I Wanna be yours//H.S//

T W E N T Y - T H R E E

Magamban azonnal elhangzott egy most mivan???De nem...nem mondok semmit.Nem fogom megbántani a szerelmem.
-Szia picim.-gúgoltam le a kisfiúhoz aki elmosolyodott.Furcsa volt nekem ez a nagy hasonlóság de biztos csak véletlen.
-Még nem igazán beszél mert két éves.-motyogta szomorúan.
-Sok mindent elkéne nekem mondj.-néztem fel rá.
-Csak fektessük le aludni és elmondok mindent.-sóhajtott.Bólintottam.Az én szobámba mentünk mert ott nagyobb az ágy ennek a kisembernek.
Em a baba hátát simogatta és közben dúdolt neki.Mellettük feküdtem.Vagyis a picivel szemben.A karomat ölelte.Édes kisember.
-Szép kisfiú.-pillantottam a lányra.
-Gyönyörű.-puszilt a hajába.
-Mi történt?Azt mondtad elvették.Nem elvetetted?
-Nem,úgy értettem elvették tőlem.17 évesen szültem meg Harry.Egy otthonba tették,olyan árva szerűségbe...de én megmondtam,hogy nem akarom örökbe adni a fiamat.Azóta is csak érte harcolok.Aztán pár napja végre megkaptam a papírokat,hogy még egy pár hónap.Azért voltam furcsa mostanában.Intézkedtem és ideges voltam.Ő az enyém,senki nem veheti el tőlem.Persze mikor kisebb volt rendszeresen látogattam.Csak az más volt.Nézz rá,olyan ártatlan.Semmiről sem tehet.Ne haragudj kérlel Hazz.Tudom nehéz megemészteni,hogy van egy kisbabám de...ő hozzám tartozik és mostantól sokat lesz velem remélem,mert jelenleg más szülővel él.-csuklott el a hangja amitől a szívem megszakadt.-De ő az enyém és tudja,nem szereti őket.Mindig mondja nekem,hogy hozzam haza.Folyton látogattam őt sosincs egy hét,hogy minimum ne menjek négyszer és nézzem meg a fiam.A családdal jóban vagyok és ők is azon vannak,hogy csak úgymondd ismerősként vigyázzanak Willre.Csak nekem nehéz mikor el kell engednem.Szerettem volna már a fiammal lenni szóval a hétvégén itt lehet velem.De remélem nem haragszol.
-Em,nem haragszom.Miért haragudnék?
-Megértem ha ezek után....-itt az ujjam a szájára tettem.
-Szeretlek Emilia.Szeretem a fiad is.Szeretlek titeket.Nem érdekel,hogy van egy gyereked.Megoldunk együtt mindent.-nyomtam csókot a szájára.Bólintott.-Segítek.Vissza szerezzük a kisfiad.-simogattam a baba arcát.
-Harry,te vagy a legjobb ember a földön.Nem tudom mivel érdemeltem ki azt,hogy itt vagy.De nagyon szeretlek.-húzott közelebb.A picit a mellkasomra fektettem és hagytam helyet,hogy a szerelmem is oda feküdjön.Átöleltük szorosan egymást.
-Akkoris szerettelek mikor nem tudtam a letezésedről.-néztem mélyen a szemébe.Elmosolyodott.
-Vettem neki olyan cuki ruhát.Olyan mint egy játék baba.-kuncogott a legédesebb hangon Em.
Azonnal elvigyorodtam.
-Majd feladjuk rá.-simogattam a baba hátát.
-Jó.-nyomott nedves csókokat az arcomra.
Hirtelen megváltozott a gondolkodásom.
Annyira szeretem őt,senkinek nem akarok hagyni belőle.Önzően ő csak az enyém.
Az egész lényét csak magamnak akarom.Aztán ránéztem a kis srácra aki rajtam feküdt a másik oldalon Em.Akkor valahogy az jutott eszembe,hogy jézusom...most mi lesz...
Mindigis tökéletes akartam lenni a nagymenő szerepben.Sikerült.Aztán kiakartam ebből szakadni.
Jött Em és tudtam,hogy komolyan őt akarom.Csak őt.Ekkor kiderült,hogy ő már elköteleződött...van egy kisfia aki mostantól hozzánk tartozik.
Sosem szeretném elszakítani az anyjától,apja ha nincsen én leszek az apja.Tudom milyen úgy felnőni...
Nem lesz minden ugyanolyan,de nem attól félek.Attól,hogy mától egy emberrel többet veszíthetek el...és ez a legrosszabb az egészben.

Szép napot mindenkinek!😊🦋🦋