Az emberek tisztelik a vámpírokat, ezert fejenként adnak neki egy szolgát, aki kiszolgálja őket és az utolsó csepp véréig eteti a gazdáját. Vladimir pedig nem masnak tetszik meg mint a vámpírok egyik arisztokratájának.
„Igor pov. Mosolyogva néztem ahogy a szerelmem és kisfiam a kertben játszanak. - Igor! Gyere ide! - rohan hozzám a férjem. Immár hét év telt el azóta, hogy átváltoztattam és hat év azóta, hogy törvényes férjem lett. Azóta Rogernek és Alexnek is megszületett a kislánya Louisa. Ők is összeházasodtak és Alex is át lett változtatva. Az emlegetett szamarak pedig épp beléptek az ajtón. - Sziasztok! - köszönt Roger. Alex a karjában hozta Louisa - t és leült Vladimir mellé. - Szija, Matti! - szaladt a fiunk felé a szőke kislány. - Eleven. - Az! Hát nem tündéri? Épp olyan szép, mint az anyja! - mondta Roger és nyomott egy puszit Alex arcára. - Vladimir! Gyere egy kicsit! - mondtam és kézen fogva a kedvesem bevezettem a házba. Ott elővettem egy dobozt és átnyújtottam neki. - Ez a tiéd? - Lemaradtam valamiről? - Csak nyisd ki, szerelmem. - mondtam. Kinyitotta a dobozt és elakadt a szava. Egy új nyakék volt benne, ami passzolt az új ruhájához.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kivettem a dobozból és a nyakába téve becsatoltam az ékszert, majd egy puszit is hintettem a nyakára. - Édesem, legszívesebben most felfalnálak. - Vendégeink vannak, szívem! Este, ha már Mattin alszik, akkor ismét a kicsikéd leszek, akit a magadévá tehetsz. - dorombolta a fülembe. Alig bírtam visszafogni magam. Kimentünk a vendégeinkhez és mindannyian vártunk, amíg a gyerekek elfáradnak. Legalábbis azt terveztük, ám valami közbeszólt. - Gyerekek! Felkelőben a nap, ideje aludni! - mondtuk. Nem vitatkoztak, tudták, hogy ez mit jelent, ezért csak elköszöntek és jöttek. Letettük Mattin - t aludni és mi is visszamentünk a szobánkba ahol szinte azonnal az ágyra gyűrtem a férjem és egy szenvedélyes szeretkezésben részesítettem. - Igor! - Tessék, kicsikém? - Mi lett volna, ha aznap nem engem veszel meg? - Fogalmam sincs életem, de már bele se akarok gondolni. Végre boldog vagyok és ezt a boldogságot neked köszönhetem. Életet adtál nekem. - Én pedig hálás vagyok a szerelmedért és a gyermekért, akit tőled szülhettem. Szeretlek. - Én is téged, életem. Örökké és azután is. Vége.
