Ez nem én vagyok! [Szüneteltetve]

●Új kaland●

•2•

Már majdnem a csengő hangját hallottam, és éreztem hogy elfogok késni, de semmi sem pecsételhette meg volna, mint hogy valaki utánam szólt.
- Hey, Emily! Várj meg! - kiáltott utánam egy női hang, mire én, - gondolván talán nekem szól,- megfordultam, és láttam hogy egy fiatal, talán velem egykorú diák fut utánam. - Szia, Lilien vagyok. Még az udvaron találkoztunk. Az évnyitón!- mosolygott rám a rövidhajú, szeplős lány.
- Szi- Szia... Jó újra találkozni... De megkérdezhetem hogy miérrt futottál utánam?- a legszívesebben elnyelettem volna magam a földdel.
- Jajj.. Sajnálom. Gondoltam ha már új vagy, elkellene egy kis segítség, hogy mi hol van. De kérlek ne haragudj rám. Néha elég tapintatlan vagyok az új diákokkal...- fordította lefelé a fejét, és láttam rajta hogy tényleg bánja.
- Semmi baj!- vágtam rá, hátha jobb kedvre derítem-  Megtudnád mutatni hogy hol lesz a következő óra? Mert igen eltévedtem ebben az óriási intézményben. - nyeltem nagyot, remélve hogy talán nem fogja észrevenni hogy csak jobb pasztban akarom látniba kicsit elkeseredett arcát.
-Persze, hogy segítek! - és arca hírtelen vigyorra váltott.
Megfogta a kezem, és elkezdett futni, én meg gyorsléptekkel mentem utána, hogy még idejében beérjünk még rajzórára. Végigszaladtunk a folyosón, majd majdnem elestünk a kopott falú lépcsőfordulóban, de az volt ám a nagy érdekesség, amikor olyan két perccel a becsöngő előtt beértünk a tanítási órára.
- Itt is volnánk- súgta felém Lilien, mivel már javában elkezdődött az óra.
Éreztem, hogy élvezte ezt a kis kalandot velem a folyosókon... Igazából nekem is nagyon tetszett.., de ezt mindennél hamarabb elakartam felejteni ezt a gondolatot.

Miután vége lett az utolsó órámnak is, elindultam hazafelé, mert még igen sok dolgunk volt az új házzal.
Már épp a sarkon voltam, mikor rezgett a telóm, és egy ismeretlen szám írt nekem egy internetes oldalon, ami így állt:

Ismeretlen szám: Szia Emily. Gyönyörű voltál ma a suliban. Úgy elolvadtam amikor megláttalak.

Szívem szerint nem válaszoltam volna rá, de a kezem hirtelen külön életet kezdett élni.

Én: Szia. Ismerjük mi egymást?

Igazából nem válaszoltam volna akkor ha tudom hogy mi lesz a vége. De az még soká van, mire kiderül. Az a lényeg hogy nagyon soká lesz, míg mindenre fény derül majd.

Időközben hazaértem, mert házunk pont az utca végén volt. Mire beléptem az ajtón és köszöntem anyáéknak újból rezgett a telefonom. Megint az ismeretlen szám írt.

Ismeretlen szám: Milyen volt az első nap a suliban? Ahogy futottál a folyosón az eszméletlen volt.

Én: Hali. Honnan tudod hogy épp a folyosón futottam? Egyébként jó. Bár kicsit uncsi volt. Nem vagyok most olyan jó formában. Bocsi. Egyébként te ki is vagy?

Ismeretlen szám: Sajnálom de ezt még nem mondhatom el. De ha eljön az ideje akkor megtudod.

Én: Ez komoly? Nem fogok beszélgetni egy "szellemmel". Úgyhogy ha nem bánod, én megyek. Szia.

Ismeretlen szám: Ne tedd ezt velem. Kérlek. Még épp csak most kezdünk el beszélni. Kérlek ne hagyj itt.

Ismeretlen szám: Te is tudod hogy milyen sokat jelentesz nekem. Ha hiszed ha nem de tudom hogy minden nap a bal csuklódra rajzolod halványan a Biszex-, és a baj lábadon a bokáshoz pedig a melegbüszkeség zászlaját. Igazából láttam ma rajtad amikor Liliennel futottálat.

Kicsit furcsa volt, hogy ezeket elmondta, mert ezeket senki sem tudja... mindig hosszú ruha van rajtam. Megijesztett ez egy kicsit.

