𝑺𝒂́𝒓𝒌𝒐̈𝒛𝒊 𝑨𝒎𝒂𝒏𝒅𝒂 osztályelsőként lépi át utoljára a budapesti egyetem jogi karának küszöbét, és mint minden fiatal ügyvéd, ő is abban reménykedik, hogy sikere lesz gazdagsága forrása. Hamarosan meg is kapja első ügyét, amire úgy tekint...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
❝ Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja ─ itt vannak a legszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek... a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni. ❞ (Stephenie Meyer)
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Hasogatott a fejem. Hevesen viaskodtak az érzelmek bennem, én pedig egytől-egyig mindegyiket szívesen elnémítottam volna. Jóval eltelt pár óra érkezésem óta, én pedig a kanapén méláztam el időmet, kezemben Noel ingét szorongatva. Illatát ─ őrült szerelmes lévén ─ elraktároztam magamban. De egyik jelző sem illett rám. Eluralkodott rajtam a vágy, ami folytonos keserű harcba lendítette agyam. Nem tudtam nekik megálljt parancsolni. Az a nő, aki napokkal ezelőtt visszanézett rám a fényes tükörből, már nem én voltam. Nem voltam erős. Távolság szőtt határt érzelmeimnek. És ezért a távolságért hallgatag hálát suttogtam el magányos kaktuszaimnak.
Éltem a lehetőséggel, és kezem közé fogva mobilom, előkerestem Áron színtelen, egyszerű fekete betűk fehér alapon való kártyáját, és lediktálva többször is magamnak telefonszámát ─ megbizonyosodva, hogy helyesen írtam-e be a számjegyeket ─, tárcsáztam. Többször kicsengett, mialatt felkészítettem magam, hogy határozottan igent feleljek Áron ajánlatára.
Őrült módjára cirógatni kezdtem az ing szegélyét, és egyes gombjaival ujjaimmal játszadozni kezdtem, míg Áron hangja be nem töltötte kicsi lakásom pasztellszínű falainak üres némaságát. Az ő hangján kívül, egy légy zümmögött idegőrlően halántékom mellett, mire lengén meglebegtettem kezem a levegőben, hogy a hang némaságba forduljon el, és el tudjam mondani végre a hívott személynek keresésem okát.
─ Igen? ─ szólalt meg megilletődve. Kis zavarodottság is társult karcos hangjához. Némileg biztosan elgondolkodott az ismeretlen szám feliraton, majd ─ mint aki hirtelen álomból ébredt volna ─ üdvözölt. ─ Amanda! ─ ejtette ki nevem, mitől szorongásom cseppet sem enyhült.
