Ez nem én vagyok! [Szüneteltetve]

●Olyat kapsz, nyulat fogsz!●

Miután hazaértünk a kórházból, anya várt már ránk a bejárati ajtó előtt kezét a derekára téve. Sosem áll így, vagy sosem vár így rám. Ez kifejezetten is furcsállom. Mikor David kinyitotta nekem a kocsi ajtót, valószínűleg úgy nézek ki mint egy rakás szerencsétlenség aki most szabadult valahonnan az őrültek házából. Az igazat megvallva nem igen emlékszem bármire ami az elmúlt pár napban történt. Kicsit szét vagyok hullva. Ki kellene aludnom magam, de minden vágyam, hogy anyám ne kössön belém. Ami úgyse menne neki. Miközben David vállára támaszkodva sántikálok befelé a házba, anya megáll előttünk, és egy tál frissen sült kakaós kekszet dug elénk.
- Még beszélnünk kell.- mondja morcos hangon, majd beenged minket a házba.
Szinte minden ugyan olyan mint amilyen volt. Talán tisztább. Látom Kaiya nénit, a húgomat, aki éppen sütit majszol a konyha pultnál. Keresem apát, hátha itt van, de nem látom. Helyette Danielt pillantom meg, ki éppen a kanapén ül, és a tekinteteket  fürkészi. Megakartam  állni, de David tovább húzott, és a szobámig kísért.
- Em... mondanom kell valamit. - mondta miközben bezárta az ajtót és fejét lefelé hajtotta. Valami tényleg történt, ami talán kicsit meg is ijeszt. Kezem az arcára csúsztatom és megvárom míg elkezdené mondani, de hirtelen ajkát ajkamon találom.
- Te meg mit... - nézek rá értetlenül, miközben közelebb húz magához, és nem enged szorításából. - Engedj el David. Kérlek. - mondom elhaló hangon, de mikor azt hiszem ölelése örökre fogvatart, de viszont Daniel hirtelen kinyitja az ajtót.
-Segíts!- szólok oda hozzá, mire besijet a szobába és erővel vagy erő nélkül kiszabadít David karjai közül.- Köszönöm h- hogy segítettél. Hogy vagy? - mondom miközben hozzábújok teljesen.
- Most hogy is vagy már minden rendben. Nagyon aggódtunk érted míg nem voltál itthon. Ahogy megtudtam, egyből jöttem. De most már minden rendben van.- mikor elhallhat egy puszit nyom a fejemre, és várja, hogy ezt egy csókkal viszonozzam. De nem teszem. Ehelyett belemarkolok a pólójába, és nem engedem.
- Lilien tudja? - kérdem kicsit mérges de annál inkább szomorú hangnemben.
- Mégis mit? Nem szoktam vele beszélni. Bár múltkor volt lent nálam. Nem akart semmi különöset. De miért kérded? - elengedett.  Készen álltam arra, hogy befussak a szobámba, és elsírjam magam, ehelyett mint egy kislány leültem a szőnyegre, és belekapaszkodtam a lábába, majd elkezdtem zokogni. Valószínűleg semmit sem tud. -Em. Nem ajánlom Lilient abba a jó baráti körbe. Ő, hát hogy is mondjam... meleg. A lányokat szereti, úgyhogy ha nem akarod saját magadat megbotránykoztatni akkor jobb ha elfelejted. - hát tényleg ez lenne a nagy titok. Előkeresem a mobilom, majd a titkos irogatót és feloldom a letilást. Egy halom üzenet jött tőle. Amit nem is hittem volna.

Szellemke: Szia Emily. Hallottam mi történt. Remélem meggyógyulsz. Nagyon hiányzol. Mint a suliban, vagy mint máshol. Remélem majd még találkozunk.

Szellemke: Szia Emily. Megint èn. Nagyon sajnálom amiket tettem. Jobb is lehetett volna a baràtsàgunk. Kérlek írj, vagy hívj. Nem bírom nélküled.

Szellemke: Hiányzol. Ha úgy van és már otthon leszel, akkor kérlek írj.

Szellemke: Emily. Tudom, hogy meg akarod tudni, hogy ki is vagyok én, de már nem tudom elhinni, hogy ezt mind én tettem. Jobb lesz, ha mind a ketten elfelejtjük egymást.

Szellemke: De attól még tudd, hogy szeretlek. Ugyan az öngyilkosság nem old meg semmit, de így lesz a legjobb.

