I Wanna be yours//H.S//

E L E V E N

Tökre készen álltam,hogy Emivel lesz egy csodás estém ami csak rólunk fog szólni.
Nem csíptem magam ki olyan túlságosan,mert nem olyan helyre viszem ami ezt igényli.
Egyszerűen felöltöztem aztán kopogtattam nála.
Ajtót nyitott.Rózaszín selyem szoknya és egy menta színű póló.Lábán még semmi sem volt.Haja hullámokban omlott vállára.
-Nagyon csinos vagy!-vigyorodtam el.
-Köszönöm!-pirult el.Felvette a cipőjét aztán kilépett a szobából.
Az ajtót gondosan bezárta.
-Hova megyünk?
-Meglátod.-fogtam meg a kezét.Elmosolyodott.Lementünk ahol beültünk a kocsimba és el is indultunk.
-Szóval remélem szereted a régi filmeket.-pillantottam rá.
-Hát eléggé.-kuncogott.-Te?
-Énis.Szerintem a régi klasszikusok a legjobbak.
-Tudom.-mosolygott rám.
Nem telt el  sok idő és megérkeztünk.Leparkoltam.Nem sok autós volt .Egy igazi retro autós mozi.
-Még sosem voltam igazi autó moziba!-vigyorgott rám.Elmosolyodtam,hogy bezsongott.
-Hozok nasit.-bólogatott.Elmentem és hoztam egy jó pár dolgot.-Tessék kisasszony van itt minden.-felnevetett és elvette a dolgokat,hogy tudjak beszállni.
-Köszi,nagyon cuki vagy.-pirult el.
-Zavarba hozol.-karoltam át.
-Te is engem.-hajtotta fejét a mellkasomra.Egy igen romantikus filmet néztünk együtt.Meg sem szólaltunk,csak összebújva néztük a filmet.Közben persze megettük a dolgokat amiket vettem de Em és én olyanok voltunk mint a mágnes akik egybe ragadtak.
A film végén rá néztem.
-Hogy tetszett?-mosolyogtam.
-Imádtam,csak szomorú volt.Miért van az,hogy néhány szerelem olyan bonyolult?
-Nem tudom.-ráztam a fejem.-Furcsa az élet.
-Az.-bólogatott.Felnézett rám.Elmosolyodtam és egy nedves csókot adtam szájára.Vissza csókolt.Lassan mozgatta ajkait az enyémmel szemben.Közelebb húztam magamhoz,kezeit a nyakamba kulcsolta.
-Em...-suttogtam.
-Tessék?
-Olyan szép vagy.-vigyorogtam.-És okos is vagy.Annyira tökéletes vagy.-sóhajtottam.Megrázta a fejét.
-Nem vagyok tökéletes.-újra megcsókolt.Csókunk véget sem ért volna,ha nem lett volna már így is hajnali egy.
Ezért aztán vissza mentünk a kollégiumba.
A szobájához kísértem ahol újra megcsókoltuk egymást,egy hosszú véget nem érő szenvedélyes csók volt a miénk.
Aztán ő bement a szobába én meg az enyémbe.
Boldogan vágtam hanyat magam az ágyamban.Úgy érzem,hogy ő már az enyém,megszereztem.Semmi sem választhat el minket soha többé.Mert ahogy az levan írva...Em és Harry együtt lesznek az idők végezetéig.A legnyálasabb szöveg...de szerelmes vagyok...nem tudok mit tenni.
Elővettem a füzetemet.Lerajzoltam őt ahogyan az autóban ül és a filmet nézi.Végig simítottam ajkain,azonnal elmosolyodtam.Belegondolni abba ahogyan csókol,vagy ahogyan beszél.Mindenébe szerelmes vagyok.Nekem mindenestül kell ő.
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el és álmomban újra és újra megcsókoltam.

Reggel már egy jó kis hideg zuhannyal indítottam.
Csípőmre tekertem egy törölközőt aztán a papucsomba bújva mentem ki.
Egyenesen a szobámba tartottam de valaki hátulról magához ölelt.
-Mmmm jó reggelt.-vigyorogtam.Tudtam,hogy ő az.
-Neked is.-sétált elém.-Hogy aludtál?-arca vörösen izott.
-Jól,te?-öleltem magamhoz.
-Énis.-tolt el,hogy a szemembe nézzen.-Mennem kell órára.-sóhajtott.
-Akkor hajrá kicsim.-kuncogtam.Bólintott.Arca furcsa grimaszban volt.
-Nem...nem kísérsz el?
-Öt perc az egyetem Emena.-kuncogtam.
-Jó akkor ne.Na csá.-sértődött be majd amilyen gyorsan csak tudott úgy iszkolt el.
-Em!!!-kiabáltam utána de már nem jött vissza.
Sóhajtottam.Természetesen elkísértem volna.De mindegy már.A szobámba mentem és miután megszárítkoztam,felöltöztem.
Mivel nekem nincs mindennap órám ezért a beosztásom is így kértem.
Szóval mentem dolgozni.Aztán este tízkor jöttem haza.
Amy az ajtó előtt állt és telefonozott.Pizsiben ráadásul.
-Mit keresel te ott és miért nem vagy a szobában?-néztem rá.
-Nem tudok bemenni.Szóltam Eminek,hogy nyissa ki de nem tudom mi van.Csak annyit,hogy elmentem fürdeni most meg nem tudok bejutni.-rántott vállat.
-Em!-kezdtem kopogni az ajtón.-Szívem!Sajnálom a reggelt!Nyisd ki szépen.-motyogtam.
Amy csak szemforgatott.
-Emilia nyisd már ki a kibaszott ajtót!-kiabálta Amy.Az ajtót addig próbáltam nyitogatni ameddig az ki nem nyílt.
Em sehol sem volt.
-Nem mondta,hogy elmegy.-feküdt az ágyába Amy.
-Hol van akkor?
-Nem tudom hős szerelmes.Neked kéne tudni.
Megráztam a fejemet.Alig léptem ki a szobából máris Emibe ütköztem.Arca gyötört volt.A szája meg felrepedt.Könnyes szemekkel nézett engem.

Jó reggelt mindenkinek!🦋❤️