Fogainak hegyén (Befejezett)

Tizedik fejezet

Igor pov.
Amikor felkeltem a kicsikém a sakktáblámat nézegette és a figurákkal játszott. Annyira kis édes volt így, de ma különleges nap van, mert jönnek a kórházból, hogy megvizsgáljak őt.
Meg is érkeztek és erősködtek, hogy hagyjam rájuk a kicsikémet, végül belementem, de az ajtó elől nem mozdultam el. Aztán nem sokkal később kijött az orvos.
- Szerencséje van, egészséges és remek állapotban van. Egyenlőre csak adok pár vitamint, de semmi mást. Viszont azt javaslom vigyázzon.
- Mire?
- Ez itt egy omega állatka, vagyis tüzelési időszakban igen nagy az esélye, hogy teherbe esik. - magyarázta mire nekem leesett az állam. Miután kikísértem őket visszamentem a szobába ahol a kicsikém az ágyban fetrengett én pedig észrevettem, hogy a sakktáblámról az egyik huszár hiányzik.
- Kicsim!
- Hm?
- Hol a huszár? - kérdeztem mire értetlenül nézett rám.
- Hol a lovacska fejű figura a sakktábláról? - kérdeztem kuncogva mire szégyenkező arccal elővette a zsebéből és a kezembe adta.
- Tetszik neked? - kérdeztem mire bólintott egyet.
- Aranyos...
- Akkor tartsd meg! - adtam vissza a kezébe a fekete huszár figurát. Mosolyogva forgatta a kezében és patahangokat kiadva felvágtatta a karomon és vállamon, mire én megragadtam a derekát és magamhoz húzva  megcsókoltam. Soha nem válok meg ettől az édes kis lénytől. Annyira szeretem, hogy az már fáj, de most annyira... Elbódultam. Az illata, az izzadságának cseppjei... Arra eszméltem, hogy a nyakát szagolgatom.
- Éhes vagy, gazdám?
- Ihgenh... - morogtam mire félrehajtotta a fejét és közelebb húzta a fejem.
- Egyél. - mondta. Nem kellett kétszer kérnie. Az agyaraim mélyen a nyakába fúródtak és nagyokat szürcsöltem a véréből. Sosem hittem, hogy három kortytól képes leszek jóllakni, de megtörtént. Szegénykém kábultan kapaszkodott belém.
- Köszönöm, kicsikém. Nagyon köszönöm. - suttogtam, míg simogatva letettem a párnák közé.
- Gazdám...
- Most már ne tekints rám a gazdád ként! Légy a társam testben, lélekben. Szeretlek kicsikém és azt akarom, hogy örökké mellettem maradj. Mit mondasz, kincsem? - kérdeztem. Egy percig csak bámult majd elmosolyodott.
- Szeretlek. - mondta és megsimogatta az arcomat.