Fogainak hegyén (Befejezett)

Második fejezet

Vladimir pov.
A gazdám óvatosan vezetett a pórázt tartva és folyton hátranézett rám, majd a hintóban kérte, hogy üljek mellé. Először nem értettem, hogy miért, majd cirógatni kezdte a nyakamat.
- Milyen szép kis nyakacska! Vèkony és elegáns. A bőröd akár a frissen esett hó, csak elképzelem ahogy végigfolyik rajta egy csepp vér és máris úgy állok mint a cövek. - morogta mire értetlenül néztem rá.
- Elnézést, de hol...
- Hm?
- Uram! Hol áll és mi? - kérdeztem már rémülten mire megragadta a kezem és az ágyéka közepére nyomta.
- Ez itt! Majd ha jön a tüzelési időszakod megérted. - morogta és óvatosan mozgatta a kezemet a dudorán. Nem tehettem semmit, a rabszolga csak engedelmeskedik. Addig csinálta ezt míg egyszer csak valami meleg folyt az ujjaimra és amikor elhúztam egy furcsa ragadós anyag csillogott rajta.
- Nyald le. - mondta mire riadtan néztem rá, de csak megfogta a kezem és közelebb tolta az arcomhoz.
- Azt mondtam, nyald le! - mit volt mit tenni lenyaltam az utolsó cseppig a fanyal, sós ízű váladékot.
- Jó fiú! - mondta és puszit nyomott a fejemre. Tehát ha szót fogadok akkor nem bánt. Mondjuk eddig sem bántott, de honnan tudjam, hogy nem fog e?
Egy hatalmas ház előtt álltunk meg, ahonnan két inas rohant ki, hogy üdvözöljèk urukat.
- Lord Igor? - hajoltak meg. Az egyik elvette a kabátját, a másik megragadta a pórázt és húzott volna kifelé a kocsiból, de nagyon féltem.
- Gyere már, az istenedet! - szitkozódott mire Igor kikapta a kezéből a pórázt és megsimogatta a fejem.
- Ne félj! Gyere szépen! Ha jó fiú vagy, kapsz egy kis jutalmat. - koppintott az orromra. Félve még mindig ugyan, de lemásztam a kocsiról.
- Látjátok? Többre mentek, ha kiédesgetitek és kedvesek vagytok vele. Elviszem sétáltatni, addig a vacsorám legyen kész! - mondta Igor mire a két inas meghajolt.
- Igen uram! - mondták és elmentek.
- Na, gyere! Gyere! - mondta Igor mire megindultam utána.
- Jó fiú!