Tizenhárom (ST Fanfiction)

2. évad 3. rész

Tizenhárom szemszöge:

Lépteket hallottam a hátam mögül. Szaladni kezdtem az illető elől, azonban ő követett. Egyszer csak hallom, hogy megáll, így én sí így tettem. Ám még csak megfordulni sem volt időm, az a valaki máris leütött. Nem maradt utána semmi más, csak sötétség...

Másnap délelőtt körül ébredtem egy erdőben. A ruhám szakadt, poros és véres volt. Nem tudom, mi történt velem, de az biztos hogy valami borzalmas. Megpróbáltam felállni, de a jobb lábam remegett, majd össze estem. Megsérült a lábam, és az vérzett annyira, hogy az egész ruhám véres legyen. Lassan, nagyon lassan felálltam, és a fákba kapaszkodva az erdő széle felé igyekeztem...

Mike szemszöge:

Tiza eltűnt. Senki sem tudja hol van most, Hopper magán kívül van. Meg is tudom érteni kivételesen, hisz Tiza eltűnt. Tizi naphosszat csak sír, hogy ha ő nem hagyta volna ott, akkor nem tűnt volna el, Max folyton ideges, és mindent a földhöz vág, ami a kezében van, ő is magát okolja Tiza eltűnéséért. Lucas és Dustin nem veszik magukra a dolgot, ők inkább csak keresek a lányt, nem mondogatják, hogy az ő hibájuk. Will eléggé fél, hisz ő tudja milyen volt, mikor eltűnt, és most fél, hogy a lánnyal is hasonló dolgok történhetnek, mint vele. És itt vagyok én. Teljesen megváltoztam. Szinte senkihez sem szólok, csak ülök a szobámba, és bámulok ki az ablakon. Mi van ha soha többé nem látom Tizát? És miért kellett nekem veszekednem vele?! Én tehetek róla, hogy eltűnt, hisz ha normális lettem volna vele, akkor haza kísértem volna. De nem, én hülye voltam, és ott hagytam! Most pedig ki tudja, miket kell átélnie...

Tizenhárom szemszöge:

Lassan kiértem az erdőből, és megláttam a plázát. Végre egy hely, ahol biztonságban vagyok! Bementem, és keresni próbáltam valakit, akit ismerek. Hirtelen egy kihalt folyosóra tévedtem, aminek a végéről hangokat hallottam. Ekkor valaki hátra csavarta a kezem, majd valamit kiáltott, amit nem értettem. Erre másik három férfi sietett hozzám, majd beszélni kezdtek. Nem tudtam, miről beszélnek hisz nem értettem a nyelvet, de  a jelvényükről rájöttem, kik is ők. Szovjetek. Bármit is akarnak csinálni velem, abban nem lesz semmi jó. Hirtelen két ember felemelt a karomnál fogva, és behurcolt egy szobában, ott pedig le kötöttek egy ágyra, olyanra, mint ami régen a laborban volt. Mikor készen lettek, kimentek, de rögtön utánuk belépett egy másik férfi.
- Na, most elvégzünk egy érdekes kísérletet - húzta gonosz vigyorral a száját, majd felemelt egy kést, és végig húzta a kezemen, mire felsikoltottam...