Ez nem én vagyok! [Szüneteltetve]

●De.. te mégis mit...●

•4•

Beengedtem Denielt a házba, és éppen ment a tv-ben a kedvenc krimi sorozatom, amit imádtam.
- Ezt nézed? - kérdezi elég furcsa arckifejezéssel a nálam majdnem két fejjel magasabb fiú.
- Igen. Talán baj?- nem értettem hogy miért ilyen szemrehányóan kérdezi, és elkezdett közeledni felém, és gyengéden átkarolt és mondta hogy sajnálja hogy ezt mondta, vígasztalásképpen pedig mondta hogy ő is nagyon szereti. Mivel még nem nagyon ölelt meg senki (fiú), így eltoltam magam tőle és lehuppantam a kanapéra és feljebb vettem a televízió hangját. Daniel leült mellém és megnéztük az epizód utolsó 15 percét. Közben megpróbált átölelni, de gyorsan felálltam és megkérdeztem, hogy kér-e valamit. Nem mondott rá semmit, de amikor visszatértem és kezdődött volna az új rész a 11. évaból, megvárta míg leteszem a vízzel teli poharamat, és magához húzott. Éreztem hogy a puha kezei olyanok, mint a felforralt víz. Nem tudtam elképzelni hogy mi történhetett vele, így megpróbáltam terelni, hátha elenged.
- Nem kellene lassan menni?- kérdeztem félénken, miközben próbáltam kibújni karjai közül.
- Nem, még szerintem nem kell. Még annyi időnk van mint a tenger. Ne aggódj Em. - megijedtem, hogy mi következhet most, de csak egy puszit nyomott az arcomra és közölte hogy jobban tenném ha elkezdenék összepakolni az estére mert nem tudni mire lehet számítani a sok végzős alkesz között. De az a puszi... nem tudtam elhinni; álmodtam vagy az a valóság volt? Meg is akartam tőle kérdezni, hogy mi is történt az elmúlt öt percben, de inkább nem tettem. Hallgattam rá, és felindultam a szobám felé ami felső szinti folyosó végén volt. Kis szoba, fehér falak, sötét íróasztal, pár kép a falon, polcok, és a sarokban egy ágy. Szekrény talán egy volt benne de abban se a ruháim, hanem füzetek, egyéb random dolgok, meg minden egyéb rajzoláshoz szükséges eszköz volt. Ruhás szekrény azért nem volt a szobámban, mert volt egy nagyobb gardróbunk. A szobámmal szemben. Amikor belépett, elcsodálkozott azokon a képeken, amiket én magam csináltam. Sötét téma mind, de én ebben éreztem magam jól. Kihúztam az egyik fiókot és mindenféle elsősegély cuccot hajítottam be egy táskába, majd a kezébe nyomtam. Észre se vettem, hogy elkezdett közeledni felém. Ott állt mögöttem, míg én a szerényben pakoltam.
- Em... én.. - felálltam, és megpróbáltam felé fordulni, de alig volt mozgási terem miatta. Ott álltunk egymás előtt. Olyan tíz cm lehetett köztünk.- figyelj... mondanom kell valamit.- a kezeimmel nekitánaszkodtam a szekrénynek, és próbáltam minél jobban a fiókoknak tolni magam, hogy kapjak levegőt, mert csak a forró lehelletét éreztem magam előtt. 
- Hmm?- kérdő hanggal a tudomására adtam, hogy várom a mondanivalóját.
Éreztem minden porcikámmal, hogy mi fog történni. Megakart csókolni. A fejemben olyan sok minden szaladt át.. szabad?, biztos, hogy jó ötlet?, megtehetem?, mit tegyek?, ATYA ÉG?! mit tegyek...

Az arca oly annyi távolságra lehetett, hogy még a fejemet eltudom fordítani, és így az arcomra kaptam a csókot.
- Annyira sajnálom. Nem akartam nyomulni, és megértem hogy nem akarod. Igazán röstellem. -bamba szemekkel bámulta a padlót, majd vettem a bátorságot, és adtam a szája mellé egy búcsú puszit.

Hevesen visszaakart csókolni, de rezgett a telóm. Az ismeretlen volt az. Nem hiszem el, hogy megint megtalált. Pedig letiltottam. Nem akartam neki válaszolni, de láttam, hogy Daniel éppen elolvassa az üzenetet.
-Nem tudtam, hogy neked van valakid. Akkor ezért csináltad. Már mindent értek.- eléggé fájt ezt hallani, de mindent megakartam tenni, hogy jobb kedvre tudjam deríteni.
- Nem. Nincs senkim... mármint pasi vagy ilyesmi.. Nem tudom hogy ki írogat nekem. Valami idegen szám, de nem is érdekel.- próbáltam a telefonomat becsúsztatni a táskámba, hogy ne legyen több ilyen esetleges félreértés. Szeretem őt, és nem akarom elveszteni, mint szinte eddig mindenki mást rajtam kívűl.- Nem kellene lassan tényleg indulunk?
- Ne terelj. De lassan igen.. Nem vetne jó fényt ránk ha elkésnénk.- megfogta a kezem és elindultunk a kijárat felé. Ami még szükséges volt, azt beraktam, és már mehettünk is.