Viráglegszebblánya: Szeretlek

- Hol lakik Lilien?- teszem fel a kérdést Danielnek, miközben a szemébe nézek, bár nem hinném hogy tudja. Habár ha azt tudja, hogy meleg, akkor lehetséges, hogy ezt miért ne tudná?
- Miért kérded? Nem vágyok köteles kiadni mások lakcímét, életét stb. Úgyhogy ha nem báno..
- Daniel. Lehet, hogy öngyilkos lesz. Vagy bármi ilyesmi. Oda kell mennem. Nem akarok játszani vele. Úgyhogy kivele!- már igen csúnyán nézek rá. De ő nem törik meg. Inkább elneveti magát, mintsem elmondja Lilien lakcímét.
- Jaj kislány. Szerinted hagyom, hogy itt hagyj mindenkit, hogy majd egy szörnyeteget ápolj? Eddig finom voltam. Engedtem a pórázon. De messzire mentél. Gyere vissza. Ennek nem lesz jó vége.  Hallgass ránk. A családodra.
- TE NEM VAGY A CSALÁDOM! - ahogy ezt rákiabálom, ellököm magamtól, leszaladok a lépcsőn, felkapom a kocsi kulcsot, és magam mögött becsaptam az ajtót. Beülök az autóba, beindítom és amilyen gyorsan csak tudok elhajtok a házunk elől. Látom a visszapillantóban, hogy a húgom a nevemet kiáltja. Eszem ágában sem volt visszafordulni. Minden célom az volt, hogy megtaláljam Lilient. Éreztem valamit. Amiért elindultam. Valami melegséget, mikor meghallom a nevét, vagy mikor rá gondolok. Úgy érzem szeretem. De közben félek, mivel elítélnek ha megtudják az igazat. Rámtör egyfajta sírógörcs. Félreállok, és kiteszem az elakadásjelzőt. Felnyitom a telefonomat, és a névjegyekbe megkeresem azt az embert aki közel áll Lilienhez. 
- Ray, Ray, Ray... hol vagy..- suttogom magamban. Egy kis idő elteltével meg is találom a névjegyzékbe. Elkezdem hivogatni, hátha felveszi. De nem. Vagy már harmadszorra csörgetem mikor beleszól egy rekedtes férfi hang.
- Emily. Miért keresel?- kérdezi Ray, miközben valószínűleg most kell fel álmából.
- Szia Ray.  Bocsi, hogy hivogattalak, csak szeretném tudni, hogy hol van most Lilien. Beszélni szeretnék vele. Személyesen. - belenézek a visszapillantóba, és látom, hogy Daniel jön a fekete autójával utánam. Lebukok a lábaim közé, és közben várom Ray válaszát.
- Hát figyelj Emily. Nem tudom, hogy otthon van e, de a Wallstreet 95.ben lesz. Elvileg. Mostpedig, ha nem bánod visszafekszem.
Mielőtt elköszönhettem volna, rámnyomta a telefont. Na hát erről ennyit. De legalább tudom, hogy hol van a lány. Daniel elmegy mellettem. Nem vett észre. Remélem. Beletaposok a gázba, és az első kisutcán befordulok, és egészen a Wallstreetig megyek. Mikor indexelnék, hogy beforduljak az utcába, látom, hogy Daniel már ott van. A francba!! Ütöttem meg a kormányt, miközben láttam Lilient beszállni a fekete autóba. Kétségbeestem. Pár dolog megfordul  a fejemben. De ami inkább rengetegszer vissza visszhangzik az az, hogy mit tegyek most. Nem akarom, nem hagyhatom elmenni. Nem tehetem...  Hirtelen sötétséget látok mindenfelé. Nem tudom mi történik velem. Egy mély, rekedtes hangú embert hallok, aki a nevemet mondogatja. Mikor kiakarom nyitni a szememet, egy éles fehér fény vakít el. Davidet látom a baloldalamon, és egy orvosi köpenyben lévő urat. Szószoros értelemben nem tudom, hogy mi történt. Az előbb még Lilienhez akartam menni, most meg egy kórteremben fekszek. Magyarázatot kérek, de mikor megszólalnék az orvos csitítgatni kezd.

*David*
Már három napja, hogy hazamehetett volna, ehelyett csak rosszabodott az állapota. Majdnem egy napja álmodik állandóan, és valami Lilient mondogat. Nem tudom, ki vagy mi ez a Lilien, de nagyon örülnék ha végre vége lenne ennek az egész kórházdinak, mert igen rámférne már valami kényeztető, nem mint hogy itt legyek napokig. Az lenne a jó, ha Emilyt hazavihetném. Szerintem neki sem ártana egy jó kis alvás.
- Doktor úr, mikor fog teljesen felépülni? - kérdem alásan. 
- Nem tudjuk. Még várjuk a leleteket a laborból. Meg a CT eredményét. De addig biztosan bent kell maradnia a kis hölgynek. - mondja, majd kimegy a szobából. Nekem már teljesen elegem van ebből. Légyszívesebben hazamennék, csak semmi kedvem sincs magára hagyni azt a lányt, aki elvégre a húgom.

*Emily*
Hallom ahogy becsukódik az ajtó, majd léptetett hallok az ágyam felé. Óvatosan kinyitom a szememet és David arcát pillantom meg, miközben kezét zsebébe dugja.
- Mi- mi történt? - kérdem elhaló hangon.
- Halkan. Minden rendben lesz. Három napja alszol. Kómába kerültél mikor felakartál állni. Összeestél. Így most már vagy egy hete vagy kórházban. És még várják a  leleteidet. Az elmúlt egy napban míg aludtál, a Lilien nevet ismételgetted. Ki ő pontosan? - kérdezi, miközben közelebb jön az ágyhoz.
- Valószínűleg egy lány. De nem tudom , hogy ki lehet.
Hazudtam.  Nem mondhattam meg az igazat. De remélem lassacskán minden rendben lesz. Hisz a képzelgésem jelent valamit...

Sziasztok gyerkőceim. Hát végre itt egy új rész. Viszonylag sokáig tartott megírni, mivel most rengeteg a tennivalóm. Rengeteg tanulnivaló, egy halom időpont, stb. De remélem hamar vége lesz ennek is.
Viszont remélem, hogy tetszett ez a rész is, hamarosan jön a következő.
Nem ígérem, hogy mostanában lesz
de megpróbálok mindent megtenni az ügy érdekében. Jó olvasást.
Puszii <3 <3