Ismeretlen szám: Hahó. Emily. Sajnálom. Nem akartak ezt elmondani, hogy láttalak. Sajnálom

Ismeretlen szám: Héy! Emily. Már vagy fél órája nem vagy elérhető. Mi történt? Aggódok érted. De lehet hogy már alszol. Remélem holnap megint látlak a suliban.

Ismeretlen szám: Figyelj Emily... Valószínűleg nem ez volt a legjobb benyomás amit kelthettem. Igazán röstellem. Kérlek bocsáss meg.
Szeretlek!

Másnap korán reggel, olyan hatóra tájékán

Ismeretlen szám: Jó reggelt. Mikor érsz majd be a suliba reggel?

"Becenév megváltozatva:
Világ legszebb lánya"

Világ legszebb lánya: Jó reggelt. Remélem van rá egy jó okod, hogy így nevezz... de ennyi erővel én is adhatnék neked valami hasonló becenevet. -.-

Ismeretlen szám: Na végre hogy felkeltél. Sajnálom a tegnapit. Hogy aludtál?

Világ legszebb lánya: Sajnálhatod is. Szarul. Egész este azon gondolkoztam hogy ki lehetsz. És honnan veszed azt, hogy meleg vagyok? Attól hogy rajzolgatok magamra olyan dolgokat az még nem jelent semmit. És mi van akkor ha az lennék? Senki sem tud megváltoztatni.

Világ legszebb lánya: De most mennem kell suliba. Szia.

-Jó reggelt anya. Hogy vagy? Mia hol van? - néztem anyámra értetlenül aki a reggeli fejével rám mosolygott, és egy pohár kávét és egy bögre teát tett elém, remélve hogy a teát veszem el és így neki jut a kávé. De tévedett. - Anya. Ha mindig teszel elém kávét, mindegy mivel teszed ezt, egyértelmű hogy melyiket fogom elvenni. De azért szeretlek. - nyomtam az arcára egy puszit, majd elővettem a hűtőből egy jogjurtot, és elfogasztottam a konyhapult tetején ülve. A telefonom ott volt mellettem, és éreztem hogy rezeg. Nem tudtam elképzelni hogy ki az. De gondoltam hogy a kis szellemkém az aki mostanában sokat irogat.
- Kicsim, a húgodat elvitte az apja a suliba. Neked meg itt a kocsikulcs hamár 10.es vagy. Örülnénk ha végre nem egyedül jönnél egyszer haza. -kacsintott majd egy erőltett mosolyt vágtam, felvettem a táskám a hátamra, és elindultam az ajtó felé. - Ugye nincs harag? Jó lenne cicukám ha már lenne legalább egy olyan barátod vagy barátnőd akivel igazi BFF-ek vagytok, mint régen Annevel. - sejtettem hogy arra céloz hogy legyen valakim, de még csak most érkeztem. Nem akarok egyből nagy románcokat. Egyáltalán azt se tudom hogy hol a mosdó, nem hogy már a legdögösebb fiúra ráugorjak. Most meg egyből ez lenne az első feladatom. Nehogymár.

Mikor már a buszmegállóban álltam,- nem akartam elvinni a kocsim- megnéztem hogy milyen üzenetek jöttek és igen furcsán néztem a képernyőt, mert nem hittem el, hogy összesen vagy harminc üzit kaptam két embertől. Az egyik persze az ismeretlen irogató volt, a másik pedig Lilien volt. Igazából semmi érdekes. Bár egyre jobban kezdett érdekelni hogy kilehet a titkos levelezőtárs, de tudtam hogy erre nem holnap fogok sajnos rájönni.

Már az iskola bejáratánál jártam amikor valaki utánam kiáltott. Daniel volt az, és hatalmas mappacsomaggal szaladt utánam, mintha most érkezett volna.
- Szia Emy. Itt vannak a papírjaid. Sikerült viszonylag hamar elintéznem őket. Óvatosan firkálgasd magad, mert még elítélhetnek. Ez már nem az a hely ahol egyből megvéd mindenki. Kérlek ha lehet itt ne. Ez nem az a hely ahol jó szemmel nézik. - volt bennem egy olyan érzés hogy biztos ő a titkos üzengető, de miután gépeltem egy kisebb szöveget, de nem szólalt meg a telója, - lehet nincs is nála- ezért letettem arról hogy gyanúsítgassak. Inkább elköszöntem tőle, és bementem az első órára, majd leültem Lilien mellé.

Remélem tetszett nektek ez a rész is. Nemsokára jön a kövi. Addig jó olvasgatást.
Puszika.