Mire odaértünk a sulihoz, mintha már javában folyt volna a buli. Olyan furcsa, amikor egy szinte elitnek tartott iskolában minden diák olyan, mintha egy bárban, kocsmában lenne. Csutak részeg mindenki, és lassan elkellene nekik egy mentő is, mielőtt itt aludnának. Daniel még mindig fogja a kezem, és haladtunk az épületben hátrafelé, ahonnan a zene szólt. Ott volt egy halom végzős, velem korabeli, és mindeni az ütemre ropja. Igazi táncparketten éreztem magam. A "partnerem" a fülemhez hajol, és két dolgot kérdez. Az egyik az, hogy kérek e piát, a másik pedig, hogy táncolunk e. Mivel nem iszom, és nem akarom magam otthon széthányni, meg másnapos lenni, az első kérdést visszautasítottam. De a másikra rávágtam, hogy persze, és már egyből mentünk is be a terem közepére táncolni.
Minden jó, és minden szép volt addig, amíg nem vágódott be hulla részegen az új srác, és nem rángatott volna ki Daniel kezéből. Azt hittem, hogy elhurcol, majd megerőszakol, de sikerült gyorsan kicsúszni keze szorítása közül, és elfutnom.

Hazáig szaladtam, és írtam Danielnek, hogy minden rendben van velem, itthon vagyok. Utána pár perccel jött az üzenet, hogy kb. két perc múlva ott, engedj be gyorsan.
Kissé megijedtem, mert nem szokott ilyet írni. Amikor hírtelen dörömbölést hallottam az ajtón, egyből sejtettem, hogy ki állhat előtte.
Az ajtó előtt tényleg Daniel állt.
- Az arcod... - szóltam ijedt és halk hangon.
- Tudom. Engedj be kérlek!- egyből elhúzódtam az ajtó elől, magvártam míg befárad majd becsaptam az ajtót.
- Mi a fene történt veled? Vérzel!- riastam rá, majd megfogtam a kezét és beráncigáltam a fürdőszobába. Nedves törlőrongyokkal elkezdtem a arcáról, fejéről letörölgetni a vért, majd megpróbáltam ruhájából is valahogy kiszedni a piros foltokat.
- Ez nem fog kijönni. Ki kellene mosnom. De mégis hogy lettél csupa vér?- kérdeztem tőle izgatottan, majd levette a pólóját és a kezembe nyomta, hogy mossam ki.
- Charlie volt. Az új srác. Miután elfutottál mondtam neki, hogy ezt nagyon nem kellene még egyszer. De ezt nem nagyon vette tudomásul. Így mondtam neki, hogy nagy baj lesz belőle ha nem hagyja abba. És verekedés lett a végén. Igazából ennyi. Én jártam rosszabbul. - a derekamnál fogva átölelt, miközben a tarkóját töröltem. Éreztem, mintha a keze egyre lejjebb csúszna.
-Elég csúnya ez a seb.- mondtam, és arrább léptem, hogy kimossam a véres rongyokat, majd visszaléptem hozzá, és a sebhez tettem a nedves törlőruhát, majd kicsit belenyomtam. Egyből felriadt, és rászorított kicsit a combomba.
- Héj! Ez fájt. Ilyet többet ne, mert bajok lesznek. -szólt rám hirtelen felindulásból.
- Nem csinálnék ilyet, ha nem verekednél heccből. - emeltem fel a hangomat, mire a kezemet a derekamra tettem. A rongy persze ott lógott a kezemben. Mivel szinte két fejjel magasabb volt nálam, a kádra ült le, hogy elérjem a nyakát és a háta egy részét. - De ha most megkérhetlek, tűrd, hogy fájni fog a saját hibád. - visszahajoltam hozzá, és elkezdtem a sebből kiszedni a koszt.
- Sajnálom. De ha lehet gyengébben csináld, mert istentelenül fáj. -megpróbáltam úgy kitisztítani a sebet, hogy ne fájjon neki, de lehetetlen volt. Mikor véletlen belenyomtam a kendőt a sebbe, hirtelen felállt, és a kezét a derekam köré fonta. A mosdókagylóhoz letettem a rongyot, megfogtam a felkarjárt, és vártam a következményeket.
Az arca elkezdett közeledni az enyémhez. Csókra vártam, de nem azt kaptam. Megölelt, és a fejét a vállamra hajtotta, és a fülembe súgta; köszönöm. Majd megveregette a hátamat, felkapta a vizes felsőjét, és elindult a kijárat felé.
- Állj meg. Nem mehetsz csak így el. Vizes a felsőd, és még nem láttam el a sebeid.-szinte már toporzékoltam a fürdőszoba ajtóban, nézve ahogy a bejárati ajtó felé gyalogol.
- Lehet, hogy vizes a pólóm, és nagyon hálás vagyok, hogy megpróbáltad ellátni a karcolásaimat, de ideje lenne indulnom, mielőtt egy félmeztelen fiúval látnának meg a szüleid.- visszafordult, és egy pohár vízért nyúlt, hogy megihassa- de ha nincs ötleted, illetve okod a maradásomra, akkor tényleg illene távoznom. - nézett rám kihívóan.
- Tudod mit, van egy kis ötletem, de előbb befejezem a kis karvolásaid-lenéző hangnemmel vagtam hozzá- kitisztítom, ha lehet.- kacsintottam rá, majd megindultam felé.

Sziasztok. Köszi, hogy elolvastátok ezt a részt is a finálé a kövi részre marad, de ha lenne valakinek valami kívánsága, óhaja -sóhaja, a következő részre, akkor azt várom komment formájában. De ha tetszik a könyv, nyugodtan jöhetnek a csillagok.
Puszi <3