévet a jogi karon és átiratkozott más karra ─ amit később ismét maga mögött hagyott ─ ,azt hittem, hogy megfosztanak álmomtól. De ahogy kezdtem belefolyni a törvény világába, egyre inkább magaménak éreztem hívatásom. A féktelen düh azonban még mindig ereimben folyik, hogy még az élet előtt álló tizennyolc éveseknek szóló kérdést sem tették fel számomra: mi szeretnél lenni, ha felnősz? Bevallom, tényleg sablonosnak hangzik, ahogy egy felnőtt kiejti száján ezeket a szavakat, de egy olyan tinédzsernek, mint én, akitől soha nem kérdezték meg, hogy mely álmai szerint szeretné élni előtte álló éveit, hiányzott.
Körülbelül ennyire hiányzott most is egy biztató szó, hogy a türelmesen várakozó Noel tudtára adjam, mire várhat a elkövetkezendő pár hónapban, vagy akár évben. Mindez attól függött, hogy milyen időpontra kötik a tárgyalás napját, mely akár több évre is elhúzódhat, a súlyosság helyzetétől függően.
─ Talán az egyik legfontosabb jog, amivel vádlottként élhet, az a védelem joga ─ megszüntettem képzeletben a körülöttem lévő teret, hogy lámpaláz nélkül beszédbe foghassak. Újra az egyetem kopott falai nyújtottak otthont, és pont egy feleltetés középébe csöppentem bele. De én tudtam az anyagot, és feszülten vártam, hogy végre szólítsanak, miközben elmondtam magamnak az elhangzott kérdésekre a feleleteket. ─ Amivel természetesen már élt, másképp nem lennék itt.
